A Mianmar Arakán államában folytatott vizsgálata során az Amnesty International nemrég új bizonyítékokat szerzett arról, hogy a mianmari hadsereg háborús bűncselekményeket és más jogsértéseket követett el. A hadművelet még mindig folyamatban van, vagyis további atrocitások várhatóak.

 JELENTÉS

  • A hadsereg újabb jogsértéseket követett el, mióta a kormány parancsot adott a helyi fegyveres csoport leverésére
  • A háborús bűncselekményekért olyan katonai egységek felelősök, amelyek korábban is követtek el hasonló atrocitásokat, a további csapatok kiküldése pedig a magas rangú tisztek bűnrészességére utal
  • A nemzetközi közösség tétlen – az ügyet sürgősen a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni

A jelentés azt részletezi, a Tatmadaw néven is ismert mianmari hadsereg hogyan ölt és sebesített meg civileket is a válogatás nélküli támadásai során 2019. január óta. A Tatmadaw emellett tárgyalás nélküli kivégzésekért, önkényes letartóztatásokért, kínzásért és embertelen bánásmódért illetve erőszakos eltüntetésekért is felelős.

A jelentés az intenzív katonai műveletek időszakát vizsgálja, amely arra volt válasz, hogy az Arakán Hadsereg (AA), egy rakhin nemzetiségi fegyveres csoport összehangolt támadást hajtott végre több rendőrállomás ellen 2019. január 4-én. A támadásra azután került sor, hogy a mianmari kormány parancsba adta az AA leverését.

„Két év sem telt el azóta, hogy a rohingya népesség ellen elkövetett tömeges atrocitásaik világszerte felháborodást váltottak ki, a mianmari sereg ismét borzalmas visszaéléseket követ el Arakán állam etnikai csoportjai ellen.” – jelentette ki Nicholas Bequelin, az Amnesty International kelet- és délkelet-ázsiai regionális igazgatója.

„A mostani hadművelet azt bizonyítja, hogy ez a hadsereg, amely nem bánt meg semmit, nem ment keresztül semmilyen reformon, nem vonható felelősségre, szándékos taktikaként alkalmazza a civilek rettegésben tartását és a széleskörű kihágásokat.”

Az Amnesty International 81 interjút készített: 54 helyi interjút Arakán államban 2019. március végén, illetve 27 távinterjút a konfliktus sújtotta területek lakóival. A meginterjúvolt falusiak között voltak rakhin, mro, rohingya és khami nemzetiségűek, akik a buddhista, keresztény vagy muszlim valláshoz tartoztak. A szervezet fényképeket, videókat és műholdfelvételeket is megvizsgált, valamint humanitárius tisztviselőkkel, emberi jogi aktivistákkal és más szakértőkkel is beszélt.

Ugyan a rakhin etnikai közösségnek régóta vannak sérelmei a központi kormánnyal szemben, az Arakán Hadsereget a rakhin nacionalisták fiatalabb generációja vezeti. Az AA-t, amelynek katonai erejét ma 7000 főre becsülik, 2009-ben alapították. Korábban is részt vett harcokban más etnikai fegyveres csoportokkal egyetemben Mianmar északi részén, és az utóbbi években szórványos összecsapásai voltak a mianmari hadsereggel Arakán és a szomszédos Chin államban. A harc 2018 végén élesedett ki.

Újonnan kirendelt egységek, ugyanazok az atrocitások

Az Amnesty International új jelentése bizonyítékokat tár fel bizonyos korábbi atrocitásokért felelős csapatok újabb visszaéléseiről, ezen egységek közé tartoznak például a nyugati parancsnokság egyes hadosztályai és zászlóaljai. Az Amnesty International azt is megerősíti, hogy az új atrocitások számottevő részének hátterében az újonnan kirendelt 22. és 55. könnyű gyalogos hadosztályok (LID) állnak.

Az Amnesty International az elkészült interjúk, illetve egyéb bizonyítékok, például műholdfelvételek segítségével, hét jogellenes támadást dokumentált, amelyekben 14 civil vesztette életét és legalább 29 másik sebesült meg. A legtöbb támadás válogatás nélküli volt, azonban nem kizárt, hogy néhányuk kifejezetten civilek ellen irányult. Január végén egy robbanás – amiért szinte teljes bizonyossággal a mianmari hadsereg aknavetői voltak a felelősök – egy hétéves rakhin nemzetiségű fiú életét követelte a Rathedaung községi Tha Mee Hla faluban a sereg és az AA közti összecsapás során. A gyermek súlyos sérülései ellenére a mianmari katonák csak órák múlva adták meg az engedélyt, hogy családja kórházba vigye. A fiú másnap belehalt sérüléseibe.

