„Korábban is voltak a melegeknek jogai Írországban, de az teljesen más, amikor az emberek, a környezeted, a társadalom jön elő, támogat és mondja azt neked: rendben van, te is ugyanolyan vagy mint mi. Csodálatos nap volt.” PAUL HENNELLY
A
legelső Dublin Pride óta, ami 32 évvel ezelőtt 1983 júniusában
volt, sok minden változott Írországban. A parádé – ami idén
volt a legnagyobb és a legkülönlegesebb – figyelemfelhívó
tüntetésből az egyenlőség, a szeretet és a győzelem
diadalmenetévé alakult át. A felvonulás a Parnell téren lévő
Emlékezés kertjéből vonult a Merrion térre a történelmi
városközponton keresztül.
Dublin Pride 2015
Egy
hónappal korábban, május 23-án Írország lett a legelső olyan
ország a világon, ahol az egyenlő jogon alapuló, a szexuális
orientációt figyelmen kívül hagyó polgári jogi házasság
bevezetésére népszavazás útján került sor. A történelmi
szavazáson a szavazók 62,1%-a szavazott igennel az alkotmány
kiegészítésre, melynek értelmében: “A házasság a
jogszabályok alapján két ember között jön létre, a nemükre
való tekintet nélkül.”
Ezen
felül, közvetlenül a Dublin Pride felvonulást megelőző napon,
2015. június 26-án az Egyesült Államok lett a világ 21. és
egyben legnépesebb országa, amely legalizálta az azonos nemű
emberek házasságát a legfelsőbb bíróság azon döntése
eredményeként, amely megállapította az azonos nemű emberek jogát
a házasságkötéshez.
Paul Hennelly és partnere Colm McCaffrey
Paul
Hennelly, egy
32 éves dublini, nagyon különleges eseményként írta le a
Pride-ot, különösen a június 27-én megtartott felvonulást:
„Sok-sok
éve veszek rész a Pride-on, és mindig úgy éreztem, hogy a
küzdelemről szól, mintha nyomot akarnánk hagyni magunk után
azzal, hogy kiállunk és azt mondjuk: igen itt vagyunk, melegek
vagyunk, hallgassatok meg, vegyetek észre bennünket. Az idei
viszont egy ünnep volt, egy karnevál.”
Elég
nehéz meghatározni a résztvevők pontos számát, de mindenki
egyetért abban, hogy ez volt a valaha legnagyobb Dublin Pride, több
mint 50 ezer emberrel. Idén is Panti
(Rory
O’Neill) – Írország első számú drag queenje, melegjogi
aktivista – látta el a házigazda szerepét a felvonuláson:
„Szenzációs
élmény volt életemben először ezer meg ezer boldog, büszke
meleg ember között lenni, olyan emberek között, akik többé nem
félnek és nem szégyellik magukat. Az volt ami leginkább
megragadott, hogy többé nem szégyellik magukat: hangosak voltak és
színesek, mindenféle formában és méretben, és ez teljesen
felvillanyozott.” Hangsúlyozta
a Pride fontosságát és beszélt arról is, hogy miért vesz azon
részt mindig:
„Azért vonulok, mert szeretném arra emlékeztetni a szélesebb
nyilvánosságot, hogy lehet, csupán egy kisebbség vagyunk, de
létezünk, és elég sokan vagyunk, túl sokan ahhoz, hogy semmibe
vegyenek bennünket. Azért vonulok, hogy ünnepeljem ezt a
csodálatos közösséget, melynek csodálom sokszínűségét,
különbözőségét, és azért is vonulok, hogy ünnepeljem azt,
amit elértünk, hogy milyen messzire jutottunk. És persze azokért
is részt veszek a felvonuláson hangosan, színesen, akik nem olyan
szerencsések mint mi, azokért a leszbikus, meleg, biszexuális és
transzszexuális emberekért, akik olyan országban élnek, ahol egy
ilyen fajta esemény elképzelhetetlen lenne.”
Beszéde
végén Panti
kitért
arra, hogyan érezte magát akkor, amikor először vett részt a
meleg büszkeség menetén, illetve hogyan érzi magát most: „Amikor
legelőször csatlakoztam a meleg felvonuláshoz, attól féltem,
hogy melegnek lenni teher és korlátozás, most már tudom, hogy az
LMBTI közösség tagjának lenni ajándék. És egy olyan csodálatos
meleg napon, mint a mai, olyan különleges ajándéknak tűnik
számomra, hogy nem is tartom magam méltónak hozzá, csak rendkívül
szerencsésnek, hogy közétek tartozhatom.”
A
Pride hivatalos mottója idén a „Jövő Egyenlő” volt, ami most
még nem teljesen igaz ugyan, és van még jó néhány dolog, ami
fejlődhetne Írországban a teljes jogegyenlőség elérése
érdekében, azonban „az egyenlő házassággal kapcsolatos
népszavazás egy olyan párbeszéd kialakulásához vezetett,
amelynek során Írország elkezdte kiterjeszteni az egyenlőségről
szóló beszélgetéseket”–
mondta Colm
O’Gorman,
az
Amnesty International Írország igazgatója.
A szerző Colm O’Gormannal, az Amnesty International Írország igazgatójával
Beszélt
az egyenlő házassággal kapcsolatos kampányról is, amiről
elmondta, hogy „végső
soron fantasztikus volt, ugyanakkor persze sok szempontból problémás
is egy olyan szituációban lenni, ahol arra kérjük a többséget,
hogy tartsa tiszteletben egy kisebbség jogát, illetve hogy
szavazzon egy kisebbség jogának a védelmében, ami sosem egyszerű.
