Leszbosz szigetén jelenleg egyetlen hivatalos regisztrációs tábor működik, a sziget dél-keleti részén található Moria falu mellett, innen kapta a nevét is: Moria. Az erődítmény régen katonai támaszpontként és fogdaként funkcionált, most menekültek százait szállásolják el benne. Moriába csak az engedéllyel rendelkezők léphetnek be, mindenki másnak tilos. Ezen kívül a fényképezés sem megengedett, ennek ellenére a menedékkérők gyakran használják a telefonjaikat, próbálnak minden kedves pillanatot megörökíteni, így gyakran pózolunk cipőkkel, baba tápszerekkel és ijedt gyerekekkel, hogy a szülők dokumentálhassák az útjukat.
A tábort a görög rendőrség
felügyeli, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának csapatával együtt, rajtuk kívül
a DRC (Danish Refugee Agency) dolgozik a kerítéseken belül, őket segíti három
kisebb szervezet: a Lighthouse Relief, ahol én is dolgozom, az I58 és az I am
You.
Moria a kiindulási pont minden
menedékkérő számára. A partot érést követően, a csónakban talált embereket
buszokkal ebbe a táborba szállítják. Amint leszállnak a buszokról karszalagot
kapnak, „A” jelzésűt az arabul beszélők, „B” jelzésűt az összes többi. A
karszalagon jelölni lehet a regisztrációt, a szoba számát, ahová elhelyezik
őket, illetve azt, hogy kapott-e már plédet, higiéniai csomagot és hálózsákot.
A karszalagozást követően száraz
ruhát, ételt és vizet kapnak, majd sorba állnak a regisztrációhoz. A
regisztráció után a szíriaiakat átszállítják a Kara Tepe nevű táborba, ahol
szállást kapnak. A „B” jelzésű karszalagot viselő és a nem regisztrált családok
minden nap délután 3 órakor sorba állhatnak, hogy szobát kapjanak. Egy szobában
10 személynek jut ágy, a többiek a földön alszanak, maximálisan 25-30 férőhely
van. A szobákat minden reggel 8 órakor el kell hagyniuk, hogy a személyzet
kitakaríthassa azokat, majd délután 3 órakor újra beengedik a családokat. Az
egyedülálló férfiaknak sátrakban biztosítanak szállást, az egyedülálló nőknek
és gyerekeknek külön szobák vannak fenntartva. A napi három étkezés biztosítva
van, ahogy az ivóvíz és a tisztálkodási lehetőség is.
Az önkéntesek nap, mint nap azon
fáradoznak, hogy barátságosabbá tegyék a családok és főként a gyerekek számára
a tábort, hiszen nehéz megfeledkezni arról, hol vagy, amikor szögesdrót kerítés
vesz körül. Néhány napja egy pszichológus jelentkezett önkéntesnek, de egyetlen
műszak után felmondott, elmondása szerint ő nem tud gyerekekkel dolgozni egy
börtön jellegű létesítményben. Az igazolványoknak valóban „erejük” van, amely
jól jön, ha egy édesapát kell meggyőznöd arról, hogy inkább aludjon a
túlzsúfolt szobában a földön, mint kint a szakadó esőben a 3 napos
kisbabájával. De gyakran tapasztalom, hogy visszaéléseket is eredményez ez a
hatalom: indokolatlan parancsokat és szabályokat.
A két hivatalos táboron kívül
több apró menekülteket segítő tábor is létezik, ezek viszont sokszor
összetűzésbe kerülnek a helyi rendőrséggel az engedélyek hiánya és a higiéniai
körülmények miatt. A Moria táborban, amit a szigeten „Inside Moria” (Belső
Moria) néven emlegetnek, és a Kara Tepe táborban a szervezetek a görög
rendőrséggel és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának csapatával együttműködve dolgoznak.
