A marketing szakemberek mindenféle problémával szembesülnek munkájuk során, de az, hogy egy olyan platformon vannak jelen, amely az emberi jogi visszaélésekre alapoz, általában nincs közöttük.

Pontosan ez történt egy olyan iparággal, amely a Facebookra és Google-ra támaszkodik, az Amnesty International legfrissebb jelentésének megjelenésével.

Ezek a platformok állítólag ingyenesen teszik lehetővé az emberek számára, hogy hozzájuk férjenek, ám a díj felszámítása helyett a személyes adataik megadását kérik tőlük. Ezt követően elemzik az adatokat, hogy csoportokba osszák az embereket, és előrejelzéseket készítsenek az érdeklődési körükre és tulajdonságaikra vonatkozóan – elsősorban azért, hogy a megszerzett információk segítségével reklámbevételt termeljenek. A jelentés szerint a platformok által begyűjtött és pénzre váltott személyes adatok mértéke nem összeegyeztethető az emberek magánéletéhez való jogával.

Annak ellenére, hogy a jelentés elsősorban a kormányok számára fogalmazza meg, hogyan kellene szabályozniuk az ágazatot, mindannyiunk kötelessége megismerni a játékszabályokat.

Annak érdekében, hogy elérjük, bevonjuk és növeljük a közönségünket, mi az Amnestynél ugyanúgy függünk ezektől a platformoktól, mint a nagy vállalatok, politikai pártok és helyi cégek. E platformoknak pont a meggyőző ereje az, amiért jelentést írtunk róluk.

Milyen választási lehetőségeink vannak? Nem szüntethetjük meg őket. Ezek többé már nem csupán közösségi terek, hanem a fő utca és az üzleti negyed. Az orvosi rendelőddé és bankoddá válhatnak. Ezek együtt alkotják az egész átkozott várost és falut.

Ezért van az, hogy ha munkánkat most azonnal függetlenítenénk a Facebooktól és a Google-től, az rossz lenne az emberi jogok számára, mivel megnehezítené annak lehetőségét, hogy terjesszük az üzeneteinket. Egyszerűen nincs más működőképes alternatíva a nyilvánosság eléréséhez.

Egyelőre a legetikusabb dolog, amit tehetünk, hogy őszintén beszélünk a dilemmánkról és arról, hogy mit teszünk az ügyben. Továbbra is beszélni fogunk erről a közönségünkkel.

Hallottam, hogy a reklámiparban dolgozó emberek szerint nincs más alternatíva, ami átvehetné a Facebook és Google vezető szerepét. Amit ez az állítás nem vesz figyelembe, az az, hogy a Szilícium-völgy is egy a saját garázsukból induló vállalkozók romantikus elképzelésére épült. Az elkövetkező hónapokban és években minden bizonnyal felépülhet valami más is, különösen, ha a kormányok megteremtik a megfelelő környezetet hozzá.

Ösztönözni kell a techóriásokat a reformra. Valaha a szabadság katalizátorai voltak, és fontos szerepet játszottak a diktátorok uralmának megdöntésében. Hosszú ideig a minőséget képviselték. Ma már láthatóan a nagy vállalati és politikai érdekek közötti kapcsolat részének tekintik őket. Ez rövid távon pénzt hoz, de lehetőséget is nyit az új belépők számára.

Sokan lesznek az Amnestyhez hasonlók, akik viaskodnak ezzel az ellentmondással. Próbáljuk megtalálni a bonyolult egyensúlyt a között, hogy elvégezzük kötelességünket, vagyis terjesztjük az emberi jogi üzeneteinket, és aközött, hogy pénzt költünk a problémás megfigyelésekből profitáló vállalatoknál.

Óriási az anyagi érdekeltség a nagy techcégek jelenlegi működésében. Tekintettel arra, hogy kiterjedt lobbizási erőfeszítéseket folytatnak azon kormányok mellett, amelyeknek intézkedéseket kellene velük szemben hozniuk, minden okunk megvan azt gondolni, hogy nem képesek az önszabályozásra. Ezért állítottunk fel egy munkacsoportot is, hogy megvizsgáljuk, milyen jövőbeli lehetőségek állnak rendelkezésünkre a közösségek elérése és bevonása érdekében.

Beszélni szeretnénk a szektor alkalmazottaival, hogy gondolkozzanak nagyban. Ez egy magas hegy, amit meg kell másznunk. De megtesszük, az egyik kezünkkel befogjuk az orrunkat, a másikkal a reformra szólító transzparenseket tartunk.

Bejegyzés helye:Freedom Club