Mindenben részt vesz, amiben csak lehet: aktivista, fordító és képző, mindemellett pedig 2013 óta anyagilag is támogatja az Amnesty International Magyarországot. Ezúton is köszönjük neked, Zoli, hogy ennyire aktív és elkötelezett tagunk vagy!
Mikor és hol találkoztál először az Amnesty nevével?
Nem is tudom… Valahogy nem emlékszem olyan időre, amikor még nem
ismertem az Amnesty nevét. Pedig biztosan volt olyan is! Azt viszont
tudom, hogy az AI Magyarországhoz egy barátomon keresztül jutottam
el két évvel ezelőtt, és itt is ragadtam – a jó értelemben.
Mivel foglalkozol?
Jelenleg a K-Monitor munkatársaként dolgozom, ami egy a közpénzek
körüli visszaélések visszaszorításán dolgozó civil szervezet
(magyarul: watchdog).
Ettől a hónaptól pedig újra egyetemista leszek, a CEU School of
Public Policy Public Administration mesterképzésének résztvevője.
Mi az a három szó vagy gondolat, ami eszedbe jut az Amnesty-ről?
Barátság, elkötelezettség, munka (szintén a jó értelemben).
Melyik kampányunk áll hozzád a legközelebb?
Borzasztó nehéz lenne választani egyet a kampányok közül, mert
mindegyikkel teljes mértékben azonosulni tudok. Úgyhogy inkább
kettőt választok (bár sokkal azért így se könnyebb).
Nagyon fontos számomra, hogy az Amnesty helyi ügyekkel is
foglalkozik, hiszen – magyarként – az emberi jogok hazai
helyzete közvetlenebbül érint. Ezen belül is különösen
jelentősnek tartom az Amnesty Miskolcon, a számozott utcákban, a
számozott utcák lakói érdekében végzett munkáját.
Az S.O.S. Európa kampány szintén igen közel áll hozzám, főleg,
amióta Magyarországon komoly „ellenszélben” kell dolgoznia
annak, aki a menekültek jogait védi. Remélem, hogy – az Amnesty
munkájának is köszönhetően – idővel a mostaninál jóval
befogadóbb és elfogadóbb társadalmakba érkeznek azok, akik a
világ kevésbé szerencsés tájairól menekülnek Európába.
Miért döntöttél úgy, hogy anyagilag is támogatod a
mozgalmat?
Kevés döntést hoztam meg olyan könnyen, mint azt, hogy tagja
leszek az Amnesty-nek. Látva a munkatársak, a tagok és az
önkéntesek elkötelezettségét, számomra sem lehetett kérdés,
hogy a rendelkezésemre álló eszközökkel – mint például egy
kevés pénzzel – támogassam a szervezet munkáját. És még egy
apróság: nem csak hogy nagyon tetszik a tagsági kártyám, de jó
érzés is, hogy állandóan nálam van, és emlékeztet rá, hogy
egy világméretű emberi jogi mozgalom részese vagyok.
Milyen változást szeretnél elérni a világban?
Reálisat.Nem tartom túl valószínűnek, hogy belátható időn
belül a világ minden táján megszűnnek a jogsértések, és
mindenki elégedetten heveredhet le pihenni. De egy-egy apró
változás a jó irányba már önmagában is csodálatos, és ha
ezeknek az apró lépéseknek a megtételében akár csak egy még
aprócskább kis részem is lehet, már bőven megérte felkelni
reggel.
Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az
emberi jogokat?
Szevasztok! Csak így tovább!
Akik megtapasztalták már, milyen érzés másokkal együtt küzdeni
az emberi jogokért, akár csak egy levél aláírásával, azoknak
nincs szükségük további motivációra – pontosan tudják, miért
éri meg.
És mit üzennél azoknak, akik még nem csatlakoztak az emberi
jogi mozgalomhoz Magyarországon?
Csatlakozzatok! Sokan vannak, akik fontosnak tartják az emberi
jogok védelmét, de úgy gondolják, ez mások dolga. Pedig ez
mindannyiunk dolga. Az Amnesty International lehetőség arra, hogy
részt vehessünk ebben a munkában, és ezt a lehetőséget kár
kihagyni.
