Leírás

Dr. Jeney Géza László, 76 éves nyugállományú honvéd főtiszt, egykori egyetemi oktató vagyok, aki magyarként sokunkhoz hasonlóan temérdek sok emberi kihívást megélt, hányadtatott sorsú családból származik, és aki a családi legendáriumot megismerve már sihederként színtiszta fogalmakat alkothatott a jogtalanság, a jogfosztás, a hatalmi erőszak, a kiszolgáltatottság, a munkanélküliség, a napszám, a nincstelenség, a nélkülözés, a nyomor, a hadi özvegy, a hadi árva, az adósságlista, az árverés, mindezek mögötteseként pedig az empátia, az emberség teljes hiánya, avagy a zsigeri gyűlölet mibenléte felől.

Álljon itt legendáriumi példaként a világot látott, nyelveket beszélő apai ükapám, néhai Jeney Ferenc, a Kossuth-párti uradalmi gépész esete, akit az analfabetizmus nyomán duplán becsapott cselédek és zsellérek iránt érzett szimpátiája és az ügyükben tanúsított kiállása miatt tanácsoltak el két esetben is a grófi uradalmi intézők mint a “pórnép lázongására bujtogatót”, hogy aztán a békesség reményében Horvátországba vigye a hatgyermekes családját saját magángazdaság létrehozása végett.

Az anyai ági nagyapám, az első világháborúból betegen hazatérő ex katona, néhai Molcsány Antal, jó nevű budapesti és gyömrői asztalosmestert a Héjjas-különítmény tagjai 1919. december 5-n hajnalban elhurcolták, agyba-főbe verték és összerugdosták, majd négyhavi, állathoz is méltatlan fogvatartás után, mint volt direktóriumi tagot ugyan felmentették a terhére rótt vádak alól, ám az egészsége annyira megroppant, hogy több évi betegeskedésének a kiadásaira nemcsak a család műhelye és a háza ment rá, de az egészsége is felmondta a szolgálatot, ami folytán kettő leánygyermeke árván maradt.

Apai nagyapám, néhai Jeney Ákos, a nyugat-Európát megjárt és nagy tapasztalatú épületlakatos az 1920-30-as évek során a szociáldemokrata párttagsága és nézetei miatt hosszú évekig alig-alig fizető alkalmi munkákra volt kárhoztatva a kommüngyalázó közhangulat következményeként és a szerződéses szakipari munkák hiánya miatt az öt gyermekes családjával filléres nyomorban kellett tengesse az életét.

A sort folytathatom a Horthy-Magyarország idején felnőtté váló és családot alapító szüleimmel, illetve az özvegyen maradt és velük élő anyai nagyanyámmal, akiknek 1945. tavaszán nem maradt más opciójuk, mint a Szövetséges Haderők által porig bombázott, ám addig munkát és szolgálati lakást adó győri, német-magyar hadi repülőgépgyár elhagyása és a hadi cselekmények elől való elmenekülés lehetősége, aminek a nyomán a 21 napos vándorúton a csehországi Ceské-Krumlovban lelhettek végre befogadó közegre, menedékre, tisztességes munkára és személyes megbecsülésre is, amit csaknem egy éven át élvezhettek, mígnem a Benes-dekrétum az ország azonnali elhagyására kötelezte őket is, mint a “kollektívan elkövetett magyar háborús bűnök” részeseit.

A magam, fentiekhez mérten csekélyke keserveitől itt eltekintve mi sem természetesebb tehát annál, hogy már a gyermeki tudatomba is kitörölhetetlenül beleivódott az elemi jogtudatosság, a humánum, a tény-, és tárgyszerűség, a jogszerűség, a joguralom és a jogbiztonság igenlése, az igazságosság tisztelete és a mindezek melletti személyes kiállás.

Sajnos nem létezik olyan emberformálta hatalmi viszonyrendszer, amely az emberi gyarlóság folyamányaként ne igényelné az állampolgárok joguralom/jogállamiság melletti tudatos kiállását, amely joguralom éppen az egyes egyének jogbiztonságát lenne hivatva biztosítani. Ám e felismerésnek napjainkban különösen kitüntetett fontosságot kéne nyernie az által, hogy a magát álságos módon „nemzeti együttműködés rendszerének” nevező hatalmi berendezkedés immár a 14. éve ássa alá a jog uralmát és teszi mind általánosabbá a kiszolgáltatottságot, amitől a hatalommal visszaélők a maguk leválthatatlanságát remélik elérni.

Ha korábban is fontos volt, akkor mára mind nélkülözhetetlenebb a polgári jogvédő szervezetek tudatos állampolgári támogatása, közöttük pedig az Amnesty International magyarországi szervezeté is, amely elvi és gyakorlati támogatást nyújt a jogfosztás miatt, illetve a jogérvényesítés terén hátrányos helyzetbe került egyének, közösségek és szervezetek számára a despotikus állami önkény ellenében.

E tudatosság jegyében lettem az Amnesty International Követe és emiatt vállaltam a 2023. november 13-19. közötti napokra szervezett adománygyűjtést is e nemes küldetést vállaló civil szervezet számára, aminek a nyomán most egy személyes kéréssel fordulok hozzád is.

Arra kérlek ez alkalommal, hogy Te magad is válj cselekvő támogatójává a jogállamiság és a jogbiztonság gondolatát ébren tartó polgári jogvédő mozgalomnak!

Támogasd az Amnestyt egy ebéd, vagy egy baráti trakta árával!

Mert

HISZED VAGY SEM, MI MINDANNYIAN EGY HAJÓBAN UTAZUNK!