A kormányok és segélyszervezetek nem képesek a legelemibb védelmet sem nyújtani a Szíriából és Irakból menekülő nőknek. Az Amnesty International legújabb kutatása bemutatja, hogy a menekült nők és lányok fizikai erőszakkal, bántalmazással, kizsákmányolással és szexuális zaklatással néznek szembe egész útjuk során, Európa sem kivétel.
A
szervezet 40 nővel és lánnyal készített interjút Németországban
és Norvégiában a múlt hónapban, akik Törökországból
Görögország érintésével utaztak keresztül a Balkánon.
Mindegyik nő arról számolt be, hogy veszélyben érezte magát az
út során. Sokan közülük arról számoltak be, hogy majdnem
mindegyik országban tapasztaltak fizikai erőszakot és anyagi
kizsákmányolást, embercsempészek, őrök vagy más menekültek
tapogatták vagy kényszerítették szexre őket.
„Miután
túlélték az iraki és szíriai háború borzalmait, ezek a nők
mindent kockára tettek, hogy biztonságos otthont találjanak
maguknak és gyermekeiknek. De attól a perctől kezdve, hogy
nekivágnak az útjuknak, erőszaknak és kizsákmányolásnak esnek
áldozatul, és gyakorlatilag nem számíthatnak senkire” –
mondta
Tirana
Hassam,
az Amnesty
International válsághelyzetekkel foglalkozó igazgatója.
Azok
a nők és lányok, akik egyedül vagy gyermekeikkel utaznak
különösen kiszolgáltatottnak érezték magukat az olyan tranzit
országokban, mint Magyarország, Horvátország és Görögország,
ahol arra kényszerítették őket, hogy több száz menekült férfi
között aludjanak. Néhány esetben inkább a szabadban (például a
strandon) aludtak, mert ott nagyobb biztonságban érezték magukat.
Arról
is beszámoltak, hogy közösen kellett a mosdókat és a zuhanyzókat
használniuk a férfiakkal. Egy nő elmesélte, hogy az egyik német
befogadó állomáson a férfiak folyamatosan nézték a zuhanyzóba
tartó nőket. Néhány nő inkább nem evett és ivott azért, hogy ne kelljen használnia
mosdót.
„Ha
ez a humanitárius válság bárhol máshol történne a világon,
azonnali praktikus lépéseket várnánk, hogy megvédjék az
erőszaktól a kiszolgáltatottabbakat, úgy mint az egyedül vagy
gyermekeikkel utazó nőket. A minimális elvárás a női mosdó és
a nők számára fenntartott alvási lehetőség lenne. Ezek a nők
és gyermekeik a világ legveszélyesebb helyeiről menekülnek,
szégyen, hogy Európában is veszélyeknek vannak kitéve” –
mondta Tirana
Hassan. „A
kormányoknak és a segélyszervezeteknek muszáj ezen a területen
is fejlődniük. Komolyabb erőfeszítésekre van szükség, hogy
különösen a veszélyben lévő menekült nőket beazonosítsák,
és megfelelő eljárásokat és szolgáltatásokat nyújtsanak
számukra, ami biztosítja a legalapvetőbb biztonságot és védelmet
számukra.”
Az
Amnesty International kutatói hét terhes nővel beszéltek, akik
éhezésről és az elemi orvosi segítség hiányáról számoltak
be, illetve arról, hogyan lökdösték őket a határoknál és a
gyűjtőpontoknál.
Egy
terhes és a másik gyermekét szoptató szír nő, akivel a norvégiai
Lillestrømben készített az Amnesty interjút, a férjével
menekült el. Azt mondta, hogy a férfiakkal teli görög táborban
nem tudott aludni a félelemtől. Azt is elmesélte, hogy voltak
olyan napok, amikor egyáltalán nem jutott élelemhez.
Tucatnyian
számoltak be arról, hogy fogdosták, tapogatták és fixírozták
őket az európai táborokban. Egy 22 éves iraki nő elmesélte,
hogy Németországban egy egyenruhát viselő őr felajánlotta, hogy
ruhát szerez neki, ha „kettesben tölt” vele némi időt.
„Először
is senkinek sem lenne szabad ilyen veszélyes utakat végig csinálni.
A legjobb módszer arra, hogy elkerüljük az erőszakot és
kizsákmányolást, ha az európai kormányok biztonságos és
legális utakat biztosítanak. Teljesen elfogadhatatlan, hogy azok
számára, akiknek nincsen más választása, az Európán keresztüli
út további megaláztatásnak, bizonytalanságnak és veszélynek
teszi ki őket” –
mondta Tirana
Hassan.
További
beszámolók
Szexuális
kizsákmányolás az embercsempészek által
Az
embercsempészek a kiszolgáltatott egyedül utazó nőket veszik
célba. Ha nincs elég pénzük, hogy fizessenek, gyakran szexre
kényszerítik őket.
