A világ vezetőinek tétlensége miatt az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető mianmari katonák továbbra is szabadok. Egy éve kezdődött a mianmari hatóságok rohingyák elleni újabb borzalmas bosszúhadjárata.

Több mint 700 ezer Rohingya nő, férfi és gyerek menekült el Arakán állam északi részéből a szomszédos Bangladesbe 2017. augusztus 25-ét követően, miután a mianmari biztonsági erők előre kitervelt bosszúhadjáratba kezdtek a rohingya falvak lakói ellen. A megtorló akciókra azután került sor, hogy az Arakán Rohingya Felszabadítási Hadsereg (ARSA) támadásokat hajtott végre mianmari katonai ellenőrzőpontok ellen.

Az Amnesty International részletesen dokumentálta, hogy a kezdeti katonai megszállás hogyan csapott át etnikai tisztogatásba. A mianmari hatóságok többek között rohingyák lakta falvakat gyújtottak fel, taposóaknákat telepítettek a határra, gyilkoltak, nőket erőszakoltak és kínoztak meg, éheztették és kitelepítették az embereket. Az általuk elkövetett bűncselekmények emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek. 

“Szégyenletes a mai évforduló. A nemzetközi közösség továbbra sem volt képes felelősségre vonni az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövetőket, ami azt az üzenetet küldi Mianmarba, hogy a bűnösöknek nem csak, hogy nem kell büntetéstől tartaniuk, de nyugodtan elkövethetnek újabb borzalmakat. Nem hagyhatjuk, hogy ez így legyen.” – mondta Tirana Hassan, az Amnesty International krízisekkel foglalkozó igazgatója.  

“Egy év telt el, több százezer menekült rohingya férfi, nő és gyerek várakozik bangladesi menekülttáborokban. Amíg az üldözőik szabadlábon vannak, semmi esély rá, hogy a menekültek biztonságban és szabad akaratukból hazatérhessenek.”

A régóta fennálló apartheid  

2018 júniusában az ENSZ és a mianmari kormány aláírt egy egyetértési megállapodást, amely a tervek szerint az “első lépés” a rohingya menekültek hazaküldésének folyamatában. Bár egy végleges közeli vázlat kiszivárgott, a megállapodás végső verzióját sohasem hozták nyilvánosságra. 

Komoly reformokra van szükség, hogy a rohingyák később visszatérhessenek az otthonukba. Az Amnesty és több más szervezet is részletesen dokumentálta a rohingyák elleni rendszerszintű diszkriminációt és szegregációt az élet minden területén, amelyek összeségében egy apartheid rezsim kialakulásához vezettek.  

“Nem megoldás, ha a rohingyák a túlzsúfolt bangladesi táborokból hazamennek a szabadtéri börtönként működő Arakán államba. A nemzetközi közösségnek rá kell vennie a mianmari hatóságokat, hogy felszámolják az apartheid rendszert, és engedjék végre a rohingyáknak és a többi etnikai kisebbségnek, hogy állampolgárok legyenek és szabadon mozoghassanak.” – mondta Tirana Hassan.

  

Az ENSZ misszió jelentése

A közeljövőben az ENSZ mianmari missziója nyilvánosságra hozza a jelentését, amely további fontos bizonyítékokkal támaszthatja alá a mianmari hatóságok által a rohingyák és a Kacsin illetve Shan állam északi részén élő más etnikai kisebbségek ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeket. Ezeken a területeken az Amnesty jelentései szerint háborús bűncselekményeket követtek el a hatóságok, és továbbra is folyamatosak a civilek elleni jogsértések. 

Mindkét régióban a hatóságok akadályozzák a humanitárius segélyek célba jutását, ami rettenetes következményekkel van a polgári lakosságra nézve.

“A politikai akarat hiányzik, nem a bizonyíték. Ez a magyarázat arra, hogy a nemzetközi közösség miért nem tesz semmit. Tagadhatatlan, hogy emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el a rohingyák ellen. Miközben a nemzetközi közösség tétovázik, bizonyítékok tűnhetnek el vagy semmisülhetnek meg.” – mondta Tirana Hassan.

A szőnyeg alá akarják söpörni az elkövetett rémségeket 

Nemzetközi nyomásra 2018 május végén a mianmari hatóságok egy független vizsgálóbizottság felállítását jelentették be, amelynek a feladata az Arakán állam területén elkövetett jogsértések feltárása. A hasonló korábbi bizottságok csak arra voltak jók, hogy elkenjék a katonaság által elkövetett atrocitásokat. A hónap elején a bizottság elnöke azt mondta, hogy nem “fognak ujjal mutogatni”, nem fognak senkit “hibáztatni” vagy “felelősként megnevezni” – vagyis minden jel arra mutat, hogy ez a vizsgálóbizottság sem lesz jobb a korábbiaknál. 

“Nem szabad engedni, hogy a hatóságok a vizsgálóbizottság segítségével a szőnyeg alá söpörjék a rohingyák ellen elkövetett rémtetteket. Láttuk korábban, hogy ez hogyan működik, világos, hogy csak az időt akarják húzni, hogy a világ elfeledkezzen az egészről.” – mondta Tirana Hassan.

A felelősségre vonás pillanata 

2018 júniusi jelentésében az Amnesty 13 olyan személyt nevezett meg, köztük Min Aung Hlaing tábornokot, a mianmari fegyveres erők főparancsnokát, akik kulcsfontosságú szereplői a rohingyák ellen elkövetett atrocitásoknak. Konkrét javaslatokat tettünk arra, hogyan lehetne ezeket az embereket felelősségre vonni – például ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordul és felállít egy olyan nemzetközi mechanizmust, amelynek a feladata a bizonyítékok gyűjtése és megőrzése a jövőbeni eljárásokhoz.  

Bár az EU, Kanada és az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban néhány elkövetővel szemben szankciókat léptetett életbe, ennél sokra többre van szükség az ENSZ részéről a felelősségre vonás megkezdéséhez.  

„Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a Közgyűlés jövő hónapi ülése során erős és határozott lépésre van szükség, hogy igazságot szolgáltathassanak végre a rohingyák és a többi üldözött etnikai kisebbség számára. A Biztonsági Tanácsnak haladéktalanul a Nemzetközi Büntetőbírósághoz kell fordulnia, a vétó belengetése egyes országok részéről nem lehet indok a tétlenségre. Nem szabad ezt a pillanatot is veszni hagyni.” – mondta Tirana Hassan.