Az Emberi Jogok Tanácsának 19.
ülése
Ez a nyilatkozat a gyermekekre és a
halálbüntetésre összpontosít, s magában foglalja a halálra
ítélt szülők gyermekeit és a diyah gyakorlásában érintett
gyermekeket. Az Emberi Jogok Tanácsának egész napos találkozójára,
és annak a programjában “A gyermekek és az igazság
adminisztrációjával” foglalkozó ülésre az Amnesty
International előterjesztett egy független írásos nyilatkozatot
“A gyermekek hosszú időtartamú bebörtönzése és fogvatartása”
témában.
Halálra ítélt gyermekek
A 18 éven aluliakra vonatkozó
(bűn)elkövetés idejében kivetett halálbüntetés tilalma
általánosan elfogadott jogi alapelv. A tilalom többek között
négy nemzetközi emberjogi egyezmény hatáskörébe tartozik
világszerte és helyi szinteken is. Ezek a Nemzetközi Egyezmény a
Polgári és Politikai Jogokról (6. (5) cikkely), A Gyermekek
Jogairól szóló Egyezmény (CRC) (37. (a) cikkely), A Gyermekek
Jogainak és Boldogulásának Afrikai Chartája (5. (3) cikkely) és
az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye (4. (5) cikkely). Az ENSZ minden
tagállama aláírta valamelyik egyezményt, vagy partnerként
fogadott el egyet vagy többet a négy emberjogi szervezet közül.
Az egyértelmű egyetemes jogi
tiltás ellenére az Amnesty International még mindig találkozik
olyan esetekkel, amelyekben a fiatalkorúakra halálbüntetést
szabnak ki és / vagy ki is végzik őket. 2011-ben kivégzéseket
hajtottak végre fiatalkorúakon Iránban, Mauritániában, Szudában.
Továbbá halálbüntetéseket róttak ki fiatalkorúakra ugyan ebben
az évben: Iránban, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában, Szudánban,
az Egyesült Arab Emirátusokban és Jemenben. Egyiptomban a Katonai
Erők Legfelsőbb Tanács 2011 áprilisában bejelentette, hogy a
fiatalkorú bűnözőkre is kivetik az elítélt erőszaktevőkre
vonatkozó halálbüntetést, ha az áldozat 18 éven aluli volt.
Az Amnesty International 2011-ben
Iránban legalább három fiatalkorú bűnöző kivégzését
jegyezte fel, annak ellenére, hogy hivatalosan azt jelentették az
Emberi Jogok Bizottságnak 2011 októberében, hogy a
gyermekbíróságok elterjedt gyakorlata miatt a 18 év alatti
személyeket nem ítélik halálra. Az Amnesty International továbbá
olyan hiteles információkat is kapott, melyek szerint négy hasonló
kivégzés történt Iránban 2011-ben. Szudánban két fiatalkorú
bűnöző is volt azok között a halálra ítéltek között, akiket
egy 2010-ben bekövetkezett állítólagos észak-darfúri
autólopással hozhatók kapcsolatba. Mauritániában három fiatal
férfi kapott halálbüntetést olyan gyilkosságért, amelyet még a
18. életévük betöltése előtt követtek el. A büntetésüket
2011 decemberében módosították.
A fiatalkorú bűnözők halálsoron
maradnak Nigériában is, ha megsértik a nemzetközi vagy a hazai
törvényeket. 2010-ben a Gyermekek jogaiért felelős bizottság
komoly aggodalmát fejezte ki a kb. 40 fiatalkorú nigériai bűnöző
halálos ítélete miatt. 2011 októberében még legalább húszan
voltak hasonló helyzetben.
2011 januárjában Jemen legfőbb
ügyésze elutasította a halálbüntetés elleni utolsó
fellebbezést Muhammed Taher Thabet Samoun és Fuad Ahmed Ali Abdulla
ügyében. Ők valószínűleg 18 évesnél fiatalabbak voltak akkor,
amikor állítólag elkövették a bűneiket 1999-ben ill. 2004-ben.
2012 januárjában kivégezték Fuad Ahmed Ali Abdulla-t, Muhammed
Taher Thabet Samount és még legalább négy fiatalkorú bűnözőt
pedig a közelgő kivégzés veszélye fenyeget.
Ez a helyzet rávilágít egy
bizonyos problémára a halálbüntetés vonzatában lévő esetekkel
kapcsolatosan. Ez a probléma a fiatalkorú bűnözők esetében az,
hogy gyakran nincs semmilyen a korukról egyértelmű információt
adó bizonyíték, pl. egy születési anyakönyvi kivonat. Némelyik
államban a hatóságok a felnőttkort a pubertás kor
bekövetkeztével azonosítják, és nem vesznek figyelembe olyan
alapvető tényezőket, mint pl. a pszichológiai és a szociális
fejlettség, márpedig ezek nélkülözhetetlenek az életkorunk
megbecsülésében. Az ilyen hozzáállás összeegyeztethetetlen
azzal az elvvel is, mely szerint a gyermek legfőbb érdeke legyen az
elsődleges szempont akkor, amikor gyermekekkel foglalkozunk, úgy
ahogyan azt a CRC 3(1)-as cikkelye kimondja.
A halálra ítélt szülők
gyermekei
Az Amnesty International aggódik a
néhány államban a fogva tartást körül vevő titoktartás miatt.
Az Amnesty International leírta, hogy néhány országban – többet
között Fehéroroszországban, Botswanában, Egyiptomban és
Japánban – sem a halára ítélt fegyenceket, sem a családjukat
vagy az ügyvédjeiket nem értesítik a közelgő kivégzésekről.
Ez nagyon aggasztó az elítéltek és a családjaik számára is.
