Nap mint nap hozunk döntéseket mindannyian. Némelyek egyszerűek például, hogy mit nézzünk a tévében. Mások pedig megváltoztathatják az életünket.

Sabrine Ben Amor

Valószínűleg nem mindenki hozott még ilyen döntést az életében. De biztosíthatlak róla, hogy minden külföldön tanuló diák meghozta. A döntés, hogy elhagyd az otthonod, a barátaidat, a családodat azért, hogy tanulhass valahol, sosem egyszerű. Mindegy, mennyire szeretnéd vagy mennyire vagy izgatott, a búcsú mindig nehéz.

Az is mindegy, mennyire jó az új életed vagy épp mennyire élvezed, mindig lesz honvágyad. Néhányunknak minden nap, másoknak csak egy otthoni hívás után vagy pár régi kép nézegetése közben. Ez mindenkinél kicsit más. Amióta viszont kitört a járvány mindenki érzett már egy kis honvágyat. A helyzet mindenkinek nehéz, mind be vagyunk zárva, mind félünk, és elfáradtunk. Mindezt tetézi a családunktól és az otthonuktól való távolság.  Amíg másoknak elég csak a saját országukkal foglalkozni, nekünk kettővel kell.  Aggódnunk kell az otthoniak és magunk miatt is.

Egy átlagember a családjával és esetleg a barátaival tölti a karantént. a legtöbb külföldi diák azonban egy kollégiumba zárva, több száz másik rémült diákkal próbálja meg átvészelni. Mindez jelenti a közös konyhát, fürdőszobát, tanszobát. Maszkot hordunk, ha a konyhába megyünk, és kezet mosunk, ha megfogtunk egy kilincset, mert nem tudhatjuk, mások mennyire vigyáznak magukra. Nem mellesleg sokan nem jönnek ki túl jól a szobatársaikkal, akikkel már több mint egy hónapja vannak lassan összezárva. Aztán képzeld el, milyen, amikor a szobatársad köhögni kezd és te semmit nem tudsz csinálni. Pedig te nem akarsz mást, csak túlélni ezt a helyzetet, de legbelül rettegsz. Nem érzed magad biztonságban sem bent, sem kint.

Szinte minden külföldön tanuló diák rémálma, hogy lebetegszik. Nem elég, hogy egy betegség önmagában is szívás, de senki sincs ott, aki segítsen. Így sokunknak nem lebetegedni egy valódi küldetéssel ér fel. Most a járvány miatt ez a küldetés tízszer nehezebbé vált. Arról a félelemről nem is beszélve, hogy ha orvoshoz kell menni sokszor még angolul se tudjuk megértetni magunkat. Mi rosszabb, mint betegnek lenni? Betegnek lenni, és nem tudni mit tegyél. Ugorjunk kicsit vissza, amikor a járvány elkezdődött. Sok ázsiai osztálytársam van, és amióta a vírus elterjedt, egyre több rasszista zaklatás érte őket. A legtöbben rettegve bámultak rájuk, amikor utaztak valahova. De volt, akinek beszóltak.

Jó néhány külföldi diák most azzal a dilemmával szembesült, hogy hazamenjen-e a nagykövetsége segítségével? Már ha ez egyáltalán opció volt. Mentálisan biztosan jobban éreznék magukat, de közben veszélyeknek tehetik ki a családjukat. Az egyetemi félévük és a vizsgáik is elúszhatnak ezzel, amit persze sokan nem szeretnének, hiszen pont azért vagyunk már itt egy jó ideje, hogy tanuljunk.

Talán nem meglepetés, ha azt mondom, a külföldi hallgatók élete most nem épp valami élvezetes. De ahogy az elején mondtam, minden döntés kérdése. Amikor meghozunk egy döntést, viselnünk kell annak következményeit.

2020. április 12.

Sabrine Ben Amor, egy tunéziai hallgató

Bejegyzés helye:Koronavírus