A következő bejegyzést a Freedom Club egyik már hazatért tagja írta, eredetileg a saját blogján. Én egy végtelenül kedves és mély érzésű lánynak ismertem meg. Remélem ez majd az én darabos fordításomon is átüt valamennyire. Ő volt az első, aki válaszolt a felhívásomra, hogy egy-egy szeletet bemutathassak a vírus alatti élet pillanataiból. Azt pedig külön kérte, hogy elmondjam ez az ő véleménycikke. Vágjunk is bele. (Dani)

Arianna Bassi

Jó reggelt mindenki, hogy vagytok? Most épp dél körül jár Olaszországban, és ebédet főzök a családomnak. Az anyukám épp a felső szobában „okos-dolgozik” ahogy mostanában az otthonról dolgozást nevezik. Az édesapám közvetlen mellette egy asztallal tanul és dolgozik. A húgom a szobájában épp online órán van. Én is tanulnék, de mivel ma gyorsan végeztem, rajtam a sor, hogy főzzek.  
 

Furcsa mindenkit otthon tudni egy hétköznap délelőtt. Még furcsább, hogy nem nyár van vagy ünnepnap, épp a tavaszi félév, és mégis mindenki otthon. Ez a mostani normalitás. Persze vannak jó részei is: együtt eszünk mindennap és több időt is töltünk együtt, de azért érezzük, hogy ez mindenkinek nehéz kicsit. Ez most egy nehéz idő élni. Nehéz felnőni, és a jövőnkről dönteni.  Arról, hogy mit tegyünk és merjünk-e nagyot álmodni.

Ezen a héten sok ember írt nekem, akikkel az utazásaim során találkoztam az USA-ban és Magyarországon.  Vagy Olaszország más területein. Mind ugyanazt kérdezték: Hogy vagy? Hogy van a családod? Jól vagy? Hogyan bírod? Kell segítség? Tartsuk a kapcsolatot, beszéljünk többet, gyere videóhívásra stb.

Nos, azoknak, akik még nem kérdezték, jól vagyok. A családom is jól van. Mindig csak a következő napra fókuszálok, és kiélvezem a kis dolgokat.

Persze van más is. Amikor megtudtam, hogy milyen sok időt kell otthon töltenünk, megrémültem.  Nem azért, mert ne jönnék ki jól a szüleimmel a veszekedéseink ellenére vagy mert utálnám a kishúgom. Még csak nem is a bezártság miatt, hiszen egy nagyobb házunk van, aminek még kertje is van.

Egyszerűen a szorongásom miatt. Sokat kellett dolgoznom azon, hogy leküzdjem vagy együtt tudjak élni vele. Erre most minden a feje tetejére áll újra.  Megremegett a világom, és újra kell tanulnom, hogy érezzem magam hasznosnak, hogyan maradjak pozitív és egészséges. 

Mit csinálok, hogy megyek tovább? Milyen stratégiával győzöm le ezt a “szűkös” helyzetet? Nos, itt vannak, persze nem vagyok igazán szakmabeli, de nekem ezek használtak: 
 
1. Elfogadás 

El kell fogadnunk a karantént, az összes kormány hozta döntést. El kell fogadnunk, hogy egyszerűen vészhelyzet van. Persze mi szerencsések vagyunk, kicsit könnyebb itthon lenni a házunkban. Van, aki egy szűk lakásban él, vagy épp mérföldekre van a családjától. Esetleg a gyerekét kell lefoglalnia, hogy ne legyen olyan komor a valóság.

2. Tervezzük a jövőnket, álmodozzunk 
Ennyi idővel megáldva nincs más dolgunk csak eltervezni, mit akarunk. Tanulhatunk valami újat vagy pótolhatjuk a kimaradt esti meséket a gyerkőcünkkel. Akár edzhetünk is. Bármit, amire eddig ráfogtuk, hogy nincs rá időnk most végre megtehetünk. Persze csak otthon. 
 
Én is ezekhez tartom magam. Arra használom ezt az időt, hogy jobbá váljak az eddigi önmagamnál. 

Köszönöm, hogy velem voltatok a mai napon. Segítsétek egymást amennyire csak lehet. Még találkozunk!

2020. március 17.

Arianna Bassi

Küldd el te is a beszámolód: quarantinepigeon@gmail.com

Bejegyzés helye:Koronavírus