A török hadsereg és szíriai szövetségesei északkelet-szíriai offenzívájuk során semmibe vették a civil lakosság életét, háborús bűncselekményeket követtek el, köztük tömeges kivégzéseket és civil életeket követelő jogellenes támadásokat hajtottak végre.

Az Amnesty International október 12-16. között tizenhét emberrel, köztük egészségügyi dolgozókkal, elmenekült civilekkel, újságírókkal, illetve helyi és nemzetközi humanitárius munkásokkal készített interjúkat, illetve videófelvételeket, orvosi jelentéseket és más dokumentumokat elemzett.

Az így nyert bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a török erők válogatás nélkül támadták a civilek otthonait, de pékséget és iskolát is célba vettek. Bizonyíték van az ismer szíriai kurd politikus, Hevrin Khalaf brutális meggyilkolására is az Ahrar Al-Sharqiya tagjai által, amely a Törökország által támogatott és felfegyverzett Szíriai Nemzeti Hadsereg egyik alakulata.

„A török megszállás elképesztő pusztítást hozott a polgári lakosságnak, akiknek ismét el kellett menekülniük az otthonaikból, hogy aztán az újabb bombázásoktól, elrablásoktól és kivégzésektől rettegjenek. A török hadsereg és szövetségesei semmibe vették a civilek életét, jogellenes és halálos támadásokat indítottak lakóövezetek ellen, megöltek és megsebesítettek ártatlan embereket.” – mondta Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára.

"Törökország felelős az általa irányított és támogatott szíriai fegyveres csoportok cselekményeiért. Egyelőre a török kormány szabad kezet adott nekik, hogy akármi megtegyenek Afrinban és máshol is. Felszólítjuk Törökországot, hogy végérvényesen fejezze be a jogsértések elkövetését, a felelősöket állítsa bíróság elé és felügyelete alá tartozó civilek biztonságát pedig garantálja. Törökország nem tehet úgy, mintha nem lenne felelős azokért a háborús bűncselekményekért, amelyek elkövetését maga szervezte ki a szíriai szövetségeseinek.”

A kurdok vezette egészségügyi hatóság jelentése szerint október 17-i szerint legalább 218 civil, köztük 18 gyerek halt meg az offenzíva kezdete óta.

A török hatóságok szerint Törökországban 18 civil halt meg, 150 pedig megsebesült a kurd erők ágyúzásainak következtében. Ha a török hatóságoknak igaza van, és a kurdok tényleg támadtak török lakóövezeti részeket, akkor ők is megsértették a nemzetközi humanitárius jog előírásait.

Civilek elleni támadások

A kurd Vöröskereszt egyik munkatársa elmesélte, hogyan húzta ki a halottakat a romok alól, miután egy október 12-én török légitámadás ért reggel hét óra körül egy iskolát Salhiyében. Az iskola épületében menekültek voltak.

„Minden nagyon gyorsan történt. Négyen haltak meg, köztük két gyerek, hat sebesült volt. Nem tudom megmondani, hogy fiúk vagy lányok voltak-e, mert teljesen összeégtek. Olyan voltak, mint a szén. A másik két halott idősebb férfi volt, olyan ötven körüliek. Teljesen sokkolt az eset.” – mondta, majd hozzátette, hogy a frontvonal 1 km-re volt, és nem voltak a közelben harcosok vagy katonai létesítmények.

Egy másik Vöröskereszt munkatárs elmesélte, hogyan próbált meg megmenteni egy 11 éves fiút és egy 8 éves lányt, akik egy bombatámadásban sérültek meg, miközben a házukhoz közeli mecset udvarán játszottak Qamishliban. Elmondta, hogy a települést október 10-én kezdték nagy erőkkel támadni, illetve, hogy lakóépületek, egy pékség és egy étterem is célpont volt.

„A fiú a mellkasán sérült meg. Borzalmas nyílt sebet kapott…nem tudott levegőt venni. Egy darab repesz lógott ki a mellkasából.” – mondta a Vöröskereszt munkatársa.

A fiú később belehalt a sérülésbe. A húgát szintén egy repesz találta el, az orvosoknak térd alatt amputálniuk kellett a lábát. A segélymunkás elmondta, nem volt a közelben katonai létesítmény.

A nemzetközi megfigyelők szerint egy október 13-i támadás egy civilek alkotta konvojt ért, köztük több újságírót, akik Qamishli és Ras al-Ain utaztak. A Vöröskereszt szerint 6 ember, köztük egy újságíró halt meg, 59-en pedig megsebesültek. Az egyik túlélő újságíró szerint „mészárlás” volt. Elmondása szerint a menetben nagyjából 400 civil jármű volt, nem volt köztük katona, csupán pár fegyveres őr, akik a menetre vigyáztak. 

„A nemzetközi humanitárius jog minden harcoló félre érvényes, ennek alapján pedig köteleségük minden olyan óvintézkedést megtenni, amivel elkerülhető vagy legalább minimálisra csökkenthető a civileknek okozott kár. Nincs mentség egy civil menet megtámadására.” – mondta Kumi Naidoo.

