Adelinát már ismerem pár éve. Már első találkozásunkkor is nagyon jól kijöttünk egymással, az évek alatt pedig sosem felejtettünk el rákérdezni, hogy épp mi folyik a szomszédban. Ő a negyedik ismerősöm, aki belement, hogy ír az otthoni helyzetről. Ahogy eddig is az írás szigorúan véleménynek minősül a pár napos időeltérés miatt pedig eltérhetnek a számadatok. Habár ezt nem szívesen írom le, hiszen jelenleg szinte mindenhol csak romló tendenciát mutatnak. (Dani)

Adelina-Elena Craiciu

Az elmúlt napok sok változást hoztak mind mentalitásban, mind életstílusban. Mivel sokat olvasom a híreket én már december óta tudtam a vírusról, sajnáltam Kínát, de a probléma távolinak tűnt. A fejemben Kína már le is győzte a vírust, így úgy gondoltam minket soha nem érhet el. Csak úgy, mint a MERS-t vagy a SARS-t, habár utóbbi azért beköszönt. Aztán jöttek a hírek Olaszországról, amit nem akartam elhinni. Újra és újra megnéztem, nem olvasok-e véletlen valami álhír portált. Nap nap után jöttek az egyre rosszabb hírek.

Romániában az emberek még mindig nyugodtak voltak. Elkezdődtek a vírusos viccek az irodánkban. Aztán ahogy a számok elkezdtek nőni, a viccelődő arcok falfehérré váltak. Persze a viccek nem álltak le, de az aggodalom minden sarkon ott volt. Egyre több embert lehetett hallani, ahogy az utcán, a metrón vagy a vonaton erről beszélnek.

Két hete a kormány még semmilyen óvintézkedést nem tett, még én is egészen biztonságban éreztem magam, bíztam a szerencsénkben.  Majd megjelentek a hírek Párizsról, Madridról, Berlinről. Nem akartam elhinni. Mindeközben az olaszországi helyzet tovább súlyosbodott. A helyi média egyre többet foglalkozott a témával, szinte már csak azzal foglalkoztak. Aztán az emberek elkezdtek hazajönni Olaszországból.  Így a kérdés nem az lett, elérhet-e minket a vírus, hanem hogy mikor.

Amikor az első esetet bejelentették minden bizakodásom elszállt. A hatóságok szépen lassan kezdték nyomatékosítani, hogy mit tegyünk vagy ne tegyünk a terjedés megállítása érdekében. Ahogy az esetszám nőtt, úgy nőtt a nyomás az embereken. Egy részük (sajnos csak a kisebb) eleget tett a kéréseknek. Boltok, éttermek ürültek ki, maszkokat kezdtek hordani az emberek. Páran persze úgy viselkedtek, mintha semmi nem történt volna. Se maszk, se kesztyű, se távolmaradás a boltoktól, emberektől.

Amikor számok elkezdtek duplázódni, a munkáltatók jóváhagyták az otthonról dolgozást. Én már 10 napja dolgozom otthonról, az utolsó irodai napomon már nem tudtam a munkámra figyelni. Épp valami új technológiáról volt szó egy tréningen, de a tizenöt ember közül senki se figyelt, csak röpködtek a hírek: „száz ember halt meg ma Olaszországban” „háromezren várnak a határnál, hogy hazajöhessenek”.

Természetesen az emberek nagyon megosztottak voltak, nem mindenki akarta hazaengedni a kint lévőket. Még akkor sem, ha ott maradva az utcára kerültek volna. Szeretném azt hinni, a többség a hazaengedés pártján állt, de persze a média közbeszólt.  Ahogy beszámoltak a karanténból való szökésekről, illetve, hogy némely hazatérő milyen felelőtlenül viselkedik. A közvélemény teljesen ellenük fordult. Olaszországot választották, maradjanak is ott - mondták. Kíváncsi leszek, ha vége ennek az őrületnek, bárki felelősségre fogja-e vonni azokat, akik ezt a megosztottságot okozták. Gondolom, nem. 

Két napja a templomok, éttermek, kávézók, boltok szóval szinte minden bezárt. Az olasz/spanyol/angliai járatokat törölték. Arra kérnek mindenkit, hogy ha tehetik, maradjanak otthon. De még nem kényszerítenek. Az intézmények csak online/telefonon elérhetőek.

Közben elkezdődött a nyerészkedés is, főleg a maszkokon, de az étel ára is lassan fölfelé kúszik.  Arról hallani, hogy lassan hatósági stop lesz az áremeléseknél.

Már most látszik, hogy a kisebb vállalkozások nem fogják túlélni a válságot. Megkezdődtek az elbocsátások. Persze a másik oldalon vannak jó példák is. Helyi közösségek és nagyobb cégek próbálnak segíteni, maszkokkal, fertőtlenítőkkel. Az emberek figyelmeztetik egymást, hogy maradjanak otthon.

Jelenleg 308 hivatalos esetünk van, szerencsére még senki nem halt bele a betegségbe. Természetesen a valós számok ennél sokkal nagyobbak lehetnek, mivel még nem voltak elegen tesztelve. Nagyjából 30 000 ember van elkülönítve, de a számok napról-napra nőnek.   

A vírus lassan megváltoztat minket, többet beszélünk egymással, de nem személyesen. Többet aggódunk és reménykedünk, egyszerre várjuk és féljük a holnapot. Most mind magunkon viseljük a felelősségét annak, hogy helyesen cselekedjünk. 
 
2020. március 20. 

Adelina-Elena Craiciu

Küldd el te is a beszámolód: quarantinepigeon@gmail.com

Bejegyzés helye:Koronavírus