KÖVETES ADOMÁNYGYŰJTÉS! Nézd meg gyűjtőoldalunkat és ismerd meg a(z) Az emberi jogok összekötnek! nevű gyűjtésünk követeit! Kattints ide a részletekért!
Doktorandusz vagyok és magyartanár.
József Attila átlátszó oroszlánja vagyok. A tevékenységem, meglehet, csak hosszú évek távlatában válik majd láthatóvá.
Munkám kellene elvégeznem – de nem hagyják.
Emellett persze egészen sokáig nem zavart, hogy nincsen betevő kenyerem, de így 27 évesen már kicsit frusztráló, hogy az alapvető élelmiszerekre is spórolnom kell.
Abban, hogy most nem tanítok intézményes keretek között, nagy szerepet játszott ez, és a méltatlan körülmények. A szertáramat, míg tanítottam, a takarítóval osztottam meg. WC-papír és Domestos a NAT-os tankönyvek mellett. Legalább találó kép: a jelenlegi rendszer leginkább kihipózza a tudást.
Kevés dolgot nem vettek el a pedagógusoktól. Elvették a sztrájkjogot is. Hát megtanítottuk a gyerekeknek, mit jelent az alapjog fogalma.
Egy darabig azt hittem, elég szívós vagyok ehhez. Polgári engedetlenségek, iskolai sztrájkbizottság, Amnesty-s tanórák. De motoszkált a gondolat: nem lesz mit ennem, ha maradok. Az, hogy ennyi helyettesítés mellett aludni sem tudok, már fel sem merült.
A dolgok egy részét, amik visszavonhatatlanul fontosak számomra, a gyerekektől tudom: a türelmet, a játékot, a megadást. De elvették tőlem a gyerekeket is.
Nem hagyják, hogy olyan tanár legyek, amilyen lenni akarok. Ekkora munkateher mellett nincs türelem, játék, megadás. Talán ez már nem is szívósság kérdése.
Sok mindent – sok embert vett el tőlem ez az ország. Ma az én tanítványom – holnap viszont lehet, hogy a te a kislányod, unokád, keresztfiad keres máshol otthont.
Támogasd az Amnestyt te is, hogy maradhasson az, akit szeretsz.
Nagyon köszönöm a megejtő megjegyzéseket és a sok támogatást! Köszönöm az Amnesty nevében is. Mivel ilyen lelkesítően adakoztatok, emeltünk 50 ezer forinttal a célkitűzésen. Hálás vagyok értetek.
