Az önkormányzati választások miatt nem kapott figyelmet a magyar sajtóban, de nemrégiben egy nagyon fontos uniós jelentés is napvilágot látott. Nem véletlenül, a magyar kormány sem nagyon reklámozta nagyon, mert büszkék éppen nem lehetünk az eredményre. De szégyenkeznünk nemcsak nekünk kell.

Kezdjük a számunkra legfontosabb eredménnyel: Magyarország az utolsó előtti helyen áll az EU Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének egyenlőségi mutatóján. 51,9 pontot szereztünk a 100-ból a nemek közötti egyenlőség területén, ami 15,5 ponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. 2005 és 2017 között 2,4 ponttal, 2015 óta pedig csak 1,1 ponttal sikerült javítanunk, nálunk csak Görögország ért el kevesebb pontot. Azonban az EU sem lehet nagyon büszke a teljesítményére. A kedden közzétett jelentés szerint az EU továbbra is csigalépésben halad a nemek közötti egyenlőség területén.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót (Gender Equality Index) az EU Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) kétévente teszi közzé. A nemek közötti egyenlőség frissített mutatója szerint Európa-szinten történt ugyan előrelépés, de az általános előrehaladás igen lassú. A legjobban Svédország teljesít 83,6 ponttal, míg Görögország 51,2 ponttal a rangsor legaljára került.

Magyarországgal sajnos nem lehet példálózni, mivel elmaradt a többi uniós ország fejlődésétől és minden vizsgált területen alacsonyabb eredményt ért el, mint az EU átlag. A nemek közötti egyenlőtlenség elsősorban a hatalom (politikai, gazdasági, szociális döntéshozatal), az idő (ápolással, láthatatlan munkával töltött idő) területén kiugró. A legjobban az egészség (egészségi állapot, egészségügyhöz való hozzáférés) területén teljesítettünk, 2005 óta pedig a pénz (fizetések, gazdasági helyzet) területén léptünk leginkább előre, de a tudás (oktatás) területén nem sikerült változást elérnünk.

A hat főterület (munka, pénz, tudás, hatalom, egészség) értékein túl, amely befolyásolja a végső értéket, a 2019-es Gender Equality Index a munka és magánélet egyensúlyát is vizsgálja, amely három átfogó területre is magában foglal: fizetett munka, gondozás (fizetetlen munka), oktatás és képzés. 6 területről 15 mutatóra alapoz: GYES-re, gyerekgondzásra és gyerekgondozási szolgáltatásra, nem hivatalos idősgondozásra és fogyatékkal élők gondozására, valamit hosszútávú gondozásra, szállításra és infrastruktúrára, rugalmas munkaidőbeosztásra és élethosszig tartó tanulásra.

A GEI jelentés szerint a a GYES a család és munkával töltött idő közötti egyensúly megteremtésének eszköze, de számos magyar állampolgár számára mégsem hozzáférhető a munkavállalói jogviszony miatt. A 2016-os eredmények alapján a 20-49 év közötti nők 35%, és a férfiak 20% nem igényelhetett GYES-t Magyarországon.

A minőségi és hozzáférhető gyermekgondozás létfontosságú ahhoz, hogy a szülők részt vehessenek a munkaerőpiacon, hozzájárulva a nők és férfiak közötti foglalkoztatásbeli szakadék csökkenéséhez.  De ugyanakkkor a GEI adatai szerint Magyarországon a férfiak és nők 51% vesz részt a hét több napján a gyerekek vagy unokák gondozásában és oktatásában. Ehhez az is hozzátartozik, hogy egyedülálló anyák 12% -a nem fért hozzá a gyerekgondozás intézményi formájához, a két szülőből álló családokkal szemben, akiknél ez a szám 8%.

GEI azt is jelzi, hogy a családon belüli idősgondozás illetve fogyatékkal élők gondozása 60%-ban a nőkre hárul, és nők és férfiak 23%-át érinti hiány professzionális gondozási szolgáltatásban. Sőt, a GEI eredmények szerint a rugalmas munkaidő lehetősége Magyarországon alacsonyabb az EU-átlagnál.

Az Amnesty Magyarország kiemelt célja a következő két évben, hogy tegyen a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentéséért Magyarországon. A célunk, hogy egyrészt bemutassuk, hogy a család szemben a magyar kormány kirekesztő fogalmával, milyen sokféle lehet, illetve, hogy elérjük, a kormány és a vállalatok végre érdemi lépéseket tegyenek a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.

Bejegyzés helye:Bátorság