A szervezet által az abujai sajtókonferencián közzétett, a nigériai halálbüntetésről szóló jelentésében felszólította a kormányt, hogy a tények tükrében hirdessenek a kivégzésekre azonnali moratóriumot.

Nigériai siralomház -- a kulcsfontosságú tények:

Az elítéltek száma a siralomházban: 2008 február óta 725 férfi és 11 nő.
Életkor a bűntett elkövetésekor: legalább 40,18 éven aluli rab.
Büntetőítélet: a rabok körülbelül 53 %-át gyilkosság miatt, 38%-át fegyveres rablás miatt és 8%-át rablás miatt ítéltek el.
Évek a siralomházban: Egy rab 24 éve van siralomházban, 7 rab több mint 20 éve, és 28 rab több mint 15 éve.
Fellebbezés: 47% még mindig a fellebbezésére vár, 41% soha nem lebbezett fel.
A fellebbezések tartama: a fellebbezések 25%-a több mint 5 éve tart; ezek közül a rabok 6%-a több mint 20 éve vár a fellebbezés lezárására
Helyszín: a legtöbb rabot Imo (56), Ogun (52) és Oyo (49) államokban ítélték el.

Az ügyhöz csatlakozott egy nigériai jogi szervezet (LEDAP), melynek célja elősegíteni az igazságos kormányzás és jogrend kialakulását Nigériában. A LEDAP társszerzőként járult hozzá a ma közzétett jelentéshez.

A kulcsfontosságú tények, melyeket az Amnesty International és a LEDAP közösen tárt fel, majd közölt a „Nigéria: A hóhérre várva“ című jelentésben:

Vallomás: a legtöbb halálbüntetéses ítélet csak vallomásokon alapul. Ezeket a vallomásokat gyakran kínvallatással érik el.
Kínzás: bár Nigériában tiltott, a gyakorlatban a rendőrség általi kínzás napi szinten előfordul. A nigériai börtönökben fogvatartottak majdnem 80 %-a állítja, hogy verik, fegyverekkel fenyegetik meg, vagy rendőrségi fogdákban kínozzák meg őket.
Késedelmek: a halálbüntetéses perek több mint 10 évig is eltarthatnak. Néhány fellebbezés 14, 17 vagy akár 24 évig is eltarthat.
Hanyagság: a siralomházban lévő elítéltek közül sokan nem is fellebbezhetnek, mert peres ügyirataik elvesztek.
Körülmények: az élet a siralomházban rendkívül durva. Azokat az elítélteket, akiknek fellebbezését elutasították, olyan cellákban tartják, ahonnan rálátnak a kivégzésekre. Az elítéltek akasztása után a többi rabot kényszerítik, hogy tisztítsák meg az akasztófát.
Kiskorúak: bár a nemzetközi jog tiltja a kiskorúak halálbüntetését, a siralomházban legalább negyven elítélt 13-17 éves volt az állítolagos bűntett elkövetésének idéjén.

Az Amnesty International és a LEDAP kutatása szerint az elítéltek többségét csupán vallomás alapján ítélték el - sok esetben kínzás hatására.

 „A rendőrségre nagy nyomás nehezedik, és elégtelenek az erőforrásaik“, mondta Aster van Kregten, az Amnesty International Nigéria-kutatója Abujából. „Emiatt a bűncselekmény feltárásánál inkább a vallomásokra hagyatkoznak, mint a drága kivizsgálásokra. A vallomások alapján történő ítélet nyilvánvalóan nagyon bizonytalan.“

„A nigériai jogszabályok szerint, ha egy gyanúsított nyomás alatt, fenyegetés vagy kínzás hatására tesz vallomást, azt nem használhatják fel bizonyítékként a bíróság előtt“- mondta Chino Obiagwu, a LEDAP Nemzeti Koordinátora. „A bírók tudják, hogy a rendőrségi kínzás széles körben elterjedt – ennek ellenére továbbra is vallomások alapján hoznak ítéletet. Emiatt felthetetően ártatlan embereket is halálra ítélnek“.