Legalább
három nő mesélte el, hogy a csempészek és a velük együttműködők
zaklatták őket vagy másokat, és kedvezményt vagy rövidebb
várakozási időt ajánlottak számukra a hajóra, ha lefekszenek
velük.
Hala,
egy 23 éves aleppói nő ezt mondta az Amnesty Internationalnek:
„Egy
török hotelben egy szír férfi, aki az embercsempészeknek
dolgozott, az mondta, ha lefekszem vele, akkor kevesebbet vagy
egyáltalán nem kell fizetnem. Nemet mondtam, undorító volt.
Jordániában is hasonló ajánlatokat kaptunk.”
„Egy útitársnőmnek, akivel együtt menekültünk el Szíriából, elfogyott a
pénze Törökországban, az embercsempész azonban szexért cserébe
hajlandó lett volna biztosítani neki egy helyet a hajón. A barátnőm
persze nemet mondott, így ott kellett maradnia Törökországban.
Most is ott van.”
Nahla,
a 20 éves szír elmesélte az Amnesty Internationalnek:
„Az
embercsempész folyamatosan zaklatott. Többször megpróbált
megérinteni. Csak akkor nem mert közel jönni, amikor a férfi
unokatestvérem ott volt. Nagyon féltem, mert sok történetet
hallani olyan nőkről, akiknek felajánlották, hogy ha nem tudnak
fizetni, szexért cserébe kedvezményt kaphatnak.”
Zaklatás
és állandó félelem
Mindenki,
akivel az Amnesty International beszélt, elmondta, hogy folyamatos
félelemben éltek az útjuk egésze során Európán keresztül. Az
egyedül utazó nők nemcsak a csempészektől rettegtek, hanem akkor
is veszélyben érezték magukat, amikor arra kényszerültek őket, hogy
több száz egyedülálló férfival aludjanak egy helyen. Néhányuk
fizikai és verbális bántalmazásról is beszámolt, amelyet görög,
magyar és horvát őrök követtek el.
Reem,
a 20 éves szír nő, aki 15 éves unokatestvérével utazott:
„Soha
nem aludtam a táborokban. Attól féltem, hogy zaklatni fognak. A
sátrak zsúfoltak voltak, és több erőszakos cselekménynek is
szemtanúja voltam… Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam,
amikor úton voltunk, főleg a buszon, ez volt az egyetlen hely, ahol
le mertem hunyni a szemem. A táborokban teljesen kiszolgáltatottak
voltunk a zaklatásoknak, a nők pedig nem tudtak panaszt tenni, mert
attól féltek, hogy emiatt meg kell szakítaniuk az útjukat.”
Rendőri
erőszak és a tranzitállomások körülményei
A
nők és lányok szörnyű körülményekről számoltak be több
táborból is. Kevés élelmet, a terhes nők pedig egyáltalán nem
vagy csak nagyon minimális segítséget kaptak. A mosdók sokszor
mocskosak voltak, és nem voltak elkülönítve a férfiakétól.
Legalább két esetben a férfiak végignézték, ahogy a nők a
zuhanyzóba mentek. Néhány nőt más menekültek vagy rendőrök
támadtak meg, főleg akkor, amikor a nyomorúságos körülmények
miatt zavargások törtek ki, és a biztonságiaknak be kellett
avatkozniuk.
Rania,
19 éves terhes nő Szíriából, elmesélte az Amnesty
Internationalnek, hogy mit élt át Magyarországon: „A
rendőrök átvittek minket egy másik helyre, ami az előzőnél is
rosszabb volt. Tele volt ketrecekkel, és nem volt semmi levegő.
Bezártak minket. Két napig voltunk itt. Kétszer kaptunk enni
naponta. A mosdók itt voltak a legrosszabbak, amiket addig láttunk.
Az volt a benyomásom, hogy azért ilyenek a mosdók, hogy még
többet szenvedjünk.”
„A
második nap, egy rendőr megütött egy Aleppóból származó szír
nőt, aki azért könyörgött, hogy engedjék ki. A nővére
megpróbálta megvédeni, angolul szólalt meg, mire az volt a
válasz, hogy ha nem fogja be a száját, akkor ő is kap egyet.
Hasonló eset történt egy iráni nővel másnap, mert még ételt
kért a gyerekeinek.”
Maryam,
16 éves, Szíria:
(Görögország):
„Az emberek sikítozni és ordítani kezdtek, mire a rendőrök
ránk támadtak és gumibottal ütöttek minket. A karomat találták
el. A kisebb gyerekeket sem kímélték. Mindenkit a fején ütöttek
meg. Elszédültem és elestem, az emberek rajtam tapostak. Bőgtem
és nem találtam az anyámat. A nevemet hallottam, amikor végre
megtaláltam őt. Egy rendőrnek megmutattam a karomat, aki erre
kiröhögött, orvost kértem, mire azt mondta, takarodjunk.”
Megjegyzés
A
neveket megváltoztattuk a nekünk nyilatkozó nők védelme
érdekében.
