A hadsereg továbbra is atrocitásokat követ el a Mianmari északi részén élő kisebbségi csoportok ellen, a civil lakosság pedig harapófogóba került a fegyveres kisebbségi csoportok és a mianmari hadsereg között – állítja az Amnesty International friss bizonyítékok alapján.

JELENTÉS

Az Amnesty új jelentése bemutatja, milyen körülmények között tartja fogva az önkényesen letartóztatott, börtönbe vetett és megkínzott civileket a mianmari hadsereg. A kutatás kitér arra is, hogy milyen jogsértő eszközöket alkalmaznak a fegyveres kisebbségi csoportok miközben a mianmari hadsereggel küzdenek a régió irányításáért.

“A mianmari hadsereg ugyanannyira könyörtelen és kegyetlen, mint korábban. Háborús bűncselekményeket követnek el az északon lévő Shan állam civil lakosai ellen, felelősségre pedig senkit sem vonnak közülük.” – mondta Nicholas Bequelin, az Amnesty International kelet és dél-kelet ázsiai igazgatója. “A katonák és parancsnokaik brutálisan bánnak a civilekkel, mivel tudják, hogy nem vonják őket felelősségre.”

Márciusi és augusztusi helyszíni kutatásaink során a kacsin, lisu, shan és ta’ang nemzetiségű civilek ellen elkövetett háborús bűncselekményekről és a katonaság által elkövetett más jogsértésekről is gyűjt bizonyítékokat.

Az Amnestynek nyilatkozó civilek gyakran meséltek arról, hogy a hadsereg 99. számú könnyűgyalogos hadosztálya gyakran tűnt fel az atrocitásoknál. Ennek a hadosztálynak az egységei felelősek a rohingyák ellen elkövetett számos borzalmas támadásért, de követtek el háborús bűncselekményeket 2016-ban és 2017 elején is a régióban.

“Ha valahol feltűnnek a 99. könnyűgyalogosok, ott horrorisztikus atrocitások történnek. Újabb példa arra, hogy mennyire sürgős lenne a mianmari hadsereg, elsősorban a tábornokok azonnali felelősségre vonása.

A jogsértések a 2018 decemberében bejelentett tűzszünet alatt is folytatódtak. Az elmúlt időszakban tovább eszkalálódott a helyzet a régióban: a hadsereg szerint egy kábítószer-ellenes akcióról, a helyi kisebbségi fegyveres csoportok szerint azonban egy ellenük szervezett katonai megszállásról van szó. Eközben úgy fest, hogy a megrekedt békefolyamatból már nem lesz semmi, mivel mindenki a 2020-ban tartandó választásokra készül.

A hadsereg hasonló bűncselekményei

Mianmari katonák tavaly több alkalommal is súlyosan megsértették a nemzetközi jog előírásait. A hadsereg elsősorban Shan állam területén követett el jogsértéseket, amelyek a katonaság által 2018. december 21-én bejelentett tűzszünet után is folytatódtak.

Civileket, elsősorban férfiakat és fiatal fiúkat vettek őrizetbe, akiket rendszeresen megkínoztak. A legtöbbjüket azzal vádolták meg, hogy a fegyveres csoportok támogatói, pusztán azért, mert az adott kacsin, shan, ta’ang nemzetiséghez tartoztak ők is. A hadsereg civil otthonokra is tüzet nyitott, a támadásokban többen meghaltak és megsebesültek, és komoly anyagi károk is keletkeztek.

2019. március 11-én a 99. hadosztály tagjai őrizetbe vettek és megkínoztak két, a kacsin kisebbséghez tartozó falusit Kutkaiban. Miközben a férfiak halászni mentek, a mianmari hadsereg összecsapott a Kacsin Függetlenségi Hadsereggel. A 35 éves egyikük felidézte, mi történt azután, hogy elfogták őket a katonák:

“{A katona megkérdezte} “A Kacsin Hadsereghez tartoztok? “Nem.” – mondtam, mire ütni és rugdosni kezdtek. Arra kényszerítettek, hogy vetkőzzem le, eközben egy kést szorítottak a nyakahoz… Aztán a térdeimre tett kézzel kellett guggolnom… Azt mondták, ha megmozdulok, levágják az ujjaim… Egy kézigránátot raktak a számba… Attól féltem, ha megmozdulok, felrobban.”

