Több százan haltak meg Harkiv bombázásában

Több száz civil halt meg az ukrajnai Harkiv városában a széles körben betiltott kazettás bombákat és pontatlan rakétákat alkalmazó válogatás nélküli orosz bombázásokban.

A Bárki bármikor meghalhat című új jelentés dokumentálja, hogy az orosz erők február végi inváziójuk kezdete óta hogyan okoztak széles körű pusztítást és halált azzal, hogy könyörtelenül bombázták Harkiv lakónegyedeit.

Egy kiterjedt vizsgálat során az Amnesty International bizonyítékot talált arra, hogy az orosz csapatok többször használtak 9N210/9N235-ös kazettás bombákat és szórható aknákat, amelyek megkülönböztetés nélküli hatásuk miatt nemzetközi szerződéses tilalom alá esnek.

“Harkiv lakosai az elmúlt hónapokban válogatás nélküli támadások könyörtelen sorozataival szembesültek, amelyek civilek százait ölték és sebesítették meg” – mondta Donatella Rovera, az Amnesty International vezető válságkezelési tanácsadója.

“Emberek haltak meg az otthonaikban és az utcán, játszótereken és temetőkben, humanitárius segélyért sorban állva, vagy élelmiszerek és gyógyszerek vásárlása közben.” 

“A széles körben betiltott kazettás bombák ismételt használata megdöbbentő, és újabb jele a civil életek teljes semmibevételének. Az ezeket a szörnyű támadásokat indító orosz erőket felelősségre kell vonni tetteikért, az áldozatoknak és családjaiknak pedig teljes kártérítést kell kapniuk.”

A Harkivi Regionális Katonai Igazgatóság egészségügyi osztályának igazgatója az Amnesty Internationalnek elmondta, hogy a konfliktus kezdete óta a harkivi régióban 606 civil meghalt, 1248-an pedig megsebesültek. Az Amnesty International által vizsgált támadások többsége számos áldozatot követelt nagy kiterjedésű területeken.

Bár Oroszország nem részese sem a kazettás bombákról, sem a gyalogsági aknákról szóló egyezménynek, a nemzetközi humanitárius jog tiltja a válogatás nélküli támadásokat és a jellegüknél fogva válogatás nélküli fegyverek használatát. A megkülönböztetés nélküli támadások indítása, amelyek a polgári lakosság halálát vagy sérülését, illetve polgári objektumok megrongálását eredményezik, háborús bűncselekménynek minősülnek.

Támadás a játszótéren

A másfél millió embernek otthont adó Harkiv bombázása február 24-én kezdődött, amikor megindult Ukrajna orosz megszállása. A bombázások nagy részét a város északi és keleti részén lévő lakónegyedek szenvedték el.

Április 15-én délután az orosz erők kazettás bombákat lőttek ki a Myru utcában és környékén, az Industrialni negyedben. Legalább kilenc civil meghalt és több mint 35-en megsebesültek, köztük több gyermek. A harkivi 25-ös Városi Klinikai Kórház orvosai megmutatták az Amnesty Internationalnek a betegek testéből eltávolított fémdarabokat, köztük a 9N210/9N235-ös kazettás bombákban található acélrudak jellegzetes darabjait.

Tetjana Ahajeva, egy 53 éves ápolónő a lakóhelyének bejáratánál állt, amikor több kazettás bomba felrobbant. Az Amnesty Internationalnek elmondta:

“Hirtelen petárdák hangja hallatszott mindenfelé, rengeteg petárda, mindenütt. Fekete füstöt láttam a robbanások helyén. A földre vetettük magunkat, és megpróbáltunk fedezéket keresni. A szomszédunk fia, egy 16 éves fiú, Artem Sevcsenko a helyszínen meghalt… Az apja csípője összetört, a lábát pedig felsértette egy repesz. Nehéz megmondani, meddig tartottak a robbanások, ilyenkor egy perc is örökkévalóságnak tűnhet.”

Egy közeli játszótéren a 41 éves Okszana Litvinyenko* súlyos sérüléseket szenvedett, amikor több kazettás lövedék felrobbant, miközben férjével, Ivannal és négyéves kislányukkal sétált. A repeszek a hátán, a mellkasán és a hasán keresztül hatoltak be, átszúrva a tüdejét és a gerincét. A csapás a délután közepén történt, miközben sok más család is a játszótéren volt a gyermekeikkel.

Ivan az Amnesty Internationalnak elmondta: “Hirtelen egy villanást láttam… Megragadtam a lányomat, és a fához szorítottam, majd átöleltem a fát, hogy a lányom védve legyen a fa és köztem. Nagy volt a füst, és nem láttam semmit… Aztán ahogy a füst körülöttem enyhült, embereket láttam a földön… a feleségem, Okszana a földön feküdt. Amikor a lányom meglátta az anyukáját a földön egy vértócsában, azt mondta nekem: “Menjünk haza: anyu meghalt, és az emberek is meghaltak”. Sokkot kapott, ahogy én is. Még mindig nem tudom, hogy a feleségem felépül-e. Az orvosok nem tudják megmondani, hogy képes lesz-e újra beszélni vagy járni. A világunk a feje tetejére állt.”

Az intenzív osztályon töltött több mint egy hónap után Okszana állapota kissé javult, ám június 11-én belehalt sérüléseibe. Az Amnesty International kutatói a játszótéren megtalálták a 9N210/9N235-ös kazettás bombákból származó jellegzetes szárnyakat és fémlövedékeket, valamint egyéb szilánkokat. A betonozott talajban több kisebb kráter is látható volt, amelyek megfelelnek az ilyen lőszerek robbanásakor várható sérüléseknek.

