Ismerjétek meg az Amnesty Magyarország új igazgatóját, Vig Dávidot.

Mondj magadról három dolgot, amit szerinted mindenképp érdemes tudni rólad!

Dávid és Füge

Elsőéves voltam a jogi egyetemen, amikor egy ismerősöm elmesélte, hogy az osztályfőnökük minden nagyszünet után átkutatja a gyerekek táskáját az iskolában. Felháborítónak éreztem ezt a gyakorlatot, elmeséltem az egyetemi évfolyamtársaimnak és kiderült, hogy ők is szembesültek ilyen, sőt, még ennél sokkal súlyosabb jogsértésekkel is. Összeálltunk és kitaláltuk, hogy középiskolákba megyünk és az emberi jogokról fogunk beszélgetni a kortársainkkal és így segítünk nekik abban, hogy tisztában legyenek a jogaikkal. Már a projekt első évében több száz gimnazistához jutottunk el, hihetetlen érdekes beszélgetéseink voltak, amiből nagyon sokat tanultam.

 

Az elmúlt 15 év szakmai munkájában sok minden a börtönökhöz kötött. 2004-ben egy meghatározó impulzus ért, amikor egy börtönben dolgoztam önkéntes pártfogóként segítve a szabadulók társadalmi beilleszkedését. A velem dolgozó fogvatartott srác mesélt az őt érő intézményi abúzusról: az őrök bántalmazásairól és a zárkatársaktól elszenvedett nemi erőszakról. Ez az beszélgetés a zárt intézetben élők és más kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek helyzete, és az igazságtalansággal és kiszolgáltatottsággal szembeni fellépés irányába indított el. Ebben a témában készült a doktori dolgozatom, erről tanítok, kutatok, egyszerűen nem hagy nyugodni a probléma: hogy tudjuk hatékonyan megelőzni a jogsértéseket és ha megtörténnek, hogyan tudjuk jogállami módon felelősségre vonni a tetteseket és segíteni az áldozatokat.

 

Imádok túrázni és biciklizni. Ha csak tehetem hétvégente a Börzsönyben, a Pilisben, a Bakonyban vagy a Mátrában kirándulok a barátommal és a vizslánkkal. A legjobb nyaralás pedig már 2003 óta szinte minden évben az, amikor egy hetet biciklizünk valamelyik környező ország hegyeiben.

Szerinted mik lesznek a legnagyobb kihívások igazgatóként? 

Úgy látom, hogy erősödni fog a független hangok elleni kormányzati támadás és a mindent leuraló propaganda-média erősíti a közéleti kérdésekkel kapcsolatos apátiát. Egy ilyen környezetben legfontosabb feladatomnak azt érzem, hogy a magyar Amnesty hozzájáruljon az önmagukért, saját és mások jogaikért kiállni képes tudatos és szolidáris közösségek megerősítéséhez. 2018 talán az egyik legnehezebb év volt eddig a független magyar civil szervezetek számára, minden korábbinál durvább és gonoszabb lejárató kampányokat indítottak ellenünk, listáztak és megbélyegeztek bennünket és elfogadtak két olyan törvényt is, amelynek egyértelmű célja a kormány kritikusainak megfélemlítése és elhallgattatása. A kormány évek óta hazaárulónak bélyegez minket és mindenkit, aki nem ért egyet vele és arra számítok, hogy az aljas és hazug támadások erősödni fognak. De mi nem félünk és nem fogunk elhallgatni. Szeretjük Magyarországot és éppen ezért maradunk itt és dolgozunk tovább azon mindennap, hogy büszkék lehessünk a hazánkra, mert egy nyitott, szabad és élhető hely mindenki számára.

Mi lesz a három legfontosabb célod a következő két évben?

Fontosnak tartom azokat a katartikus pillanatokat, amikor világszerte emberek százezrei vagy millió szólalnak fel együtt azért, mert valakit megkínoznak, törvénytelenül bebörtönöznek vagy elhallgattatnak. A magyar Amnesty előző igazgatói komoly eredményeket értek el ezen a téren is, de én legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a magyar Amnesty még több hazai ügyben is hangosan hallassa a hangját. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a kormányzat mindent hatalmi érdekeinek rendeljen alá, és a jogaink védelméért dolgozó független állami intézményeket teljesen beszántsa. Szükségünk van független bíróságokra, független egyetemekre és más, kormánytól független intézményekre. Ezek védelme az egyik legfontosabb feladat lesz Magyarországon.

 

Budapesten sem mindig rózsás a helyzet, de az országot járva azt tapasztalom, hogy a kisvárosokban, falvakban sokszor teljes a kiszolgáltatottság a helyi politikai elitnek, félfeudális viszonyok között, félelemben élnek az emberek. Ez elfogadhatatlan. Nem attól lesz erős Magyarország, ha elhallgattatjuk a jogaikért küzdő közalkalmazottakat vagy ipari munkásokat, nem attól, ha elkergetjük a hajléktalan embereket az utcáról, nem attól, ha egy minisztérium mondja meg, hogy ki mit tanulhat és mit nem és nem attól, hogy külön iskolába küldjük a romákat. Hanem attól, ha segítjük a sorozatos jogsértéseket és igazságtalanságokat felismerő közösségek önszerveződését, hogy ne tűrjék tovább csendben, ami történik körülöttük, hanem álljanak ki magukért és egymásért, legyen szó a bántalmazott nők, az LMBTQ emberek, az idősek vagy a romák jogaiért, a munkahelyen, az iskolában vagy éppen a kórházban megtörténő jogsértések ellen. Célom, hogy ezt a folyamatot segítsük és szeretném, ha két év múlva látható jele lenne annak, hogy több aktív közösség működik Budapesten és a fővároson kívül is.

Mit üzensz az Amnesty tagjainak?

Ez a mozgalom belőletek áll, a ti energiátok, lelkesedésetek, elkötelezettségetek állíthat meg jogsértéseket, változtathat meg sorsokat, közösségeket. Nélkületek nincs Amnesty Magyarország. Ez egy olyan erős közösség, amelyben közösen, következetesen és bátran kiállunk az igazságtalanság ellen, magunkért és egymásért. 

Ha bánt titeket egy helyzet vagy egy intézkedés, ne magatokban puffogjatok és várjátok, hogy megváltozik valami. Tegyetek érte, tegyünk együtt érte. Számíthatsz ránk, számíthatsz a többi tagra, az aktivistákra, önkéntesekre itthon és mozgalmunk több millió hasonló gondolkodású támogatójára világszerte.

Bejegyzés helye:Rólunk