Hollaubek Ágnes: Adakozzunk, fussunk, fotózzunk macskát az Amnesty-nek
Leírás
Mindig is úgy gondoltam, hogy egy ultra szerencsés ember vagyok; eléggé klassz kis életem van. 🙂 Szuper a családom, tök jó helyen dolgozom már közel száz éve, kedvemre futkározhatok, főzőcskézhetek, piszkálhatom a növényeimet és az állatkáimat a gyönyörű otthonomban, ahová sokszor a barátaimat is meghívom, néha még be is engedem őket.
Mindez naponta eszembe jut, hálás vagyok azért, amim van, de egyre sűrűbben mélázok el azon, hogy ebből mennyi mindennek van köze ahhoz, hogy mikor/hova/miként születtem, és hogy milyen jó lenne, ha ez a ‘mennyi minden’ napról napra, emberről emberre egyre kevesebb lenne. Ha az alapvető emberi jogok nem függenének bőrszíntől, nemi identitástol, nemzetiségtől. Ha a születésünk egy, azaz egy dolgot jelentene: emberek vagyunk, pont. Ezért dolgozik az Amnesty International, és ezért szeretnék segíteni nekik egy 1 hetes adománygyűjtő kampánnyal. Vállalom, hogy (1) ez alatt a 7 nap alatt összesen lefutok egy maratoni távot, (2) az adományozók között kisorsolok 3 db – nekem stresszoldásra, a nyertesnek nagyjából bármire szolgáló – poháralátétet és ál-házi áldást, illetve (3) szénné posztolom a közösségi média oldalaimat a kampánnyal, a macskáimmal és kaja fotókkal. Kérlek – ha teheted – járulj hozzá a célom eléréséhez. Minden adomány számít; hálásan köszönöm, ha be tudsz szállni egy, vagy több kávé/mozi/1 angol font árával.
I always thought I was an extremely lucky person; I have a prettttty cool little life. 🙂 My family is amazing, I’ve been working at a great company for almost a hundred years now, I can have all the fun running, cooking, bothering my pets and plants in my beautiful home where I often invite my lovely friends, occasionally I even let them come in.
Not a day goes by without me thinking about all this and being grateful for all I have, but I often think about how much of this is linked to when/where/as what I was born, and how great it would be if this ‘how much’ would be less and less each day. If the basic human rights would not depend on the color of our skin, our gender identities, our nationalities. If there was only one thing certain at the moment of our birth: that we are human, period. That is what Amnesty International is fighting for, and that is why I would like to help them by hosting a week-long fundraising campaign. I pledge to (1) run the distance of a marathon in that 7 days, to (2) offer 3 of my handmade coasters and/or profanities-disguised-as-blessings for sweepstakes – I use them for stress management, you use them for absolutely anything you like, and to (3) flood my social media pages with the campaign, my cats and food pictures. I ask you – if you can – to please help me achieve my goal. Every donation matters, I will be beyond thankful if you can pitch in with the value of a coffee/a movie ticket/ a British pound.