Nőjogi aktivisták világszerte az emberi jogokért folytatott harc élvonalában álltak 2018-ban. Az Amnesty International az emberi jogok 2018-as helyzetéről közzétett jelentése.

JOGOK MA

Az emberi jogi szervezet figyelmeztet, hogy a „kemény fiúként” aposztrofálható vezetők nőgyűlölő, xenofób és homofób politikái veszélybe sodorják az emberi jogok érvényesülését.

“2018-ban szemtanúi lehettünk annak, ahogyan sokan a magukat a „kemény srácnak” kikiáltó vezetők megpróbálják aláásni az egyenlőség alapvető elvét, amely az emberi jogok alapköve. Úgy hiszik, hogy politikáik erőssé teszik őket, holott ezek inkább tekinthető erőszak-politikáknak, melyek démonizálják és meghurcolják a marginalizált és egyéb érzékeny csoportokat.” - mondta el Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára.

“De a női aktivisták azok, akiknek a legerőteljesebb volt a víziója idén azzal kapcsolatban, hogyan verjük vissza ezeket az elnyomó vezetőket.”

A szervezet helyzetértékelését a Jogok Ma című átfogó jelentés mutatja be, elemezve hét régió, Afrika, az amerikai kontinens, Kelet-Ázsia, Európa, Közép-Ázsia, Észak-Afrika, Dél- és Dél-Kelet Ázsia emberi jogi helyzetét. A jelentést ma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70. születésnapján teszi közzé a szervezet. A Nyilatkozat az első átfogó emberi jogi egyezmény volt, amelyet az ENSZ tagországai 1948-ban fogadtak el.

2018: a nőjogi mozgalmak éve

A nők hangjának erősödése nem becsülhető alá. A nőjogi mozgalmak szilárd alapokon állnak, és idén a nőjogi aktivisták dominálták az legfontosabb emberi jogi szalagcímeket. Nők vezette csoportok, mint a latin-amerikai Ni una menos, tömeges megmozdulásokra ösztönöztek a nők jogaiért soha korábban nem látott mértékben.

Indiában és Dél-Afrikában ezrek özönlöttek az utcákra a szexuális erőszak ellen tüntetni. Szaúd-Arábiában és Iránban a nők letartóztatásukat kockáztatva tiltakoztak a rájuk érvényes vezetési tilalom és a hidzsáb kötelező viselete ellen. Argentínában, Írországban és Lengyelországban tömeges megmozdulások zajlottak az elnyomó abortusz szabályozás ellen. Az Egyesült Államokban, Európában és Japánban milliók csatlakoztak a második #MeToo felvonuláshoz a nőgyűlölet és a nőket érő elnyomás ellen tiltakozva.

A riport ugyanakkor megjegyzi, hogy nem ünnepelhetjük a „nőjogi aktivizmus sztratoszférikus feléledését” anélkül, hogy rávilágítanánk azokra az okokra, melyek ennyire sok nőt ösztökéltek arra, hogy változást követeljenek.

Magyarország

“A nők jogait a kormányok folyamatosan alárendelik más jogoknak, mivel úgy hiszik, hogy elegendő a nők jogainak elismerése anélkül, hogy bármit is tennének azért, hogy ezek a - népesség több mint felét érintő - jogok védelemben részesüljenek.” – mondta el Kumi Naidoo.

“Ami még rosszabb, hogy sokan a világ vezetői közül újdonsült erővel támadják a nők jogait nőgyűlölő és megosztó narratíváik mentén. Ezek a vezetők azt állítják, hogy a tradicionális értékek és a család védelmében járnak el, de az igazság az, hogy egy olyan programot erőltetnek, amely a női egyenjogúságot támadja.”  

A Jogok Ma jelentés rámutat arra, ahogyan a politikai gyakorlat és jogi szabályozás növekvő mértékben irányul a nők kontrollálására és alárendelésére, különös tekintettel a szexuális és reprodukciós jogokkal összefüggésben. Ide sorolhatók a lengyel és guatemalai jogalkotók abortusztörvények szigorítására vonatkozó kezdeményezései, valamint az is, ahogyan az Egyesült Államokban a családtervező klinikáknak juttatott támogatások megvonása nők millióinak egészségét sodorja veszélybe.

Nők az életüket és szabadságukat kockáztatják, hogy felhívják a figyelmet a jogsértésekre. Ilyen Ahed Tamimi is, a palesztin gyermekjogi aktivista, akit igazságtalanul börtönöztek be csupán azért, mert felszólalt a sajátjaiért. Loujain al-Hathloul, Iman al-Nafjan és Aziza al-Yousef három aktivista, akik jelenleg Szaúd-Arábiában töltik börtönbüntetésüket azért, mert a nők jogaiért kampányoltak. Marielle Franco pedig Brazíliában lett brutális gyilkosság áldozata, miután bátran harcolt az emberi jogokért.

Spanyolország

2019: a nők jogai kerülnek fókuszba

Kumi Naidoo szerint a nők jogairól szóló nemzetközi egyezmény (A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény – CEDAW) 2019-es évfordulója egy olyan fontos dátum, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Az egyezmény, amely 40 éves lesz jövőre, széles körben elfogadott. Ennek ellenére számos kormány olyan fenntartásokkal írta alá, hogy az egyezmény egyes, nők jogait biztosító rendelkezéseit nem implementálja. Ilyen rendelkezés például, hogy a döntéshozóknak törekedniük kell arra, hogy a jogi szabályozás és a gyakorlat felszámolja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, továbbá azon előírás, amely kötelez a nőkkel szembeni házasságon és családon belüli hátrányos megkülönböztetés felszámolására.

Írország

Az Amnesty International arra buzdítja a kormányokat, hogy cselekedjenek annak érdekében, hogy a nők jogai érvényesüljenek. Ez nem csupán a nemzetközi sztenderdek iránti elköteleződést jelenti, hanem a káros nemzeti jogszabályok megváltoztatását, valamint olyan proaktív intézkedéseket, amelyek erősebbé tehetik a nőket és védik a jogaikat.

“Az a tény, hogy számos ország csupán részben fogadta el a nők jogainak védelméről szóló egyezményt, bizonyítja, hogy több kormány is úgy véli, a nők jogainak védelme csupán reklámfogás, amely jó színben tünteti fel őket, és nem olyan prioritás, amely érdekében sürgősen lépéseket kellene tenni.” - mondta Kumi Naidoo.

India

“A nők világszerte kevesebbet keresnek, mint férfi társaik, munkaerő-piaci helyzetük bizonytalanabb, politikai színtéren történő megjelenésük a hatalmon lévők által korlátozott, és szexuális erőszakkal kell szembenézniük. Ezekről a kormányok továbbra sem vesznek tudomást. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: miért történik ez? Ha egy olyan világban élnénk, ahol a férfiakat érik ezen jogsértések, hagynánk, hogy ez így folytatódjon?”

“Az Amnesty Internationalnek többet kell tennie a nők jogaiért. Hiszem jobban, mint bármikor korábban, hogy 2019-ben még határozottabban kell támogatnunk a nőjogi mozgalmakat és aktivistákat, és harcolnunk mindannyiunk jogainak elismeréséért.”