„Szintén nincs mentség válogatás nélkül bombázni lakóövezeteket. Ezeket a jogellenes támadásokat ki kell vizsgálni, a felelősöket pedig bíróság elé kell állítani.”

A legtöbb fegyvert az Egyesült Államok szállítja Törökországnak, de Olaszország, Németország, Brazília és India is a beszállítók között van. Felszólítjuk ezeket az országokat, hogy ne adjanak el fegyvert a szíriai konfliktus egyetlen olyan résztvevőjének sem, aki ellen meggyőző bizonyítékok vannak, hogy azokat jogsértések elkövetésére használják.”

Kivégzések és emberrablások

Az Amnesty International különböző beszámolók és bizonyítékok elemzése során próbált meg minél több konkrétumot megtudni a Szíria Jövője párt főtitkárának, Hevrin Khalafnak a kivégzéséről, akit Rakka és Quamishli közötti országúton öltek meg. A kurd politikusnőt kirángatták a kocsijából, és hidegvérrel agyonlőtték őt és testőrét az Ahrar al-Sharqiya fegyveresei.

Szintén ezen a napon ugyanennek a fegyveres csoportnak a tagjai foglyul ejtettek és kivégeztek két kurd fegyverest. Elraboltak továbbá két helyi egészségügyi dolgozót, akik éppen gyógyszert vittek a sérülteknek. A családtagjaik nem tudták megmondani az Amnestynek, hol vannak a szeretteik. Az Amnesty a bizonyítékok alapján arra jutott, hogy a kivégzésekre és a két civil elrablására október 12-én délután került sor.

Hevrin Khalaf egyik közeli barátja azt mesélte, hogy éppen Hevrint hívta telefonon, de a telefont nem a politikus, hanem egy magát a szíriai fegyveres harcosként azonosító férfi vette fel. Arabul ezt mondta a telefonba: „Ti, kurdok, mind árulók vagytok, mindannyian a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) tisztjei vagytok”, majd közölte, hogy meggyilkolták Hevrint.

Megvizsgáltuk a Hevrin Khalaf halála után készült orvosi jelentést is. A jelentés szerint több lövés érte a fejét, az arcát és a hátát, zúzódások voltak a lábán, az arcán, a koponyáján, egy darabon levált a bőr a koponyájáról, a haját pedig kitépték, miközben annál fogva rángatták a földön.

„Védtelen embereket gyilkolni hidegvérrel elképesztően aljas dolog, és háborús bűncselekménynek számít. Hevrin Khalaf és a többiek meggyilkolását független vizsgálatnak kell feltárnia, az elkövetőket pedig bíróság elé kell állítani. Törökország felelős azoknak a háborús bűncselekmények a leállításáért, amelyeket a szövetségesei követnek el. Ha nem lépnek fel, azzal csak bátorítják a fegyveres csoportokat a hasonló rémségek elkövetésére.” – mondta Kumi Naidoo.

A humanitárius válság 

Helyi és nemzetközi segélymunkások egybehangzóan állították az Amnestynek, hogy az amerikai csapatok kivonása, a török offenzíva és a szíriai kormány beavatkozása a konfliktusba egyenként is tragikus lett volna, de ezek egyszerre bekövetkezése a lehető legrosszabb helyzetet idézte elő.

Komolyan fennáll a veszélye, hogy már a közeljövőben sem lesz élelme, vize és gyógyszere az otthonából elüldözött legalább 100,000 embernek, és arra sincs megoldás, hogy hosszútávon hogyan lehet az ellátásukat biztosítani. Az olyan táborokban, mint az al-Hol, az emberek teljesen kiszolgáltatottak a segélyszállítmányoknak. 14 nemzetközi segélyszervezet figyelmeztetett október 10-én, hogy a harcok miatt megszakadhat a térség ellátása, a Nemzetközi Vöröskereszt pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az akár 300,000 otthonából elüldözött ember számára nem lesz elegendő víz.

Ezeknek az embereknek nincs hova menniük, a szabad ég alatt alszanak a kertekben és az utcákon. Néhányan iskolákban leltek menedéket.

Derbassiya városában a lakosság 90%-a otthonából elüldözött ember. Egyikük azt mesélte, hogy az emberek kb. fele rokonoknál van, másik felük pedig iskolákban és mecsetekben talált menedéket.

„Derbassiye városában nincsenek segély szervezetek. Nem kaptunk tőlük semmit. Vízre, élelemre, ruhákra, takarókra és matracokra lenne szükségünk. Orvosra lenne szükségünk… Közeleg a tél, meg kell oldanunk az olyan családok helyzetét, akik a szabad ég alatt éjszakáznak.” – mondta a férfi.

Egy segélymunkás elmondása szerint: „Különösen a már így is krónikus betegségekben szenvedők vannak nagy veszélyben. A túlélésük attól függ, hogy mikor érnek véget a harcok végleg, és hogy a segítség eljut-e hozzájuk.”