A nemek közötti egyenlőség álarca mögé bújó Dánia az egyik olyan ország Európában, ahol a legmagasabb a szexuális erőszak előfordulásának aránya. A szabályozás hiánya és a széles körben elterjedt mítoszok és nemi sztereotípiák miatt az elkövetők jellemzően büntetlenül megússzák - áll az Amnesty International ma megjelent jelentésében.

JELENTÉS

A Tiszteletet és igazságot! című jelentés feltárja, hogy a veszélyes és idejétmúlt törvények tehetnek arról, hogy a nők és lányok nem kapnak segítséget, sokszor pedig azért nem jelentik a támadásokat, mert attól félnek, hogy nem hisznek majd nekik, megbélyegzik őket, és nem bíznak az igazságügyi rendszerben.

„Ellentétben a Dániáról kialakult képpel, miszerint az ország a nemek közötti egyenlőség zászlóshajója, a nők helyzete teljesen más képet mutat. A szexuális erőszak elkövetői megdöbbentően sok esetben büntetlenül megússzák, a törvények pedig elavultak.”  –mondta Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára.

„Az igazság az, hogy a szex a másik fél beleegyezése nélkül erőszak.” Ha ezt a jogszabály nem ismeri el, a nők kiszolgáltatottá válnak az erőszaknak és természetessé válik az áldozat hibáztatása és a büntetlenség kultúrája, amelyet a dán társadalmat átható mítoszok és sztereotípiák tovább erősítenek: a játszótértől az öltözőig, a rendőrségtől a tárgyalóteremig.”

Annak ellenére, hogy a kormány a közelmúltban lépéseket tett azért, hogy az áldozatok könnyebben hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, a szexuális erőszak bejelentésének aránya rendkívül alacsony, és még ha a nő el is megy a rendőrségre, annak az esélye, hogy büntetőeljárás indul vagy ítélet születik az ügyben, nagyon csekély. A 2017-ben elkövetett erőszak vagy annak kísérlete (a becsült esetek száma az Igazságügyi Minisztérium szerinti 5100 és egy új kutatás szerinti 24.000 közé tehető) közül mindössze 890 esetet jelentettek be a rendőrségen. Ezek közül 535 végződött büntetőeljárással, és csak 94 esetben született ítélet.

Az ítélethozatal alacsony arányának egyik oka az igazságszolgáltatásban mélyen rögzült előítélet. Az eseteket legtöbbször azért nem jelentik be, mert az áldozatok nem bíznak a rendszerben, félnek attól, hogy nem hisznek nekik, valamint önmagukat is sokan hibáztatják.

Elszomorító tapasztalat

A tizennyolc szexuális erőszak túlélő nővel és tizenöt évnél idősebb lánnyal felvett interjúk alapján készült kutatás, valamint civil szervezetek, szakértők és érintett hatóságok azt állapították meg, hogy a bejelentés folyamata és annak utóhatásai rendkívül megterhelők az áldozatok számára.

Sokan elutasító hozzáállással, az áldozat hibáztatásával és előítélettel találkoznak. Az áldozatok elmondták, hogy elsősorban azért nem tesznek feljelentést, mert attól félnek, hogy a rendőrség és az igazságügyi dolgozók nem hisznek nekik, hibáztatják és megszégyenítik őket.  

A 39 éves Kristine négyszer próbálta meg az őt ért szexuális erőszakot bejelenti a rendőrségen. Másodjára egy rendőrségi cellába zárták és figyelmeztették, hogy börtönbe is kerülhet, ha hazudik. Arról számolt be, hogy a bejelentési folyamat során „további félelmeket, szégyent és megaláztatást” szenvedett el.

„Ha 20 éves lennék, az első kísérlet után feladtam volna.” – mondta az Amnesty Internationalnek.

Egy másik nő elmesélte, mennyire megfélemlítve érezte magát, amikor a rendőrségre ment. „Mindössze 21 évesen ott ültem két férfival szemben, akik rám néztek és azt kérdezték: „Tényleg feljelentést akarsz tenni?” Csak egy fiatal lány voltam, aki azt állította, hogy megerőszakolták.”

Hiába vannak a rendőrség számára iránymutatások, a jelenlegi gyakorlat következetlen és gyakran nem felel meg ezeknek az iránymutatásoknak és a nemzetközi előírásoknak.

Azok a nők és lányok, akik feljelentést tesznek nemi erőszak ügyében hosszú bolyongásra számíthatnak a bíróságok útvesztőjében, az eközben szerzett tapasztalataik pedig fájdalmasak és elszomorítóak. Emilie azt mesélte, hogy biztosan nem menne ismét a rendőrségre, ha újra szexuális erőszak áldozatává válna.

