Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a csatlakozni akaró tagországoknak komoly elvárásoknak kell megfelelniük a demokratikus értékek, az emberi jogok és a jogállamiság területén. Ugyanakkor az EU nem következetes ugyanezen elvárásoknak a már meglévő tagokkal szembeni betartatása kapcsán. Az Unió fellépésén (illetve annak hiányán) múlik, hogy ez egy közös értékéken alapuló szövetség vagy csupán szomszédországok összessége.

 

A veszély valós. Az emberi jogok védelmezőit elnyomó rendeleteket hirdető szélsőséges populista vezetők állami koalícióba léptek Ausztriában és Olaszországban. A Szabadságpárt és a Liga gyűlöletre és el nem fogadásra építő politikát folytat. Azonban a két országban fennálló komplex  kormánykoalíciók egyelőre megnehezítik ezeknek a pártoknak demokratikus intézmények ellen folytatott munkáját.

 

Ezzel szemben Magyarországon és Lengyelországban a szélsőséges populista pártok egyeduralomra törtek. A Fidesz és a Jog és Igazságosság Párt (PiS) elérte, hogy a törvény és más demokratikus fékek fölé emelkedjenek.

 

Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski pártja az ország bírói testületének, a hatalommal való teljes visszaélést meggátoló utolsó erő megnyirbálásán dolgozik, ellenszegülve a Brüsszelben és Luxembourgban folytatott eljárásoknak és saját állampolgárai akaratának. Ugyanakkor az emberek békés tüntetéshez és véleményvállaláshoz való jogát egyre jobban korlátozzák.

 

Orbán Viktor pártja egymás után hozza a „reformokat,” amelyek egyrészt csökkentik az emberek jogait, másrészt megnehezítik, hogy közösen álljanak ki a jogaikért. Az állam megnehezítette az Alkotmánybíróságnak, hogy felelősségre vonják az államot. A Fidesz továbbá folyamatosan támadja az ország civil szervezeteit és tudósait. Az elmúlt két évben az állam bevezette az Oroszországból ismert és hírhedt „külföldi ügynöktörvény” egy fajtáját azon emberi jogokért küzdő csoportok megbélyegzésére, amelyeknek külföldi támogatóik is vannak, és törvénytelennek nyilvánította a migrációval kapcsolatos tevékenységeket. Az elfogadott törvények továbbá korlátozzák az emberek gyülekezési jogát, kriminalizálják a hajléktalanságot, és aláássák a bírói testület függetlenségét.

 

A lengyel és magyar politikusok a tevékenységüket pártjaik választási győzelmével igazolják. Azonban a választások megnyerése nem jogosít fel egyetlen államot az emberi jogok eltiprására.

 

Az európai államok és intézmények fellépése a jogállamiságot veszélyeztető magyar lépésekkel szemben lesújtóan gyenge. Éveken keresztül csak alkalmazkodtak, hízelegtek, és figyelmeztetéseket küldtek a magyar kormánynak, mindhiába. Most, hogy egyre több EU országban nő a befolyása azoknak, akik nyíltan lépnek fel a jogvédők ellen, egyre nagyobb a kockázatot jelent nem csak ezeknek az országoknak a polgárainak a számára, de mindenkinek, aki az EU-t otthonának tartja.

 

Az Európai Bizottság helyesen járt el amikor a lengyel bírósági krízisre reagálva érvénybe léptette az EU szerződés 7. cikkét, amely az Uniós értékek védőhálójaként szolgál. Most az EU államokon múlik, hogy gondoskodjanak a lengyel igazságszolgáltatási rendszert érintő túlkapások elleni fellépésről.

 

Az EU emberi jogok és jogállamiság iránt való elkötelezettsége azonban pár nap múlva, szeptember 12-én néz igazi próbatétel elé, amikor a választott képviselőknek alkalmuk lesz Magyarország ügyében állást foglalni. Ellentéteben Lengyelországgal, az Európai Bizottság Magyarországgal szemben még nem indította el a 7-es cikk szerinti eljárást, tehát az Európai Parlament tagjainak a felelőssége, hogy szavazatukkal elindítsák a folyamatot. A 7-es cikk akkor alkalmazandó, ha az EU alapelvei komoly veszélybe kerülnek, ahogy ez most Magyarország is Lengyelország esetében is fennáll.

 

Fontos megjegyezni, hogy a 7-es cikk érvénybeléptetéséhez szükséges szavazásra való felhívás az állam számonkérésére irányul, nem pedig egy támadás Magyarország vagy a magyarok ellen. A szavazás az EU alapvető értékeiről és az emberi jogokról szól, és arra kéri Magyarországot, hogy visszatérjen az ország ezeknek az alapelveknek a közös útjára.

 

A 7-es cikkhez a szavazatok kétharmada szükséges, így a szavazás szoros lesz. Eddig azonban sajnos úgy tűnik, hogy az Európai Néppártnak fontosabb, hogy megtartsák a többségi befolyásukat a Parlamentben, mint hogy megvédjék az EU alapvető demokratikus értékeit. Az Európai Néppárté a legnagyobb frakció.

 

A jövőre esedékes európai parlamenti választások során a Néppárt tagjainak szükségük van a Fidesz szavazataira ahhoz, hogy többségben maradjanak. Azonban, ha a Néppárt elutasítja, hogy az EU fellépjen Magyarország ügyében, mert a saját politikai hatalmukat részesítik előnyben, akkor ellene mennek pont annak a rendnek, aminek fenntartására hivatottak. Katasztrofális következményekkel járó tévedés lenne ez a Néppárt részéről.

 

Több mérsékelt jobboldali néppárti képviselő - mint az osztrák és holland kereszténydemokraták és az ír Fine Gael - állítja, hogy támogatni fogja a 7-es cikk szerint eljárás megindítását Magyarországgal szemben, esetleg már szavaztak is ennek kapcsán Európai Parlament bizottságaiban. Sokuk még így is aggasztóan bizonytalan, és többségük Európa legnagyobb kereszténydemokrata pártjainak a tagjai a Néppárton belül, mint például a 29 tagú német Kereszténydemokrata Unió, a 20 tagú francia Républicains  és a 17 tagú spanyol Partido Popular.

 

Itt az idő, hogy a kereszténydemokrata vezetők megmutassák, hol állnak az európai értékekért folytatott harcban. Nincs már helye kertelésnek, dönteniük kell.

 

A lengyel bíróságot ért legutóbbi támadást követően Malgorzata Gersdorf főbíró „összefogást hirdetett a demokrácia és a független bíróságok védelme érdekében.” Magyarországon szintén sokan vannak, akik továbbra is bátran kiállnak az emberi jogokért. A kérdés most az, hogy vajon Európa kereszténydemokrata vezetőinek van-e mersze velük tartani?

 

Kenneth Roth a Human Rights Watch ügyvezető igazgatója

Kumi Naidoo az Amnesty International főtitkára

 

Bejegyzés helye:Bátorság