Lassan két hónapja rostokol az ország a járvány miatt. Azóta tíz általam fordított esszé jelent meg illetve egy, ami nem szorult a segítségemre. A felvezetővel együtt pontosan tizenkettő. Sajnos nem mondanám, hogy azóta olyan sok minden változott.

Zsigmond Dani

Persze továbbra is kapunk híreket, és jönnek a különböző kalkulációk és friss statisztikák.  Remélem, az eddigi esszékből nem csak számomra, hanem mások számára is kirajzolódott egyfajta séma vagy kihallatszódott egy bizonyos ritmus. A félelem és a bizakodás furcsa egyvelege, és az új helyzethez való hozzászokás türelmetlensége. Csak legyünk túl rajta.  Be kell vallanom, habár tájékoztatni és vizsgálni próbáltam ezeket a dolgokat, én is bele estem a sütés/főzés (persze, élesztő nélkül, mert az nincs a boltban) és egyéb hobbik, figyelemelterelések bűvkörébe. Na meg persze itt volt ez a pár cikk meg a velük járó kajtatás és kedves üzenetváltások.

Közben pedig eljutottunk egy újabb pontra. Többek már nem csak hozzászoktak a helyzethez, de szabadulnának is tőle. Vagy hálát adnak az égnek, hogy végre kikapcsolhatnak, bár ők vannak kevesebben.  Magamon és másokon is azt vettem észre, hogy telítődtünk a helyzet okozta ingerekkel. Már nem tudunk, vagy tudatosan nem akarunk reagálni rájuk. Nem azért nem olvasunk híreket, mert esetleg túl soknak tartjuk azokat, ahogy az az elején elhangzott párszor. Hanem mert senkit se érdekelnek a helyzetjelentések. Persze esetleg más országokról hallani még oké. De, hogy egy egyszerű példával éljek most, hogy átraktak és bezártak minket egy demo világba, annak felfedezése után már csak kijutni szeretnénk.  Hozzá kell tenni, ez is természetes dolog.

Mostanában már felcsendülnek a második hullám miatti aggodalom hangjai. Pedig még az elsőt se győztük le. Csak legyünk túl rajta. A járvány gazdasági hatását pedig még megbecsülni is nehéz, vagy ahogy Parragh László mondta: „Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. „

Pontosan ezért érzem azt, hogy eljutottunk a félidőhöz. Több oka is van természetesen. Az ország társadalmi szerkezetétől kezdve azon át, hogy az elmúlt hetekben tényleg beköszöntött a tavasz. Most jönne jól az embereknek egy kis biztatás, mert sokan a türelmük, erejük és erőforrásaik végéhez értek. Utóbbiba azt hiszem, sokkal szörnyűbb belegondolni. 

Zárásként nem szeretném egyszerűen azt mondani, hogy kitartás. Azok az emberek, akik elvesztették az állásukat vagy az utcára kerültek, már nem kitartanak. Annál sokkal brutálisabb és személyiségkoptatóbb dolgot csinálnak, túlélnek. Az elmúlt években a társadalmunk igenis mutatta példáját a szolidaritásnak, bár arányait tekintve nem hiszem, hogy elégszer. Most pedig rá vagyunk kényszerítve, ez pedig egészen apró dolgokkal is elkezdődhet, például, ha látunk élesztőt a boltban, nem egy fóliás pakkot veszünk el csak két csomagot, ami 100g, mert abból bőven kijön, amit sütni akarunk. Vagy pontosan két csomag élesztő árát adományozzuk el, ha olyan helyzetben vagyunk.  Legyünk kicsit szolidárisabbak egymással.

2020. május 4.

Zsigmond Dani

 

Bejegyzés helye:Koronavírus