Ismerjétek meg Zorigt Burtejint, aki szakmai programmunkatársként elsősorban a nemek közötti egyenlőség témájával foglalkozik majd nálunk.

Zorigt Burtejin

Mesélj egy kicsit magadról: mi a három legfontosabb dolog, amit tudni érdemes rólad?

Mongóliában születtem, 7 éves koromig ott is éltünk, de Magyarországon nőttem fel. Azóta is egy kicsit nomád életmódot folytatok, az elmúlt tíz évben sok különböző helyen fordultam meg, éltem olyan izgalmas helyeken, mint Mianmar és most legutoljára Svédországból költöztem haza december végén.

Alapvetően nagyon érdeklődő természetű vagyok, ezért nemcsak az új helyek, hanem az új éttermek és kávézók felfedezése is nagy örömmel tölt el. Az utazás és gasztro-témák mellett az utóbbi időben pedig az is foglalkoztat, hogy ezeknek a szenvedélyeimnek hogyan tudok a legfenntarthatóbb módon hódolni. Végül pedig nemzetközi tanulmányok és politológia szakokon végeztem, és a PhD tanulmányaim még folyamatban vannak a CEU politikatudományi tanszékén. Szeretem a kutatás folyamatát, de talán annál is jobban szeretek tanítani és azt látni, hogy egy kicsit én is hozzájárulhatok a diákok tudásának kiterjesztéséhez.

Miért jelentkeztél hozzánk?

Nem kerestem konkrétan állást, az Amnesty álláshirdetése teljesen véletlenül jött szembe velem. Az elolvasása után viszont egyből azt éreztem, hogy ez olyan munka, amit nagyon szívesen csinálnék. A disszertációmban a nők politikai részvételével foglalkozom és egyébként is nagyon közel áll hozzám a nemek egyenlőségének témája. Azt gondoltam, hogy ritkán adódik ilyen lehetőség Magyarországon, hogy egy civil szervezetnél kifejezetten a nemek egyenlőségének a kérdésével lehessen foglalkozni, miközben ez egy olyan terület, ahol rengeteg változásra lenne szükség. Az pedig kifejezetten motiváló volt, hogy mindezt egy olyan szervezetnél tehetem meg, mint az Amnesty, amelynek a céljaival és értékeivel teljes mértékben tudok azonosulni, ráadásul egy olyan kritikus időszakban, amikor a civil szervezeteknek a munkájára nagyon nagy szükség van.

Mik lesznek a legfontosabb feladataid?

Szakmai programmunkatársként és kampánykoordinátorként fogok tevékenykedni, kifejezetten a nemek közötti egyenlőség témájában. Olyan programok és kampányok tervezése lesz a feladatom, amelyeknek célja, hogy elindítsunk egy párbeszédet a nemek közötti egyenlőség témájában, és felhívjuk a figyelmet a nemi alapú megkülönböztetés és erőszak problémájára. Bízom abban, hogy a programok és kampányok hatására pozitív elmozdulás lesz a nemek közötti egyenlőség terén és egy olyan társadalomban fogunk élni, ahol nem különböztetünk meg hátrányosan senkit a neme, életkora, származása, szexuális orientációja vagy nemi identitása alapján. Nagyon szeretnék együttműködni már meglévő nőjogi szervezetekkel is, az Amnesty Magyarországon belül pedig minél jobban részt venni az emberi jogi oktatási programjában.

Szerinted mi lesz a legnagyobb kihívás a pozícióban?

Magyarországon jelenleg a civil szervezeteket folyamatos támadások érik, amik nem könnyítik meg a munkájukat. A legnagyobb kihívásnak ezt tartom, hogy az ilyen támadások ellenére is küzdeni azokért a fontos ügyekért, amiket képviselünk. Emellett azt is gondolom, hogy a nemek közötti egyenlőségről sok ember fejében olyan negatív sztereotípiák élnek, amelyek megváltoztatása már önmagában kihívásokkal jár. Személyes kihívásnak pedig azt tartom, hogy majd miképpen tudom az akadémiai világban szerzett elméleti tapasztalataimat, tudásomat a gyakorlatba is átültetni. 

Szerinted mit tehetünk közösen a jogállamiságért?

Először is sokkal többet kéne beszélnünk a barátainkkal, ismerőseinkkel, családunkkal arról, miért fontos a mindennapi életünkben is a jogállamiság vagy a demokrácia, és mikor beszélhetünk a jogállamiság sérüléséről. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor sokkal egyértelműbb lesz, hogy ki mit tud személyesen tenni, milyen változtatásokra lenne szükség rendszerszinten és azt hogyan tudjuk elérni.

Másodszor pedig több empátiára lenne szükségünk egymás iránt és jó lenne eljutni oda, hogy nemcsak a saját, hanem mások érdekeit is szem előtt tudjuk tartani, és kiállni olyan ügyek mellett is, amelyek nem közvetlenül érintenek minket. Harmadszor pedig el kéne hinnünk, hogy igenis számít a véleményünk, a hangunk, ezért bátran hallassuk, amikor szükség van rá.

Bejegyzés helye:Rólunk