Március közepén a Mrauk-U községi Ywar Haung Taw faluban robbant fel a mianmari sereg egy aknája, legalább négy embert megsebezve, és elpusztítva a 37 éves rakhin nemzetiségű Hla Shwe Maung házát. A férfi így emlékezett vissza az esetre: – „Robbanást hallottam. Nagyon hangos volt, és egy hatalmas tűzgolyó lángolt fel körülöttünk. Felkaptam a lányomat... Mire visszanéztünk a házunkra, a tető fele hiányzott.”

Műholdfelvételek is bizonyítják egy épület pusztulását YwarHaung Taw faluban, valamint új tüzérségi fegyverek jelenlétét a közeli rendőrállomáson.

Bár a jelenlegi hadjárat folyamán a rakhin közösségek szenvedték el a mianmari sereg legtöbb atrocitását, más etnikai csoportok is voltak az áldozatok között, beleértve a rohingyákat. 2019. április 3-án a mianmari hadsereg egy helikoptere nádat vágó rohingya munkásokra nyitott tüzet; a támadásban legalább hat férfi és fiú életét vesztette, és legalább 13 másik megsebesült. – „A helikopter a hegy mögül bukkant fel – mesélte az egyik túlélő az Amnesty Internationalnek. – „Perceken belül rakétákat kezdett lőni ránk. Az életemért futottam; a családomra gondoltam, és arra, hogyan élhetném túl.” Háborús bűncselekménynek számítanak mind a civilek ellen irányuló támadások, mind a válogatás nélküli támadások, amelyek civileket sebeznek vagy ölnek meg.

Az Amnesty International azt is dokumentálta, hogy a mianmari sereg Mrauk-U község ősi templomkomplexumában foglalt hadállást, és válogatás nélkül lövöldözött a területen. Műholdfelvételek bizonyítják tüzérségi fegyverek jelentétét a templomok közelében, és fényképek is készültek elpusztult templomokról. Bár azt nem sikerült megállapítani, ki okozta a károkat, a mianmari sereg történelmi és kulturális örökséget tett ki a megsemmisülés és megrongálódás veszélyének azzal, hogy a műemlékek közelében foglalt hadállást – ami ellentétes a nemzetközi humanitárius joggal.

Az Amnesty International hét önkényes letartóztatást is dokumentált Arakán államban 2019. január óta. A letartóztatottak kizárólag férfiak voltak, általában rakhin nemzetiségűek és harcképes korúak, és a hadsereg gyakran kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetette alá őket, hogy az AA-ról információt szerezzenek.

Egy 33 éves rakhin nemzetiségű férfi így emlékezett vissza: – [A katona] azt kérdezte: „Hol tartja az AA a fegyvereit?” Azt válaszoltam: „Nem tudom, nem vagyok az AA tagja.” ... Emlékszem, hogy megütöttek és megrúgtak, aztán megütötték a fejemet egy puskával... Próbáltam a kezemmel védeni a fejemet, de rugdosni és ütögetni kezdtek. Véres volt a kezem, az arcom és a fejem.”

Az Amnesty International emellett hat férfi – egy mro és öt rakhin nemzetiségű – erőszakos eltüntetését dokumentálta február közepén. Egy tanú katonai őrizetben látta az egyiküket. A férfiak családjainak azóta sincs tudomása a szeretteik sorsáról és hollétéről.

Több mint 30 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét a harcok miatt, a mianmari hatóságok azonban nem engedik be a humanitárius segélyt az érintett területekre.

„A hatóságok csak fokozzák a civilek szenvedését azáltal, hogy nem hagyják, hogy a gyógyszerek, étel és humanitárius segély eljussanak a rászorulókhoz, beleértve a gyermekeket.” – jelentette ki Nicholas Bequelin.

„Arakán állam civil lakosai szenvedik meg leginkább a hadsereg támadásait és azok következményeit, ám a kormány egyre csak hallgat az egyre súlyosbodó krízisről.”