„Amikor végre a bíróságra kerülsz, szinte újra át kell élned az egészet, majd a végére még rosszabbul érzed magad, mintha a te hibád lenne, te követtél volna el valami rosszat.”

Tüntetés Dániában

A szexuális erőszak meghatározása

Az Isztambuli Egyezmény szerint, amelyet Dánia 2014-ben ratifikált, a szexuális erőszakot és minden egyéb kölcsönös beleegyezés nélküli szexuális aktust bűncselekménynek kell tekinteni. A dán jogszabály azonban még mindig nem a kölcsönös beleegyezés alapján határozza meg azt, hanem olyan meghatározást használ, amely azt vizsgálja, volt-e fizikai erőszak, fenyegetés, kényszerítés vagy az áldozat képes volt-e védekezni.

A jogszabályban vagy a gyakorlatban alkalmazott azon feltételezés, hogy az áldozat azzal, hogy fizikailag nem védekezik, a beleegyezését adja, rendkívül problémás, mivel szakértők is elismerték, hogy az „akaratlan bénultság” vagy „lefagyás” nagyon gyakori fiziológiai és pszichikai reakció a szexuális erőszak során.

A kölcsönös beleegyezés helyett az ellenállásra és erőszakra helyezett hangsúly nem csak a bejelentést befolyásolja, hanem a szexuális erőszak széleskörű tudatosítására is hatással van, pedig mindkettő kulcsfontosságú a megelőzés és az ítélethozatal során.

Szükséges változás a jogalkotásban

A dán kormány nemrégiben szakértői csoportot állított fel olyan kezdeményezések kidolgozása érdekében, amelyek az áldozattá vált nőknek abban, hogy megfelelő támogatást kapjanak és szakszerű kezelésben részesüljenek. Az Amnesty International üdvözli ezeket a kezdeményezéseket, a kormánynak azonban határozottabb lépéseket kell tennie, és a jogszabályt úgy kell megváltoztatnia, hogy az a kölcsönös beleegyezés fogalmát vegye alapul.

Habár a jelenlegi törvények módosítása elengedhetetlen a hozzáállás megváltoztatásához és a megfelelő igazságszolgáltatáshoz, az intézményi és társadalmi változáshoz sokkal több kell. A hatóságoknak lépéseket kell tenniük annak biztosításáért, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok és nemi sztereotípiák a társadalom valamennyi szintjén háttérbe szoruljanak, és az áldozatokkal foglalkozó szakemberek megfelelő és folyamatos képzést kapjanak. Ezenkívül szükség van szélesebb körű szexuális felvilágosításra és tudatosságot növelő programokra már fiatal kortól kezdve.

„Az elavult törvények módosításával és a jogi eljárásban jelenleg létező áldozathibáztatás és negatív sztereotípiák alattomos kultúrájának leszámolásával, Dánia is lehetőséget kap arra, hogy az Európán végigsöprő változás részese legyen. A bátor nők és lányok által indított változás eredményeképpen nyolc európai országban a beleegyezés hiánya alapján határozzák ma már meg a szexuális erőszak fogalmát.” - mondta Kumi Naidoo.

„A változás hullámai Dániában és Európa más részein hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a nők nagyobb védelmet élvezzenek, illetve ahhoz is, hogy a nők és lányok következő generációja soha ne okolja saját magát, és ne legyen kétsége afelől, hogy az elkövetőket megbüntetik.”

Háttér

Az Amnesty 31 európai ország nemi erőszakkal kapcsolatos jogszabályát elemezte, és azt találta, hogy a 31-ből csak nyolc országban van hatályban a szexuális erőszaknak olyan meghatározása, amely a beleegyezésen alapul. Ezek a következők: Svédország, az Egyesült Királyság, Írország, Luxemburg, Németország, Ciprus és Belgium.

A többi európai államban ahhoz, hogy a szexuális erőszak bűncselekménynek minősüljön, a jogszabály megköveteli az erőszak és fenyegetés meglétét, ami ugyanakkor a legtöbb esetben nem jellemző.

Mivel az aktivisták, köztük az Amnesty továbbra is kiállnak az ’Igen” mellett, Dánia reményeink szerint hamarosan követi az elöljáró országok példáját. Rajtuk kívül több ország (Finnország, Görögország, Spanyolország, Portugália és Szlovénia) hatóságai szintén változásokat fontolgatnak.

Az Amnesty továbbra is Európa-szerte vizsgálja a fennálló helyzetet, és kampányol a beleegyezésen alapuló jogszabályok és a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok háttérbe szorításáért. 2019 áprilisában, tizenegy évvel a Lezárt-ügy jelentés után, az Amnesty regionális jelentést tesz közzé, amely négy skandináv államban (Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban) vizsgálja majd az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőségét szexuális erőszak esetén.