Leírás

Három éve csatlakoztam az Amnesty oktatási csapatához. Akkor még be se fejeztem az egyetemet, friss voltam és azt gondoltam, hogy megváltom majd a világot. Londonból költöztem haza, mert úgy láttam, hogy itt nagyobb szükség van arra a tenni akarásra, amit akkor éreztem magamban. Azóta négy képzés fejlesztésében vettem részt, körübelül 100 képzést/workshopot tartottam, legalább négyszer szerepelt kormánypárti sajtóban a projektem, csak az elmúlt egy évben 14 hétvégén át dolgoztam, legalább 10 diák mondta, hogy megváltoztattuk az életét, és számtalanszor nevettem és sírtam az irodában mindenféle okok miatt. Mindeközben olyan törvények születtek, amik megnehezítették a civil szervezetek, az Amnesty, az oktatási csapat munkáját, tehát az enyémet is. Bevallom, elfáradtam, és nehéz lelkesnek maradni, amikor egyre nehezebb elérni a az oktatási intézményeket, a pedagógusokat és a fiatalokat, és amikor egyre nagyobb ellenálásba ütközünk a képzéseink során. Nehéz, viszont muszáj, mert a munkánk hiánypótló.

Ahhoz, hogy folytatni tudjam, két dolog kell: az egyik, hogy én odafigyeljek magamra, hogy megelőzzem, vagy már kezeljem a meglévő kiégést, a másik pedig te! Ezen a héten minden nap olyan dolgokat fogok csinálni, amik elősegítik a mentális egészségemet és így azt, hogy teljes erőbedobással tudjak dolgozni. Cserébe azt kérem tőled, hogy ha tudsz, adományozz az Amnestynek, vagy lájkolj, kommentelj a posztjaim alatt, vagy oszd meg a kampányomat a közösségi oldalaidon, vagy ha nem vagyok szimpi, keress mást és támogasd őt! Mind a ketten kellünk ahhoz, hogy az Amnesty csapata továbbra is elérje a fiatalokat emberi jogi oktatással.