Több esetben az elfogott civileket katonai bázisokra szállították, ahol akár három hónapon keresztül is a világtól teljesen elzárva tartották őket. Az Amnesty által feltárt egyik esetben egy 18 éves férfit és egy 14 éves fiút kényszermunkásként alkalmazták, főleg árkokat kellett ásniuk a Kutkai városi támasz közelében.

Mielőtt a bázisra vitték volna, a 18 éves férfit összeverték és megkínozták. Ezt mesélte:

“Azt akarták tudni, hogy a Kacsin Hadsereg katonája vagyok-e… Mondtam, hogy nem, de egy műanyagzacskót húztak a fejemre, és hátul összeszorították. Azt akarák tudni, ismerek-e katonákat a faluban. Ezt hat-hét alkalommal megismételték, minden egyes alkalom két-három percig tartott. Nem kaptam levegőt.”

Kutkai katonai bázis

A fegyveres kisebbségi csoportok jogsértései

A mianmari hadsereg mellett a civil lakosság egyre gyakrabban esik áldozatul a fegyveres kisebbségi csoportoknak is, amelyek elrabolják, fogva tartják és időnként megkínozzák azokat a férfiakat és fiúkat, akik szerintük a rivális fegyveres csoportot támogatják.

Gyakran kényszerítik kényszermunkára is a helyieket. Az Amnesty több olyan esetet is dokumentált, amikor a falusiakat harci helyzetekben hordárokként és idegenvezetőként alkalmazták az akaratuk ellenére. A civilek szerint rendszeresen kényszerítenek ki tőlük ételt és pénzt, az ellenállókat pedig fizikai erőszak alkalmazásával fenyegetik.

“Ezek a fegyveres csoportok szörnyű jogsértéseket, köztük emberrablásokat, kényszemunkát és fizikai erőszakot követnek el a polgári lakosság ellen. Felszólítjuk mindkét oldalt, hogy fejezzék be a civilek elleni támadásokat, és igyekezzenek a harcokat távol tartani a lakóövezetektől.

A civilek fizetnek meg mindenért

Tavaly több ezer embernek kellett elmenekülnie az otthonából, miután a harcok egyre közelebb értek hozzájuk. Közülük sokaknak már korábban is menekülniük kellett. Egy Amnestynek nyilatkozó nőnek 2019 márciusa óta már négyszer kellett továbbállnia.

A menekülők legtöbbször ideiglenes, a célnak nem megfelelő helyeken, templomokban és kolostorokban lelnek menedéket. Itt addig maradnak, ameddig a harcok tovább nem vonulnak. Ezekre a helyekre nehezen jutnak el a segélymunkások, miközben a kormány és a hadsereg mindent megtesz, hogy a segélyszállítmányokhoz ne férhessenek hozzá az emberek.

2018 óta egyre több ember hal meg menekülés közben a taposóaknáknak és házilag készített robbanószerkezeteknek köszönhetően.

Az Amnesty felszólítja a harcoló feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályokat, védjék meg a civileket, és garantálják, hogy a segélyszállítmányok eljutnak hozzájuk. A fegyveres csoportoknak be kell fejezniük a civilek megfélemlítését, az ellenül alkalmazott erőszakot fel kell függeszteniük, és el kell kerülniük az általuk lakott részeket.

“A háborús bűncselekmények elkövetőit, egészen Min Aung Hlaing vezérkari főnökig bezárólag bíróság elé kell állítani.” – mondta Nicholas Bequelin. “A fegyveres csoportok parancsnokai és katonái által elkövetett jogsértéseket is ki kell vizsgálni, az elkövetőket pedig felelősségre kell vonni.”

“Túlságosan sokáig nézte a partvonalról az ENSZ Biztonsági Tanácsa a civilek ellen elkövetett erőszakot. Itt az ideje, hogy végre tegyen valamit, és az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé küldje.”

ÖSSZEFOGLALÓ