Leírás
Én az Amnesty Magyarországgal 2019-ben ismerkedtem meg, amikor az Összpont nevű versenyen vettünk részt két osztálytársammal együtt. Az egyik feladat alkalmából a jogállamiságról készítettük egy informatív videót, amit azóta is nagy élményként idézek fel. A verseny nagyon buzdított arra, hogy többet foglalkozzak az otthonom és a körülöttem lévők helyzetével.
Most, három évvel később Amszterdamban élek és tanulok a családom, barátaim és otthonomtól távol. Itt tapasztaltam meg először, hogy milyen egy olyan közegben élni, ahol mindenkinek van hely, hogy úgy éljen, ahogy ő azt szeretné. Senki identitása nincs megkérdőjelezve, sőt, buzdítva vagyunk arra, hogy ne féljünk kifejezni önmagunkat. Az egyetemen, szabadon nyilváníthatom ki a véleményem következmények nélkül. Lehetek hangos, szókimondó és képviselhetem, azt, ami nekem fontos, egy elfogadó társadalomban. Akármennyire, húz haza a szívem ezek olyan privilégiumok, amik nélkül már nem tudom elképzelni a mindennapjaimat.
A baráti társaságom nagy része az LMBTQ közöség tagja és látva, hogy ők milyen szabadon élhetnek egy egyenlő társadalomban, ahol az alapvető jogaik nincsenek megkérdőjelezve, még jobban buzdít arra, hogy ezt a változást Magyarországon is lássam. Látni, hogy barátaim, akiket Budapestről ismerek, kiviruljanak, és egyre inkább önmagukká válnak, ahogy végre szabadnak érzik magukat a külföldre való költözés után, bizakodóvá és egyben szomorúvá tesz. Miért kell ennek a változásnak egy idegen országban megtörténnie? Miért kell azon tűnődőm, hogy ez mikor lesz természetes a saját otthonomban?
Ezért is fontos nekem az Amnesty támogatása, hiszen az ő erőfeszítéseik és munkájuk segítségével egy olyan társadalom létrejöttét segíthetjük, ahol az identitásuk miatt nem éri megkülönböztetés az embereket. Ezek a jogok mindenkit illetnek, bárhonnan jöttek vagy élnek és azért, hogy valaki elfogadva érezze magát nem kéne szükségesnek lennie, hogy elhagyja azt a helyet, amit az otthonának hív. Együtt egy jobb otthont teremthetünk, bárhonnan tesszük is azt.