Bombatámadás segélyért sorban állás közben

Legalább hat ember meghalt és 15 megsebesült március 24-én reggel, amikor kazettás bombák csapódtak be az Akademika Pavlova metróállomás közelében lévő parkolóban, ahol több száz ember állt sorba humanitárius segélyért.

Valerija Koliskina, egy, a támadás helyszínéhez közeli állatkereskedés eladója elmondta, hogy egy ember meghalt, amikor a robbanások tönkretették egy közeli üzlet kirakatát.

Az Amnesty Internationalnek úgy idézte fel:

“Egy ember meghalt közvetlenül az üzlet előtt. Kint állt és dohányzott, miközben a felesége állateledelt vásárolt… Fémrepeszek repültek be az ablakon, el a fejem fölött, amikor a pult mögött álltam. Aztán több robbanás is történt. Teljes volt a pánik. Az üzlet tele volt emberekkel. Az üzlet hátsó részében lévő raktárba futottunk, hogy védve legyünk. Nagyon ijesztő volt… Azt hittem, meg fogok halni.”

Ruszlan, egy helyi rendőr, aki szemtanúja volt a támadásnak, azt mondta:

“Tényleg szörnyű volt a helyzet, a repeszek úgy hullottak, mint az eső”.

Az Amnesty International kutatói egy 220 mm-es, 30 szubmuníciót hordozó Uragan rakéta darabjait találták még mindig az aszfalton lévő kráterbe ágyazva. A terület körül a 9N210/9N235-ös kazettás bombák szárnyait és darabjait, valamint több más krátert is találtak.

Két másik kazettás lövedék is becsapódott a Szentháromság-templom tetején, körülbelül 500 méterre a rakéta becsapódási helyétől. A templom humanitárius központként szolgál, ahol önkéntesek készítik elő az élelmiszer- és segélycsomagokat, amelyeket olyan embereknek osztanak szét, akik nehezen jutnak el a humanitárius segélyek elosztóhelyeire, például az időseknek, a fogyatékkal élőknek és a mozgásukban korlátozottaknak. Petro Lobojko és Serhi Andrejivics lelkészek megmutatták az Amnestynek azokat a két kazettás bombából származó repeszdarabokat, amelyek a tetőn történt robbanás után áthatoltak a templom falain és ajtóin. 

Elvesztett végtagok

Március 12-én délután Veronika Cserevicsko, egy 30 éves logisztikai menedzser és anya elvesztette a jobb lábát, amikor egy Grad rakéta becsapódott a háza előtti játszótéren, a Saltivka negyedben.

Az Amnesty Internationalnek elmondta:

“Ezen a padon ültem, amikor a robbanás történt. Emlékszem, hogy közvetlenül a robbanás előtt sípoló hangot hallottam. Aztán a kórházban ébredtem fel, láb nélkül; a jobb lábam eltűnt. Most az életem március 12. előttre és március 12. utánra oszlik. Majd hozzászokom ehhez, de most még nem szoktam meg; gyakran próbálom megérinteni vagy megvakarni a lábam… Nem tudom, mit mondjak azokra, akik ezt tették. Soha nem fogom megérteni őket.”

Három ember meghalt és hat megsebesült, amikor április 26-án reggel egy sor kazettás bombát robbantottak fel ugyanezen a környéken. Olena Szorokina, egy 57 éves, rákos megbetegségen átesett nő mindkét lábát elvesztette a robbanásban. Éppen a háza előtt ült, és humanitárius segélyszállítmányra várt, amikor meghallotta a repülő gránát hangját, és az épület bejáratához rohant.

Olena elájult, majd a mentőautóban ébredt fel, és rájött, hogy elvesztette egyik lábát. Kórházba szállították, ahol a másik lábát is amputálni kellett. Most Nyugat-Ukrajnában van, és reméli, hogy átszállítják egy rehabilitációs intézménybe máshol Európában. Olena az Amnesty Internationalnek elmondta:

“A rákkal folytatott küzdelem után most azzal az újabb harccal nézek szembe, hogy megtanuljak lábak nélkül működni.”

Az irányítatlan rakéták – mint például a Gradok és az Uraganok, amelyeket az orosz erők rendszeresen használnak – alapvetően pontatlanok, így lakott területeken való alkalmazásuk válogatás nélkül történik. A nem irányított tüzérségi lövedékek hibahatára több mint 100 méter. Lakott területeken, ahol az épületek legfeljebb néhány méter távolságra vannak egymástól, az ilyen pontatlanság gyakorlatilag biztos, hogy civil életekbe kerül, és széles körű pusztítást és károkat okoz a civil infrastruktúrában.

Az ukrán erők a maguk részéről gyakran indítottak csapásokat lakónegyedekből, veszélyeztetve az ott élő civileket. Az ilyen gyakorlat sérti a nemzetközi humanitárius jogot, de semmiképpen sem igazolja az orosz erők ismételt, válogatás nélküli csapásait.

A kutatásról

Az Amnesty International kutatói áprilisban és májusban 14 napon keresztül 41 támadást vizsgáltak (amelyek során legalább 62 ember meghalt és legalább 196 megsebesült), és 160 emberrel készítettek interjúkat Harkivban, köztük a támadások túlélőivel, az áldozatok rokonaival, szemtanúkkal és a sérülteket kezelő orvosokkal. A szervezet kutatói tárgyi bizonyítékokat gyűjtöttek és elemeztek a csapások helyszíneiről, nevezetesen lőszerdarabokat, valamint digitális anyagok egész sorát.