A konfliktusok elől menekülő lányok és asszonyok védtelenek a Csád keleti részén tomboló erőszakkal szemben

 

"Bántották, szörnyen bántak vele, nagyon vérzett, amikor hazahozták."
egy 14 éves lány, Khadija édesanyja, akit fegyveresek erőszakoltak meg



Csád keleti részén folytatódnak a megdöbbentő emberi jogi jogsértések. A régióban a lányok és asszonyok továbbra is ki vannak téve fegyveres csoportok által elkövetett erőszakos cselekményeknek és nemi erőszaknak.

Khadija, egy 14 éves lány, hat testvérével és a szüleivel - Csád keleti részén Dar Sila régióban - az országon belüli menekültek számára fenntartott táborba menekült. Khadija családja akkor hagyta el a otthonát, amikor azt egy Szudánból érkező fegyveres csapat 2006 novemberében megtámadta.

2007. április 30-án hétfőn Khadija szokás szerint korán kelt, és fát gyûjteni undult a táboron kívülre. A tábor területétől eltávolodva, felfegyverzett férfiak megtámadtál és megerőszakolták.

"Kora reggel indultam el, körülbelül 20 másik lánnyal... gyalogoltunk egy ideig. Nagyjából három óra múlva leértünk a hegy lábához és elkezdtünk fát gyûjteni. Ablogulla falu mellett voltunk, ahol arab farikok (ideiglenes települések) vannak a közelben. Öt felfegyverkezett férfi volt ott, két ember zöld egyenruhát viselt, három pedig fekete vagy barna nadrágot. Csak akkor láttuk meg őket, amikor már futottak felénk. Kiabáltak velünk, azt kiabálták, hogy mi a Toro Boro [helyi fegyveres csoport] feleségei vagyunk. Mindenki futott, amerre látott. Engem elkaptak."
 
Az ezután történteket Khadija édesanyja mesélte el az Amnesty Internationalnek:

"El fogom mondani az igazat. Bántották, szörnyen bántak vele, nagyon vérzett, amikor hazahozták.  Nagyon súlyosan megsérült. Az erdőben feküdt, ahol egy vadász talált rá és hozta őt haza. Tele volt a bokrok tüskéivel, testét szörnyû karcolások borították. Vérzett ott lent is; két napig nagyon rosszul volt. Csak annyit tudtam tenni, hogy meleg vízzel mosdattam."

Khadija története csak egy a sok ezer, otthonából elûzött csádi lány és asszony története közül, akiknek nap mint nap támadások veszélyével kell szembenézniük. Azonnali és hatékony védelemre van szükségük.

Egy jelenleg is tomboló fegyveres konfliktus elfeledett áldozatai

2006 áprilisa óta felerősödtek a csádi védelmi erők és a fegyveres ellenzéki csapatok közötti összecsapások. Annak érdekében, hogy leverjék a fegyveres ellenállást, a csádi hatóságok visszavonták a csapataikat Szudán keleti határától.  Ezzel magukra hagyták a civileket, akiknek egyre erősebb, a határokon is átnyúló támadásokkal kell szembenézniük. Ezeket a támadásokat főleg a Janjawidnak (szudáni fegyveres csoport) tulajdonítják. Ezen túl az elmúlt egy évben a Csád keleti részén lakó etnikai közösségek közti, és a közösségeken belüli erőszak is fellángolt.

2007 májusában az Amnesty International látogatást tett Csád keleti részében. Sikerült információkat gyûjteni egyedi esetekről, azonban csak homályos adatok vannak általában a nőket ért erőszak valódi mértékéről. Az áldozatok, a helyiek és humanitárius szervezetek szerint a nemi erőszak, a zaklatás és az erőszakos cselekmények büntetlenül maradnak. Ilyen bûncselekményekért még senkit nem tartóztattak le vagy büntettek meg.

Az Amnesty International szerint a nők, akik ebben a régióban a menekültek többségét alkotják, a jelenleg is zajló fegyveres konfliktus elfeledett áldozatai. A milíciák, a fegyveres csoportok, sőt, még a csádi kormány katonái is bántalmaznak és megerőszakolnak nőket és lányokat. Az áldozatok különösen sebezhetőek, amikor a tábor területén kívülre merészkednek tûzifát gyûjteni a bozótosban. Ezt a munkát részben azért velük végeztetik, mert a férfiak úgy gondolják, hogy a nők esetében kevésbé valószínû, hogy fegyveresek megöljék őket.

A táborokba ritkán jutnak el segélyek, ezért a tûzifa-gyûjtésre mint megélhetési forrásra is támaszkodnak a menekültek. Az összegyûjtött fát a táborokhoz közeli piacokon adják el. Az így szerzett pénzzel egészítik ki azt a csekély humanitárius segélyt amit kapnak, és megpróbálják családjaik alapvető szükségleteit kielégíteni. A nőknek és a lányoknak akár három órán keresztül is gyalogolniuk kell, mielőtt használható tûzifát találnak. A tábortól távolabb bármikor támadhatnak rájuk fegyveresek.


Védtelenül

Ebben a konfliktusban a civileket, főként a nőket, védelem nélkül hagyták a csádi hatóságok. A rendfenntartó szervek (gendarmes - csendőrök) rendszeresen megtagadják a beavatkozást amikor a táborokon kívül támadnak meg embereket.

