A menedékkérőkkel szembeni szörnyű magyar bánásmód egy tudatos játszma része

Több ezer menedékkérő, köztük kísérő nélküli kiskorúak szenvednek a magyar hatóságok és a távol tartásukra kitalált rendszer erőszakosságától, illegális visszaküldéseitől és jogellenes fogva tartásától – áll az Amnesty International mai jelentésében.

A JELENTÉS

A „kvótanépszavazás” előtt megjelent

A jelentés alapját egy Szerbiában,
Magyarországon és Ausztriában folytatott kutatás képezi, amely
során 143 emberrel, legnagyobb részük menekült és migráns,
készült interjú. Beszámolóik elkeserítő képet festenek a
Magyarországra belépni és azon keresztül utazni szándékozókat
váró körülményekről. Magyarországon tavaly óta az irreguláris
határátlépés bűncselekmény, a menedékhez való hozzáférés
pedig rendkívül korlátozott.

2015 szeptemberében Magyarország befejezte a
szerb határra felállított kerítés építését (később ezt
meghosszabbították a horvát oldalon is), és elfogadott egy sor
olyan jogszabály-módosítást, amely lehetővé tette, hogy érdemi
vizsgálat nélkül döntsenek a menedékkérelmek
elfogadhatatlanságáról. Jelenleg két, konténerekből álló
tranzitzónában vizsgálják a kérelmek elfogadhatóságát és
tartják a menedékkérőket a szerb-magyar határon. Naponta
összesen csak 30 ember kérhet nemzetközi védelmet ezeken a
helyeken, emiatt több száz embernek kell megalázó körülmények
között várakoznia a határon vagy a túlzsúfolt szerbiai befogadó
állomásokon. Az Amnesty International vizsgálatakor több mint
600-an vártak összetákolt sátraikban a magyar-szerb határon,
sokan közülük hónapok óta.

Egy Horgosnál várakozó menedékkérő, aki idős
feleségét egészen Afganisztánból cipelte idáig ezt mondta: „22
napja várakozunk, és nem úgy fest, hogy holnap bejutunk.” Egy
másik, 18 napja a táborban lévő menedékkérő pedig azt
kérdezte: ”A háború, a fájdalom elől menekülünk. Akkor miért
kezelnek minket itt állatként?”

Mivel a hivatalos eljáráshoz való hozzáférés
rendkívül korlátozott, a menedékkérők egy része az irreguláris
határátlépést választja. 2016 júliusától azonban azokat,
akiket a magyar határtól számított 8 kilométeren belül fognak
el, azonnal visszaküldik Szerbiába. A „visszakísérések”
jogellenesek, és teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az
illetőknek védelemre és adott esetben a speciális szükségleteik
miatt segítségre lenne szüksége. Amióta ez a szabály érvényben
van, a hivatalos statisztikák szerint a korábban irreguláris
határátlépések miatt indított büntetőeljárásokat szinte
teljesen felváltották ezek a „visszakísérések”.

Néhányan azok közül, akikkel az Amnesty
International beszélt elmesélték, hogy túlzott erőt alkalmaztak
velük szemben a „visszakísérés” közben: menedékkérőket
vertek, rugdostak meg és kergettek meg kutyákkal. Egy menedékkérő
látta, ahogy a rendőrök egy, a határon átjutó férfit
megvertek. A rendőrök figyelmeztették őket: „Bármit
megtehetünk veletek, ha panaszkodtok, senki sem fog hinni nektek.”

Egy kísérő nélküli 17 éves fiú elmesélte,
hogy a rendőrök 10 kilométerrel a határ után fogták el. „A
csoportunkban lévő egyik férfi lábát úgy megrúgták, hogy az
eltört.” – mondta.

Az egyedül, családjuk nélkül utazó férfiakat
a tranzitzónákban gyakran négy hétig is fogva tartják.
Legtöbbjük kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánítják, miután a
„biztonságos harmadik országon”, Szerbián keresztül érkeztek.
Mivel Szerbia nem veszi őket vissza, a tranzitzónákból
visszaküldöttek számára nincs más esély, mint egy másik utat
találni az EU-ba.

Azok, akik átjutnak a tranzitzónán menekültügyi
őrzött befogadó központokba vagy nyitott befogadó állomásokra
kerülnek, gyakran igen rossz körülmények közé. A kutatás során
meglátogatott táborokban alig voltak biztosítva a legalapvetőbb
szolgáltatások, így a gyerekek számára a foglalkozások és
oktatás, illetve az egészségügyi ellátás is hiányos.
Előfordult, hogy kísérő nélküli kiskorúkat felnőtt férfiakkal
szállásoltak el.

A tolmácsok hiánya, a hosszadalmas és bonyolult
menekülteljárás gyakran leküzdhetetlen akadályt jelent a
menedékkérők számára.

A fogvatartás továbbra is rutineljárás, a
kutatás idejében a nagyjából 1200 regisztrált menedékkérő
60%-a volt menekültügyi őrizetben. Egy afgán menedékkérő azt
mondta: „Amikor megérkeztem, azt gondoltam, hogy Magyarország
Európa, és talán jó lesz itt nekem. De rájöttem: itt egyszerűen
utálnak minket.”

Többszöri kérés ellenére sem engedélyezték
az Amnesty International számára a belépést a kiskunhalasi
menekültügyi őrzött befogadó központba. A szervezetnek azonban
sikerült több korábbi fogvatartottal interjút készítenie, akik
a rendőrök és a biztonsági személyzet által elkövetett
verésekről és fenyegetésekről számoltak be. Egy afgán
menedékkérő szerint legalább 30 embert vertek meg abban a négy
hónapban, amíg ő ott volt. Egy Kiskunhalason megvert palesztin
menedékkérő szerint: „A rendőrség és a biztonságiak tudják,
hogy van egy csomó kamera, ezért olyan helyekre viszik az
embereket, amiket nem látnak a kamerák.”

A Magyarország által a menekültek és
menedékkérők számára a határon és az ország területén
okozott szenvedés nagysága, és a jogszabály-módosítások miatt
2015 decemberében az Európai Bizottság kötelezettségszegési
eljárást indított az ország ellen. Az eljárás még nem ért
véget.

„Ahelyett, hogy szégyellné magát a hatóságok
által elkövetett nemzetközi jogsértések miatt, Orbán Viktor
inkább büszkén vállalja ezeket, és követendő példaként
állítja más országok elé. Ha ezt továbbra is hagyják, még
több kiszolgáltatott menekülő ember fog szenvedni.” – mondta
John Dalhuisen.

„Az európai országoknak a felelősségvállalás,
és nem Orbán útját kell követniük. Ha nem sikerül érdemben
fellépni Magyarország uniós jogot sértő intézkedéseivel
szemben, akkor csak még jobban megerősödnek az idegengyűlölő és
populista erők, ami komoly fenyegetést jelent a jogállamiságra és
az emberi jogokra Európában.”

A jelentés angol nyelven itt érhető el.

Téma