Az Arakán Hadsereg visszaélési

Bár az Amnesty International által dokumentált jogsértések túlnyomó többségéért a mianmari hadsereg volt a felelős, a jelentés szerint az Arakán Hadsereg is követett el visszaéléseket a civilekkel szemben, például emberrablásokat. Május 3-án AA-s katonák négy rohingya nemzetiségű férfit raboltak el Rathedaung község Sin Khone Taing falujából. Egy az esetről közvetlen ismeretekkel bíró forrás szerint a négy férfit az erdő egy távoli pontjára hurcolták. Kettőnek sikerült megszöknie, azonban a másik kettő sorsa és holléte továbbra sem ismert.

Az AA katonái továbbá olyan akciókat is hajtottak végre, amelyet falusi civileket tettek ki veszélynek. Fenyegetéssel és megfélemlítéssel éltek a falvak vezetőségével és a helyi üzletemberekkel szemben: leveleket küldtek nekik, amelyekben arra intették őket, hogy ne avatkozzanak bele az AA tevékenységeibe. Az AA pecsétjét viselők levelekhez egy-egy töltényt is mellékeltek.

Veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága

Ahogy egyre több hír lát napvilágot a mianmari hadsereg visszaéléseiről, a biztonsági erők kipróbált taktikákhoz folyamodtak, hogy elhallgattassák a kritikai hangvételű tudósításokat: az utóbbi hónapokban három mianmari újság szerkesztője ellen tettek feljelentést.

„Bár májusban a Reuters két újságírója, Wa Lone és Kyaw Soe Oo végre szabadon távozhatott, miután a mianmari hatóságok több, mint 500 napig önkényesen fogva tartották őket, az esetet övező világszintű felháborodás nem tartja vissza a hatóságokat attól, hogy másokkal statuáljanak példát.” – mondta Nicholas Bequelin.

„A Nemzeti Szövetség a Demokráciáért párt vezetésével a kormány képes lenne változtatni ezen. A pártnak arra kell használnia a parlamenti többségét, hogy hatályon kívül helyezze vagy megváltoztassa az újságírók ellen felhasznált elnyomó törvényeket.” – tette hozzá.

Wa Lone (bal) and Kyaw Soe Oo, a Reuters két újságírója

Növelni kell a nemzetközi nyomást

A legutóbbi hadjáratát Arakán államban kevesebb, mint 18 hónappal azután indította a mianmari sereg, hogy a rohingya népesség ellen emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el. Több, mint 900 000 rohingya menekült él a szomszédos Banglades menekülttáboraiban, és az Amnesty International új jelentése további bizonyítékokkal szolgál arról, hogy nem lenne biztonságos visszatérniük Mianmarba.

Ezek az új bizonyítékok még sürgetőbbé teszik, hogy az ENSZ fellépjen a mianmari sereg Arakán államban, illetve az északi Kachin és Shan államokban elkövetett széleskörű atrocitásai ellen. Az ENSZ egy tényfeltáró missziója szerint vizsgálat alá kell vetni és bíróság elé kell állítani a katonaság magas rangú tisztviselőit emberiesség elleni bűncselekményekért, háborús bűnökért és népirtásért.         

Miután az országon belül nem vonhatók felelősségre, az Amnesty International az ENSZ Biztonsági Tanácsát szólítja fel, hogy utalja Mianmar ügyét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és léptessen életbe átfogó fegyverembargót az ország ellen. Mianmar nemzetközi kereskedelmi partnereinek felül kell vizsgálniuk a mianmari katonai vezetéssel való kapcsolataikat, és célzott szankcióknak vetni alá a magas rangú tisztviselőket olyan nemzetközi szervezeteken keresztül, mint az Európai Unió és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége.

„A mianmari hadsereg folyamatos, gátlástalan jogsértései egyértelművé teszik, hogy fokoznunk kell a nemzetközi nyomást.” – jelentette ki Nicholas Bequelin.

„A nemzetközi közösség újra és újra kudarcot vallott abban, hogy véget vessen a mianmari hadsereg által elkövetett atrocitásoknak, és megvédje a civil lakosságot. A Biztonsági Tanácsot pontosan azért hozták létre, hogy ilyen helyzetekben cselekedjen; itt az idő, hogy komolyan vegye ezt a feladatát."