Visszafordíthatatlan a kár, ami keletkezett

Interjú Bódis Krisztával

Kép forrása: librarius.hu

Hogyan születik meg a pillanat, amelyben valaki a hőssé váláshoz vezető útra lép – kérdezi magától Bódis Kriszta, aki az ujgurok kirekesztettségéről írt novellát az Amnesty International felkérésére. Az életfogytiglan által fenyegetett Ilham Tothi sorsát egy magyar élményből próbálta megközelíteni.

Hogyan keresett saját tapasztalataiból, kelet-európai identitásából kapaszkodót, hogy az ujgurok sorsát és küzdelmét megértse, megélje?

A hősök szenvedése lét-szenvedés. Foglalkoztat a kérdés: mikor, melyik pillanatban, vagy milyen folyamatok során születik meg az a döntés - egy bizonyos irány, egy bizonyos út választására - amely valakit hőssé tesz? Minden valódi szenvedés, így az életfogytiglannal szembenéző Ilham Tothi valódi szenvedése is következmény. Következmények sorozata egy vállalásnak és kiállásnak, amely nem születik meg mindenkiben, vagy ha meg is születik igen kevesen vállalják el annak életre kiható következményeit.

Mindenki által átélhető, mondhatni hétköznapi példát hozott a megvetett kisebbségi létre. Nem dolga azonban a művészetnek bemutatni a valódi hősök szenvedését, amilyen az életfogytiglannal szembe néző Ilham Tohti története?

Az általam hozott hétköznapi példa ma és Magyarországon történt, velem és roma növendékeinkkel. Csak azért “leplezem le” ilyen egyszerűen a szöveg mögötti tapasztalatot és áldozom fel a szöveget ennek a leleplező közlésnek, mert fontosnak tartom minden eszközzel érzékeltetni azt, hogy voltaképpen másságunk és azonosságunk paradoxona létező igazság. Nincsenek, vagy csak bizonyos szempontból fontosak a földrajzi, nemzeti, vallási paraméterei a problémáknak, a szenvedésnek és a hősi kiállásnak.

A hősök hétköznapi, csendes küzdelme, vagy a velük szemben megnyilvánuló aljas igazságtalanságoktól hangos szenvedése teszi a hőst hőssé, olyan emberré, aki életét áldozza a másik emberért, az emberi közösség értékeiért. A hősök nem áldozatok, még akkor sem, ha úgy tűnik, legyőzik őket, mert nem lehet azt legyőzni, aki önmagát adják oda, és mindezt egy erős belső meggyőződésből teszik.

A magyar hatalom szavakat próbál fegyverként használni civil szervezetek ellen. Milyen ereje van a szavaknak, milyen kárt képesek okozni?

A szavak ereje hatalmas. A civil szót következetes propagandával és kommunikációval néhány év alatt átformálták szitokszóvá. A folyamat gyors és hatásos, valamint visszafordíthatatlan. A civil szó már olyan negatív jelentéstartalommal bír, mint a cigány, és éppen olyan igazságtalan, leegyszerűsítő, manipulatív folyamatok eredménye, hogy negatív töltete lett mindkettőnek. Pedig civil az, aki az emberi közösségért önös érdekeit félretéve szakmailag felkészülten, hivatástudattal és felelősségteljesen munkálkodik.

A kérdéseket feltette Gergely Márton

További szerzőinkről hamarosan.