Írországban csak egy népszavazás, csak az emberek változtathatják
meg az alkotmányt, a parlamentnek nincs benne szerepe. Nyilvánvaló
volt az elmúlt néhány évben, hogy az egyenlő házasság nagyon
erős társadalmi támogatottságot élvez, így magabiztosan vágtunk
neki a népszavazásnak, ugyanakkor persze sosem lehet tudni, hogy a
végén hogy alakul. Ez egy olyan kampány volt, ami összehozta az
embereket, nagyon-nagyon sok tekintetben egy nagyon pozitív, vidám
kampány volt.”
A
szavazással kapcsolatban Paul
Hennelly a
következőket mondta: „Először
ebben az évben mentem el szavazni. Volt korábban is szavazati
jogom, és lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy nem éltem
vele. Értem, hogy sokak álma az, hogy szavazhasson, de én korábban
soha nem éreztem, hogy közöm lenne a politikához.” Hozzátette,
hogy ez a szavazás alapvetően az egyenlőségről, valamint a
melegekhez való viszonyról szólt.
„Korábban
is voltak a melegeknek jogai Írországban, de teljesen más, amikor
az emberek, a környezeted, a társadalom jön elő, támogat és
mondja azt neked: rendben van, te is ugyanolyan vagy mint mi.”
Mivel
nagy családból származik és úgy tekint a szüleire, mint a
legfontosabb példaképekre, ezért a szavazást megelőző napon
beszélt velük. „Apám
eldöntötte, hogy mindenféleképpen nemmel szavaz. Ő még a
gondolatával sem játszott el, hogy esetleg igennel szavazzon.
Magabiztosan meg volt győződve arról, hogy a szavazás nem fog
átmenni. A szavazás napján édesanyám küldött egy üzenetet:
„Paul, igennel szavazunk a melegekre”. Nagyszerű volt. Hasonló
üzenetet kaptam a testvéreimtől is.”
Colm
O’Gorman
azt mondta, hogy mind a kampány, mind pedig a referendum egy
meghatározó pillanattá vált Írország számára, mert párbeszéd
volt az egyenlőségről.„Ez
is azt bizonyítja, hogy tudunk beszélgetni ezekről a dolgokról.
Még nagyon sok hasonlóra van szükségünk, de remélhetőleg
sikerült meghatározni a hangnemet a jövőbeli nehéz vitáinkhoz,
mint például az abortuszról szóló társadalmi vitához
Írországban, ami most kezdődött el.”
Arra
számít, hogy „az év végére láthatjuk majd az első esküvőket,
és hogy nagy sorban állásra lehet majd számítani.”
Addig
a következő lépés az, hogy a parlament elfogadja azt a törvényt,
ami törvénybe iktatja a népszavazás eredményét. Ez csupán
formalitás. Még meg kell várni a bírósági döntéseket is
azokban az ügyekben, amelyekben jogilag támadták meg a népszavazás
eredményét, és amelyek éppen most bíróság előtt vannak. „Ezek
a kérelmek leginkább csak kellemetlenségek, semmit több, és
amint a döntés megszületik, akkor sor fog kerülni az egyenlő
házasság jogszabály által történő bevezetésére.”
Az Amnesty International Ireland csoportja a Pride-on
Történelem:
2015.
május 22.
Egyenlő
házasságról szóló népszavazás
2015
A
nemi elismerésről szóló jogalkotás, amely transzszexuálisok
számára tesz elérhetővé egy eljárást a jogi nem teljes
elismerése érdekében, valamint lehetővé teszi számukra, hogy
egy olyan születési anyakönyvi kivonatot igényeljenek, ami
tükrözi ezt a változást.
2013
Alkotmányozó
Gyűlés szavazása az egyenlő házasságról
2010
Az
Élettársi kapcsolatról, valamint az együtt élőkre vonatkozó
jogokról és kötelezettségekről
szóló törvény bevezetése, ami elismerte az azonos nemű párokat,
jogi védelmet biztosítva számukra. Ugyanakkor nem biztosított
egyenlőséget a nem azonos nemű párokkal, továbbá
elmulasztotta elismerni az azonos nemű párok szülői jogait.
2010
Az
egyenlő státuszról szóló törvény fontos lépés volt a
különböző tulajdonságokon, így a szexuális orientáción
alapuló diszkriminációval szemben a munkahelyen kívül: javakkal
és szolgáltatásokkal való ellátás, ingatlan eladása, bérlése
vagy bérbeadása, valamint az oktatás bizonyos területein.
1998
A
munkavállalók egyenlőségéről szóló törvény megtiltotta a
különböző tulajdonságokon, így a szexuális orientáción
alapuló diszkriminációt. Bizonyos intézmények számára a
vallásos meggyőződésre tekintettel biztosítottak kivételt a
törvény alól.
1993
Írország
dekriminalizálta a homoszexualitást öt évvel
azután, hogy David Norris pert nyert az Emberi Jogok Európai
Bíróságán (EJEB).
1988
Az
EJEB ítéletében kimondta, hogy Írországnak a homoszexualitást
bűncselekménynek nyilvánító jogszabálya ellentétes az Emberi
Jogok Európai Egyezménye 8. cikkelyében foglaltakkal. A tíz évig
húzódó jogi csatározás David Norris győzelmével ért véget.
1983
Az
LMBT közösséggel szembeni durva erőszakot elítélő tiltakozó
menetre kerül sor Dublinban, Declan Flynn, egy fiatal meleg férfi
ellen elkövetett szörnyű gyilkosságot követően.