A rendőrségen nagy a nyomás a magas bűnözési arány miatt. Ez a rendőröket arra készteti, hogy bűntett elkövetése esetén gyorsan tartóztassanak le valakit. Előfordul, hogy abban az esetben, ha a rendőrök nem találják a gyanúsítottat, a nigériai büntetőeljárást megszegve a gyanúsított feleségét, anyját, illetve testvérét, vagy akár egy szemtanút tartóztatnak le.

Jafar 57 éves és 1984 óta siralomházban van. Az Amnesty International-nek tett nyilatkozata:  

Én nem vagyok fegyveres rabló. Én cipész vagyok. Lopott [motorkerékpárt] vásároltam. A rendőrség felkért, hogy legyek tanú. Elfogták a férfit, aki eladta [nekem] a [motorkerékpárt], azonban agyonlőtték. Azután én lettem a gyanúsított.

Jafar 24 évvel ezelőtt fellebbezett, de még mindig a tárgyalására vár, miközben a peres ügyiratai eltűntek.

„Van egy közös dolog abban a több száz emberben, akit már kivégeztek vagy még mindig a kivégzésükre várnak Nigériában: mind szegények“- mondta Chino Obiagwu. „Amikor a siralomházban sorvadó elítéltekkel beszélünk, világossá válik, hogy a nigériai büntetőjogi igazságszolgáltatásban felesleges vétkességről vagy ártatlanságról kérdeznünk. Itt minden arról szól, hogy van-e elég pénzed arra, hogy távol tudd magad tartani a rendszertől - akár úgy, hogy fizetsz a rendőrségnek, hogy megfelelően kivizsgálja az ügyed, akár úgy, hogy felfogadsz egy ügyvédet, vagy úgy, hogy fizetsz azért, hogy a neved a kegyelemre jogosultak listájára kerüljön.“

„Azok az emberek vannak a legnagyobb veszélyben a nigériai igazságszolgáltatásban, akik a legszűkebb erőforrásokkal rendelkeznek.“

A tárgyalásukra várakozó halálra ítéltek azt nyilatkozták az Amnesty International-nek és a LEDAP-nek, hogy a rendőrség pénzt kért tőlük a kiszabadulásukért cserébe. Azokat, akik nem tudtak fizetni, gyanúsítottként kezelték.

Több halálra ítélt rab nyilatkozta az Amnesty International-nek, hogy a rendőrkapitányságra menet tartóztatták le őket, amikor mások által elkövetett bűntettekről akartak tanúvallomást tenni. A rendőrség pénzt követelt a szabadonbocsátásukért. Előfordult, hogy a rendőrség pénzt kért a benzinre arra hivatkozva, hogy anélkül nem tudnának elmenni a tanúkhoz, vagy utánajárni, ki hol volt a bűncselekmény elkövetése idején.


Kulcsfontosságú tények a halálbüntetésről:

Tendenciák a világban: 1977-ben csak tizenhat ország törölte el a halálbüntetést minden bűncselekménnyel összefüggésben. Mára 192-ből 137 ENSZ tagállam törölte el a halálbüntetést törvényekben, vagy a gyakorlatban.
Afrika: Afrika nagy részén nem hajtanak végre kivégzéseket, az Afrikai Unió 53 tagállama közül mindössze hét olyan államról tudunk, ahol 2007-ben kivégzést hajtottak végre. Tizenhárom afrikai országban eltörölték a halálbüntetést, és további 22 országban nem alkalmazzák.
Nigéria: A kivégzéseket titoktartás övezi. A nigériai kormány hivatalosan nem jelentett semmilyen kivégzést 2002 óta, bár közismert, hogy legalább hét elítéltet 2006-ban titokban kivégeztek. Közülük hat soha nem élt fellebbezéssel.