Minden évben május 12-én tartják világszerte az Ápolók Nemzetközi Napját annak emlékére, hogy 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale brit ápoló, az ápolóképzés egyik kiemelkedő alakja.

Nightingale az 1853-56-os krími háború idején dolgozott a törökországi brit katonai kórházban, ahol a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével sikerült jelentősen csökkentenie a halálozási arányt. A katonáktól kapta a Lámpás Hölgybecenevet, amiért éjszakánként is folyamatosan ápolta a betegeket a laktanyából átalakított katonai kórházban. Magyarországon a Magyar Ápolók Napját február 19-én tartják, ugyanis ezen a napon született a hazai ápolóképzés egyik legkiemelkedőbb alakja, Kossuth Zsuzsanna (1817-1857), hazánk első országos főápolónője.

Az idei év azért is különleges, mert Florence Nightingale születésének 200. évfordulója alkalmából az Egészségügyi Világszervezet azt az ápolók és szülésznők évének jelölte ki. Nightingale nemcsak megteremtette a betegápolás etikai alapját, hanem sokat küzdött az ápolói hivatást választók anyagi és erkölcsi elismeréséért is. Az ápolók ugyanakkor még ma sem kapják meg a megérdemelt társadalmi és anyagi elismerést, miközben a koronavírus-járvány ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nélkülözhetetlen munkát is végeznek.

Európában krónikus az ápolóhiány, miközben a lakosság egyre jobban öregszik. A gazdagabb nyugat-európai országok azokból a rendszerint kelet-közép európai országokból igyekeznek elszívni a munkaerőt, ahol kevesebb fizetésért dolgoznak az ápolók. Ez a globális gondoskodási lánc a koronavírus-járvány alatt sem szűnt meg. Magyarországról az alacsony munkabér és a rossz munkakörülmények miatt jelentős az elvándorlás, amit nagyban leegyszerűsített az uniós csatlakozás, illetve a folyamatosan bővülő magánszektor is egyre jobban szívja el az ápolókat a közszférából. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) adatai szerint csaknem 24-25 ezer ápoló hiányzik az egészségügyi ellátás rendszeréből: az uniós átlaghoz (8,4) képest Magyarországon kevesebb az ápolók száma, 1000 lakosra csak 6,5 ápoló jut, miközben Németországban ez az arány 12,9.

A magyar ápolók fizetése a többi visegrádi országgal összehasonlítva is a legalacsonyabb. A kormány még 2018-ban a kivándorlás megakadályozása érdekében 72 százalékos egészségügyi béremelést ígért, amit négy év alatt, négy lépcsőben hajtanának végre. A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) felmérése szerint az egészségügyben 2019-ben bruttó 350 ezer forint volt az átlagkereset, ami nettó 232 ezer forintot jelent. Azonban átlagban a heti 40 óra helyett annak 1,4-szeresére tehető a munkaidő, így a normál 40 órára számolva bruttó 250 ezer forint lehet az átlagkereset, ami nettó 166 ezer forint. Ebben az átlagban az ápolók mellett az orvosok, illetve a gazdasági és műszaki területen dolgozók is benne vannak. A legtöbb egészségügyi dolgozó nettó ezer forint körüli órabérért dolgozik, miközben 2019-ben 857 forint volt a bruttó minimálbér órabére, és 1121 forint a bérminimumé. Soós Adrianna, a FESZ vezetője szerint azonban a kormány által ígért béremelés csak akkor lenne megtartó erejű, ha azt egyben kapnák meg az egészségügyi dolgozók. A jelenlegi bértábla a tapasztalatot sem díjazza megfelelően, ugyanis nem kap sokkal több fizetést az sem, aki több éve dolgozik a szakmában. A HR portál szerint egy pályakezdő és egy tapasztalt nővér fizetése között mindössze 20 ezer forint volt a különbség 2018-ban.

Az ápolók eddig is rengeteget túlóráztak, rendkívüli pszichés terhelés mellett kellett teljesíteniük, azonban a koronavírus-járvány miatt most még több teher és nyomás hárul rájuk. Az ápolói szakma (beleértve a segédápolókat, műtőssegédeket és orvosi laborasszisztenseket) egyik hazai sajátossága, hogy az ott dolgozók nyolcvan százaléka nő, ha pedig a segédápolókat kivesszük, akkor közel kilencven százalék az arányuk, nagy részük pedig kisgyermekes anya. A mostani helyzetben nemcsak azzal kell számolniuk, hogy nagyobb eséllyel fertőződhetnek meg a koronavírussal, hanem a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárása miatt a gyerekeik elhelyezése is nehézségeket okozhat a számukra. Egy kutatás szerint Magyarországon a női ápolók 40 százalékának van legalább egy 3-10 év közötti gyermeke, a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya pedig kiemelkedően magas, nagyjából 20 százalék). Ezeknek a nőknek eddig is nehéz volt összeegyeztetniük a túlórákat a gyermekneveléssel, de mivel most nem lehet a nagyszülők és a családtagok segítségére sem számítani, ezért sokan kényszerülhetnek arra, hogy külső segítség híján az óvoda- és iskolabezárás miatt otthon maradjanak. A kényszerű munkabeszüntetés pedig még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozhatja őket, hiszen az alacsony fizetésük miatt egyáltalán nincs vagy csak nagyon kevés megtakarításuk van, és a későbbiekben is csak nagyon alacsony nyugdíjra számíthatnak.

Felszólítjuk a kormányt, hogy a szép szavak helyett végre tegyen konkrét lépéseket: a szakszervezetek kéréseit figyelembe véve hajtson végre egyidejű béremelést az ápolók részére, a járványidőszakra való tekintettel pedig nyújtson azonnali, valódi segítséget jelentő támogatásokat!