A következő rövid beszámoló íróját is egy ifjúsági csereúton ismertem meg. A beszámolóját a korábbiaktól eltérően nem kellett lefordítanom, ugyanis Viet épp ide tért haza. Ötletemre, hogy meséljen egy kicsit, kért pár kérdést, és nemsokára át is küldte ezt az apró összefoglalót. Itt jegyezném meg, hogy habár néhány az irományok közül egészen rövid lett, a személyes perspektívák bemutatása és a részletekben való eltérés miatt véleményem szerint így is fontosak. Az elmúlt pár napban azt tapasztaltam, hogy a mienkhez hasonló kezdeményezések kezdtek megjelenni egyelőre még ötletként több helyen is. Ez számomra csak még jobban megerősíti, hogy érdemes a témával ebből a szempontból is foglalkozni. (Dani)

Dani: Mi volt az első reakciód a vírus megjelenésével kapcsolatban?

Viet: Amikor először hallottam erről, nem gondoltam túl sokat róla, mivel Kínában történt és az (még) messze volt.

Mikor kezdtél el először aggódni?

Akkor kezdtem igazán aggódni, amikor megjelent Európában és lassan mindenhová elterjedt, főleg, amikor az olaszországi helyzet lényegesen rosszabb lett.

Mikor volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy hazajössz?

Angliában voltam kint egyetemen. Amikor úgy láttam, hogy be fognak zárni az angol egyetemek, és intézkedések hiányában Anglia nagyon hamarosan rosszabb helyzetbe fog kerülni, mint Magyarország. Illetve amiatt is, mert sok európai országnál már életbe lépett a határzár, és nem szerettem volna kint ragadni, így hazajöttem.

Milyen volt a hazaút és milyen a karanténban?

A hazaút nagyon hosszú és fárasztó volt: konkrétan már a kapuban vártam, hogy felszálljak a repülőgépre, amikor bejelentették, hogy csak magyar állampolgárok jöhetnek haza. Azt is mondták, hogy éjféltől lezárják a magyar repteret. A mi gépünk pont előtte érkezett volna az eredeti időpont szerint, szóval pont elkaptam még az utolsó járatot haza (ami végül nem az utolsó volt). Mindenkin maszk volt és ahhoz képest, hogy el kellett volna kerülni egymást, nagy tömegek voltak mindenhol.

Mivel töltöd az időd nagy részét?

A karantén első pár napja kicsit unalmas volt, mert nem tudtam, hogy mihez kezdjek, és mivel akkor jöttem haza, szerettem volna a családomat és barátaimat látni. Pár nap után viszont már el tudtam hasznosan tölteni az időmet, és találtam olyan elfoglaltságokat, amelyek lekötnek. Ilyen a főzés és annak közvetítése, a barátaim nagy örömére. De leginkább barátokkal és családdal beszélgetek videocseten vagy írásban.

Mennyire követed a híreket a vírussal kapcsolatban?

Minden nap olvasom a híreket a népszerűbb hírportálokon.

Mit mondott neked az egyetem, kaptatok-e valamilyen tájékoztatást?

Az egyetemem csak azután zárta be kapuit és döntött úgy, hogy online oktatás lesz jövő héttől, miután hazajöttem, szerencsém volt és pont jól időzítettem.

2020. március 22.

Bejegyzés helye:Koronavírus