A most száztíz éves nőnap feminista találmány volt a huszadik század hajnalán, és a női választójogért küzdő szüfrazsettek terjesztették el világszerte. A patriarchátus cinikus diadala a tény, hogy mára nőnapról a többségnek mégsem a nők jogai jutnak eszébe. Hogyan lett egy radikális politikai demonstrációból a hagyományos nemi szerepek ünnepe? Posztkommunista szokás, vagy kiállás a nők jogaiért?

A nőnap sokáig derekasan tartotta magát, mint kiállás a nők jogaiért, de idővel elvesztette eredeti funkcióját, és a (jóindulatú) szexizmus kimeríthetetlen tárháza lett. Amire aztán egy egész iparág épült. A női szolidaritás, a nők jogainak ünnepnapjából a női nem ünnepe lett, ami leginkább a hagyományos nőiességről szól. Így végül a férfiak azok, akik felköszöntik a nőket, ők pedig ennek passzív alanyai. 

 

Bár számos szervezet, nagy cég, művész és politikus buzdít arra, hogy a nőnap a nők jogairól és a nemek közti egyenlőségről szóljon, a köztudatban továbbra is a leginkább virágot és bonbont jelent. De még inkább annak a (láthatatlan) munkának (háztartás, gyereknevelés) a jelképes megköszönését jelenti, amiről még ma is azt gondolják sokan, hogy a nő feladata, akár a pénzkereső munkája mellett is. Kivéve nőnapkor, amikor a női gondoskodást és törődést, illetve az önfeláldozást ünnepeljük. Ez a mártírkultúra bénítóan hat, miközben elkendőzi és konzerválja mindazt a joghátrányt, amit a nők a mai napig elszenvednek. 

 

Nőnapkor az is virágot kap, akit a hétköznapokon bántalmaznak, akit nem óvnak meg attól, hogy gyerekként gyereket szüljön, akit nem léptetnek elő, mert szült, vagy szeretne szülni, és akit az év minden napján arra emlékeztetnek, hogy mi minden nem lehet, és minek kéne lennie. De mi is volt a nőnap eredetileg, és mi kell, hogy legyen ma? 

 

Nőnapot az Amerikai Szocialista Párt tartott először, 1909-ben, Theresa Serber Malkiel, orosz származású munkajogi aktivista, szüfrazsett, a Nemzeti Nőbizottság vezetőjének kezdeményezésére, tiltakozásképp a gyárakban dolgozó nők rossz munkakörülményei ellen. 1910-ben, a Koppenhágában tartott Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián merült fel, hogy minden évben legyen nemzetközi nőnap.  

 

Akkor tizenhét ország száz küldöttje értett egyet abban, hogy az éves nőnap jó eszköz lehet arra, hogy a nők egyenlő jogainak eszméjét - különös tekintettel a szavazati jogra - népszerűsítsék. A következő évben már milliónyian vonultak utcára Európában is, és csak a Monarchia területén mintegy háromszáz demonstrációt tartottak. Nők százezrei követeltek maguknak választójogot, jogot arra, hogy közhivatalt tölthessenek be, hogy magántulajdonuk lehessen, és hogy maguk rendelkezhessenek önmaguk felett. Az ezt követő évtizedekben a nap rendre arról szólt, hogy a nők megmutatták az erejüket, felemelték a hangjukat, és követelték a jogaikat. 

 

1914-ben a nőnapot Németországtól az Egyesült Királyságig tüntetésekkel és letartóztatásokkal ünnepelték, Oroszországban pedig egyben háborúellenes kiállás is volt az ünnep. Három évvel később, 1917 március 8-án, nőnap alkalmából több szentpétervári gyárban Kenyeret és békét! - felkiáltással sztrájkba kezdtek a textilgyári munkásnők, amit sokan az októberi orosz forradalom gyújtópontjának tekintenek. A forradalom győzelme után nem sokkal a nők megkapták a szavazati jogot. (Amit 1918-ban követett a váláshoz és az abortuszhoz való jog, utóbbit a születésszámban beálló jelentős visszaesés miatt 1936-ban Sztálin visszavonta, ahogy sok más liberális intézkedést, így a homoszexualitás büntethetetlenségét is.) A kommunizmus aztán hamar kisajátította a nőnapot, és a maga képére szabta azt: állami ünnepet csinált belőle, munkaszüneti nappá nyilvánította, és ezzel le is zárta az ügyet. Hiszen a Szovjetunióban egyenlőség van a nemek között, tehát nincs miről beszélni.  

 

1975-ben az ENSZ március 8-at a Nők Évének alkalmából világnappá nyilvánította, 1996 óta pedig minden évben megadják a nap témáját is, azzal a céllal, hogy a nőnap a nők által elért eredményekről szóljon, társadalmi szerepvállalásukról, szerepükről a politikában és a gazdasági életben. 

Résztvevők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) Néma Tanúk elnevezésű felvonulásán a Parlament előtt

Ma már a nőnapnak vannak persze komoly kihívói is, hiszen lassan másfél éve minden nap beszélünk a #metoo-ról, de ott volt #TimesUp és a #TimeIsNow, sőt, a #HeForShe is. A nőnap éppen arra lenne alkalmas, hogy ezekről az eredményekről megemlékezzünk, és újabbakat tűzzünk ki, hiszen akad még feladat bőven. 

 

Felejtsük el a virágot és a bonbont. Szóljon a nőnap újra csakis a nők jogairól! Szóljon az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról, a reprodukciós jogokról, arról, hogy az osztályterem rendben tartása nem a lányok dolga, vagy hogy nincs abban semmi fiús, ha egy lánynak van véleménye, esetleg történetesen tehetséges fizikából. Szóljon ez a nap arról, hogy a férfiak virág és bonbon helyett kiállást és támogatást adnak a nőknek. Nem csak március 8-án. 

Bejegyzés helye:Nők jogai