Ráadásul ez a gyakorlat nemcsak az átláthatóság nemzetközi
elvét sérti meg – a halálbüntetés eljárása során -, hanem a
gyermekek jogát is arra, hogy a börtönben lévő szüleikről
tájékoztatást kapjanak a CRC9. 9. (4)-es cikkelye szerint. A
rögtön ítélő bíróságokról vagy az önkényes kivégzésekről
szólván az Emberi Jogi Bizottság azt állította, hogy az emberi
jogok megsértése megtagadni az elítéltektől és a családjaiktól
a kivégzésre vonatkozó információt. A Kínzások elleni
Bizottság az aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a titoktartás és
az önkényesség övezte kivégzések plusz bizonytalanságot és
szenvedést okozhatnak a családoknak. Fehéroroszországban,
Botswanában és Vietnamban a kivégzett foglyok testét vissza se
küldik a családjaiknak, így aztán a családok sem tudják
eltemetni a szeretteiket.
A halálra ítélt foglyok gyakran
“különleges bánásmódban” részesülnek a fogva tartásuk
alatt, és ez általában korlátozza a családtagokkal való
kapcsolattartást. Néhány esetben a fizikai kapcsolat bármely
formáját megjelenítő “közvetlen látogatások” teljesen be
vannak tiltva. Ez különösképpen a gyermekek számára lehet
nyugtalanító, főleg akkor, ha tudják, hogy a szüleiknek már
csak kevés idejük van hátra a kivégzésig. Végül a halálraítélt
szülők gyermeke szembe kell, hogy nézzen a megbélyegzés, a
kiközösítés, a diszkrimináció és a szégyenérzet veszélyével.
A szülő elvesztése miatt érzett aggodalom és fájdalom
vonatkozik a kivégzett foglyok és a meggyilkolt áldozatok
gyermekeire is.
A gyermekek és a diyah gyakorlata
Egyes iszlám jogon alapuló
jogrendszerekben a meggyilkolt áldozat családjának megadatik az a
lehetőség, hogy megbocsásson a bűnözőknek és pénzügyi
kártérítést (diyah / diyeh) fogadjon el a bűnért. A
halálbüntetés alanya számára annak a kérvénynek a megírása,
melyet az áldozat családjának a döntésére alapoztak, önkényes
és hátrányosan megkülönböztető gyakorlathoz vezet, főleg
akkor, ha a bűnelkövetőnek nincsenek megfelelő anyagi forrásai.
Ebbe a csoportba tartoznak a fiatalkorú bűnözők is, ezért őket
nagyobb valószínűséggel fogják majd kivégezni. A Különleges
Referens a törvénytelen, önkényes és azonnali kivégzéseket a
diyah-hal azonosította, s ez komoly emberjogi aggodalmakra ad okot,
és célpontokat is kínál a visszaélésekre.
Az általános aggályokon túl az
Amnesty International főleg a gyermekek diyah gyakorlatában való
megjelenése miatt aggódik. Az áldozat gyermekei nagyon fiatalon
válhatnak felelőssé egy élet-halál kérdés eldöntésében,
vagy nyilváníthatják őket hirtelen és váratlanul felnőtté
azokban az esetekben, amelyekben a diyah attól függően
teljesíthető, hogy a gyermek elérte-e a felnőttkort. Hátrányos
következmények olyankor is adódhatnak a halálra ítélt szülő
gyermekére nézve, amikor neki kell ellátnia a családját és még
a szülei életének a megmentését is finanszíroznia kell
valahogy, s ez kettős terhet jelent a számára.
Javaslatok
Az Amnesty International arra kéri
az Emberi Jogok Tanácsát, hogy az (érintett államokat) szólítsa
fel a következőkre:
Végérvényesen állítsák le azt
a gyakorlatukat – törvénybe iktatva és a gyakorlatban is -,
mellyel halálbüntetést szabnak ki a fiatalkorú bűnözőkre is.
Haladéktalanul változtassák meg a
fiatalkorúakra kivetett halálbüntetéseket, tájékoztassák őket
az őket érintő változásokról, és helyezzék át őket a
koruknak és az általuk elkövetett bűncselekményeknek megfelelő
büntetés-végrehajtási intézetekbe.
Ha a bűnelkövetők életkora nem
állapítható meg pontosan, végezzenek egy megfelelő, teljeskörű
fizikai, pszichológiai és szociális fejlődést értékelő
vizsgálatot. A vizsgálat adatait pedig használják fel úgy, hogy
azok legyenek alkalmasak az érintett kiskorúsága körüli kétségek
eloszlatására.
A halálra ítélt fegyencek
gyermekeinek, maguknak a fegyenceknek, a családjaiknak és a jogi
képviselőinek adjanak kielégítő és a koruknak megfelelő
információt a függőben lévő kivégzésekről, megadva ezeknek a
pontos időpontját is. Engedélyezzenek az érintetteknek egy utolsó
látogatást vagy egy beszélgetést a fogollyal, és küldjék el a
holttestet a családnak vagy jelezzék annak pontos helyét, hogy a
családtagok el tudják temetni a hozzátartozójukat.
A Speciális Referens javaslatai
alapján járjanak el a törvénytelen, rögtönítélő ill. az
önkényes kivégzések terén különös tekintettel a diyahra és
annak gyakorlatára; és fordítsanak külön figyelmet a gyermekek
legfőbb érdekeire.
A hivatalos beszámolók szerint két
– A. N. és H. B. néven ismert – fiatalkorú bűnözőt végeztek
ki Bandar Abbaszban 2011 áprilisában, 2011 szeptember 21-én pedig
a 17 éves Ali-Reza Molla-Soltanit akasztották fel nyilvánosan
Karajban.
Fordította Korpás Klaudia az
Amnesty International Magyarország önkéntese.
