Leírás
A futás számomra a szabadság érzetét adja. A szabadban futás feltölt és kikapcsol, többek között az én munkámat is egyre inkább nehezítő körülményekből is. Ahogy sajnos az élet egyre több területén így van Hazánkban, az építészet is egyre kevésbé tud a szakmaiságról szólni – a jogszabályok következetlenül, egymásnak is ellentmondva változnak havonta, a települések képére egyre kevésbé lehetnek hatással a helyi önkormányzatok, a megbízói kör egyre szűkül egy bizonyos érdekkör köré összpontosulva, a műemlékvédelmet a kormányzat leépítette, az állami beruházások többnyire a szakma teljes figyelmen kívül hagyásával történnek, kizárólag a hatalom reprezentációjának érdekében, és a szabad alkotás ellehetetlenül.
Egyedül szoktam futni, azonban most az UltraBalatonon lehetőségem adódott váltóban egy csapatként tenni ezt, méghozzá az Amnesty Magyarország csapatában. Ráadásul a futás mellett így egy adománygyűjtő kampányhoz is csatlakozom. Hogy miért választottam ezt ahelyett, hogy egyszerűen csak kikapcsolódom a futással? Mert az Amnesty az emberi jogok világszerte történő megsértése elleni küzdelem révén azért dolgozik itthon is, hogy egy plurális, sokszínű országban, egy kiszámítható, teljes értékű jogállamban élhessünk, ahogyan a tanárok, orvosok, kisebbségek és bárki más jogfosztása is véget érjen, és mindenki szabadon foglalkozhasson a szakmájával.
Úgy gondolom, hogy az én gyerekeim a körülményekhez képest jó helyzetben vannak. Megadatott számukra az, hogy az oktatás fokozódó ellehetetlenítése ellenére is jó tanárokkal körülvéve tanuljanak egy még mindig szabad légkörű iskolában. De ez egyre kevesebbek számára biztosított az állami oktatási rendszerben, sokak sorsa már a születésükkor megpecsételődik, és lassan a jobb helyzetből indulók is elveszítik a lehetőséget a megfelelő oktatáshoz. Hogy ezt a folyamatot megállítsuk és megfordítsuk, közösen kell támogatnunk szülőként a tanárokat, és a jogállamért dolgozókat.
A lányaim hiába ugyanolyan elszántak, mint a fiam, hiába részesülnek azonos oktatásban, a pályájukat elkezdve közel sem azonos esélyekkel indulhatnak neki az életnek. Bár sok előrelépés történt az utóbbi évtizedekben, de ma a döntéshozók nem abba az irányba mozognak, hogy kiteljesedjen az esélyegyenlőség. Ennek elérése a civil szervezetek és a társadalom fellépése nélkül nem fog menni.
A szakmaiságot lehetővé tévő jogbiztonság; elérhető, jó minőségű közoktatás; nemek közötti egyenlőség: csak három téma, ami engem személyesen is érint, de mindannyiunk közös érdeke, hogy egy szabadabb világban és országban éljünk.
És hogy mit jelent a futás és az adománygyűjtés összekötése számomra? Hogy a mindennapokban is meg lehessen élni a szabadságot, ne csak futás közben. Ehhez támogasd, kérlek, az adománygyűjtő kampányomat, és így a civil szervezeteket, akik aktívan tesznek ezért!
Baranyai Balázs