Khadija édesanyja a következőket mondta az Amnesty Internationalnek:

"Amint meghallottuk, hogy Khadiját elkapták, a férjemmel együtt szaladtunk, hogy megtaláljuk őt. Egy szomszéd elment a csendőröket riasztani, de nem voltak hajlandóak jönni. Azt mondták, hogy előre szóltak, hogy a nők ne merészkedjenek messze a tábortól amikor fát gyûjtenek. Azt mondták, majd akkor keresik, ha holnapig nem jön haza."

Az Amnesty International információkat gyûjtött arról, hogy a csádi katonák állítólag részt vettek az otthonaikból elmenekült lányok és nők zaklatásában és megerőszakolásában. Egy nő a Habile táborból, Dar Sila-ban a következőket magyarázta el az Amnesty International képviselőinek:

"Amikor itt voltak a katonák, voltak problémáink. Néhány nőt megtámadtak és a házakba is bementek. Még a bozótosban is megtámadták őket. Én személy szerint három vagy négy nőről tudok, akiket így megerőszakoltak. Nem beszélnek nyíltan arról, [hogy mi történt velük] de az emberek tudják, látták őket előjönni a bokrokból...".

Az Egyesült Nemzetek és különböző országok diplomáciai erőfeszítései ellenére, a csádi elnök ellenezte egy a civilek védelmének érdekében szervezett többdimenziós ENSZ erő felvonultatását.


Csád köteles megvédeni állampolgárait

A csádi kormány nem védi meg saját lakosságát, annak ellenére, hogy alkotmányos és nemzetközi emberi jogi kötelezettséget is vállalt erre. A nemzetközi jog értelmében Csád kormánya köteles mindenkit megvédeni az ország területén. Ez a kötelezettség nem szûnik meg egy fegyveres konfliktus esetén sem. A fegyveres konfliktus résztvevői felelősek azért, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a civilek védelmének érdekében.


A nemzetközi közösség nem várhat
 
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1674-es (2006) határozatában megerősítette, hogy "minden egyes állam felelőséggel tartozik azért, hogy saját lakosságát megvédje a népirtástól, a háborús bûncselekményektől, az etnikai tisztogatástól és az emberiség elleni bûncselekményektől." A dokumentum egyúttal hangsúlyozta a nemzetközi közösség felelősségét a lakosság védelmében.


Sürgős cselekvésre van szükség

Kérjük írjon a csádi hatóságoknak, felszólítva a csádi kormányt, hogy:

  • Tegyenek meg minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a civileket megvédjék, elsősorban a lányokat és a nőket, a Csád keleti részén lévő beflöldi menekültek számára felállított táborokon belül és kívül egyaránt;
  • Egyezzenek bele és mûködjenek együtt egy ENSZ-vezette, többdimenziós jelenléttel, mely politikai, katonai, rendfenntartó és humanitárius segítséget is nyújtana. Ez a többdimenziós erő kapjon felhatalmazást a civilek védelmére. A csádi kormánynak sürgősen tárgyalásokat kell kezdeményeznie az ENSZ Biztonsági Tanácsával, hogy biztosíthassa az azonnali jelenlétet;
  • Vizsgáljanak meg minden nemi erőszakról és egyéb, súlyos emberi jog-sértésről szóló jelentést és állítsák az elkövetőket az igazságszolgáltatás színe elé.


Kérjük, írjon az ENSZ Biztonsági Tanácsának az alábbiakat kérve:

  • Haladéktalanul fogadjanak el egy határozatot melyben Csád keleti részébe küldendő többdimenziós ENSZ csapatokról állapodnak meg. A békefenntartóknak olyan felhatalmazásra és erőforrásokra van szükségük, hogy minden szükséges lépést megtehessenek, az emberi jog-sértések további megakadályozására.
  • Biztosítsák, hogy ez a többdimenziós mûvelet képes legyen megvédeni a nőket és a lányokat a nemi alapú erőszakkal szemben.

Szólítsa fel a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ képviseleteit és nemzetközi szervezeteket a kitelepítettek részére folyó humanitárius segítség megkönnyítése érdekében és tegyék meg a megfelelő védelemre irányuló intézkedéseket mind a táborokon belül, mind pedig azokon kívül.


Az alábbi címekre küldjék kérelmeiket:


Csád elnöke

H.E Idriss Déby Itno
Présidence de la République
N'Djaména
Chad
Fax: +235 51 45 01 or 235 52 44 73
E-mailek: cprint@intnet.td, sgpr.tchad@intnet.td,
presicom.pr@intnet.td
Megszólítás:: Dear President/Monsieur le Président


ENSZ Biztonsági Tanács

President of the UN Security Council
820 Second Avenue, Suite 1600
New York, NY 10017, United States of America

(Augusztus)
Congo
Fax: + 121 27447975
E-mail: congo@un.int

(Szeptember)
Permanent Representative
France
Fax: +121 23085700

(Október)
Ghana
Fax: +121 24213943
E-mail: ghanaperm@aol.com
Megszólítás: Your Excellency


Kérjük, hívja fel a magyar kormány figyelmét is az Amnesty International által megfogalmazott aggályokra!


További információk Csádról, angol nyelven: http://www.amnesty.org/Chad