[for English, please scroll down]

 

Az elsöprő erejű bizonyítékok ellenére,miszerint az MFC-ből több millióan maradnak ki, mert a velük szembeni diszkrimináció és egyéb emberi jogi jogsértések akadályozzák őket az alapvető szolgáltatások elérésében, az e heti New York-i ENSZ csúcstalálkozó során a világ vezetői nem ragadták meg annak lehetőségét, hogy az emberi jogokat az MFC középpontjába helyezzék.

“Már csak öt év van hátra, így teljességgel elfogadhatatlan, hogy a világ vezetői még mindig nem egyeztek meg a diszkrimináció és más emberi jogi jogsértések kezelésére irányuló konkrét lépésekről, ebből adódóan pedig az MFC nem szolgálhatja azok javát, akik arra a leginkább rászorulnak”, mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára.

“Bár a cselekvési terv megfogalmazásában szerepel, hogy az MFC 'teljesítése érdekében végzett hatékony munka integráns része az emberi jogok tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme', azonban a kézzelfogható cselekvés melletti elkötelezettség értelmében vett megvalósításról a terv nem rendelkezik.

És az elszámoltatás fontosságát gyakorta hangsúlyozó retorika ellenére a csúcstalálkozón nem sikerült meghatározni azt a hatékony mechanizmust, mellyel a kormányok felelősségre vonhatóak lennének azért, hogy teljesítették-e az MFC-ből adódó kötelezettségeiket vagy hogy az MFC erőfeszítéseik összhangban állnak-e emberi jogi kötelezettségeikkel.

“A gyakorlatban a világ vezetői bizalmat kérnek tőlünk, ami egy elképesztő követelés, hiszen láthatjuk, milyen szakadék van aközött, amit kötelességük lett volna megtenni és amit ténylegesen teljesítettek”, mondta said Salil Shetty.

Az elmúlt tíz év során a nyomornegyedekre vonatkozó MFC több mint egy milliárd embert semmibe vett, hiszen ez a cél a nyomornegyedekben élők csupán 10 százalékának életkörülményeinek javítása mellett tett elköteleződést tartalmaz. A cselekvési terv mégsem foglalkozik ezzel az igen komoly és egyre növekvő kihívással. A bizonyítékok ellenére, miszerint az erőszakos kitelepítések még súlyosabb szegénységbe taszítják az embereket, ezáltal pedig aláássák az MFC-t, a kormányokat nem szólítják fel arra, hogy szüntessék be ezt a gyakorlatot. Ehelyett a terv a 'nyomornegyedben élők számának csökkentéséről' beszél, az aggodalmak ellenére, hogy ez tovább ösztönözheti az erőszakos kitelepítéseket.

A csúcstalálkozó nem foglalkozott annak kiváltó okaival, hogy miért nem történt érdemi előrelépés az MFC teljesítése érdekében. A nem biztonságos abortusz kérdését például figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy ez az egyik fő anyai halálozási ok, ezáltal pedig veszélyezteti az anyai halandóságra vonatkozó MFC célkitűzés teljesítését.

Bár üdvözlendő, hogy a cselekvési terv hangsúlyozza a nemi alapú diszkrimináció elleni küzdelem szükségességét, azonban azt már nem határozza meg, mit kellene tenniük az egyes kormányoknak a sok egyéb csoporttal – többek között a kisebbségekkel, a mozgáskorlátozott személyekkel és az őslakosokkal – szembeni diszkrimináció és akadályok problémájának kezelése kapcsán.

A kormányok a nemzetközi emberi jogi törvényekkel összhangban kötelesek védeni minden ember vízhez, élelemhez, egészséghez, és lakhatáshoz való jogát. Mégis értékes időt töltöttek a tárgyalások során az azon való vitázással, hogy a már több mint 40 éve elfogadott emberi jogi kötelezettségekre vajon hivatkozhatnak-e a cselekvési tervekben'' jegyezte meg Salil Shetty.

''Ha az MFC-k valódi változást kívánnak megvalósítani, a világ vezetőinek saját nemzeti politikájukat és gyakorlataikat összhangba kell hoznia a kötelezettségükkel az emberi jogok tiszteletbe tartása és elősegítése érdekében'' mondta Salil Shetty.

''A csúcstalálkozó megbukott a tiszta és kötelező felelősségre vonhatósági mechanizmus meghatározásában. De a világ vezetői még mindig cselekedhetnek -és biztosíthatják,hogy az MFC-k nem hagyják cserben a világ legszegényebb embereit'', mondta Salil Shetty. A sor most az egyes kormányokon van, hogy a nemzeti célok felvázolásával gazdasági, szociális és kulturális jogokat valósítsanak meg. Továbbá cselekedniük kell a diszkrimináció megszüntetése érdekében, gondoskodniuk kell arról, hogy a szegénységben élők szerepeljenek az az MFC erőfeszítéseiben, és mindezekért felelősségre vonhatóak a szabályozó testületeken , bíróságokon keresztül.''



MDG Summit: World leaders fail to uphold rights of the poorest

Amnesty International today warned that the plan of action on the Millennium Development Goals (MDGs) agreed by governments fails to uphold the rights of the world’s poorest.

Despite overwhelming evidence that millions are being left out of the MDGs because discrimination and other human rights violations prevent them from accessing basic services, world leaders failed to seize the opportunity to put human rights at the heart of the MDGs, during a UN summit in New York this week.

'With only five years to go, it is completely unacceptable that world leaders have still not agreed to take concrete action to address discrimination and other human rights violations, which prevent the MDGs from benefiting those who need them most,” said Salil Shetty, Amnesty International’s Secretary General.

“Although the plan of action includes language recognizing that ‘the respect for and promotion and protection of human rights is an integral part of effective work towards achieving’ the MDGs, there is no follow-through in terms of commitment to take any tangible action.”

And despite much rhetoric on the importance of accountability, the summit failed to identify an effective way to hold governments to account for achieving their MDG commitments or for ensuring that their MDG efforts are consistent with their human rights obligations.

“In effect, world leaders are asking us to trust them, an incredible demand when we see the gap between what they are required to do and what they have delivered.” said Salil Shetty.

The MDG target on slums has ignored more than a billion people for the past ten years, as it only commits to improving the lives of 10 per cent of slum dwellers. Yet the action plan does not address this serious and growing challenge. Despite evidence that mass forced evictions are driving people further into poverty and thereby undermining all MDGs, there is no call on governments to end this practice. The plan talks instead of ‘reducing slum populations’, despite concerns that this could encourage more forced evictions.

The Summit did not address the root causes for lack of progress on achieving the MDGs. For example, the issue of unsafe abortion was ignored, despite it being a leading cause of maternal deaths and therefore a serious threat to reaching the MDG target on maternal mortality.

Although the plan of action includes a welcome emphasis on combating gender discrimination, it does not identify what governments should do to address discrimination and barriers faced by many other groups – including minorities, people with disabilities and Indigenous Peoples.

“Governments are bound by international human rights law to uphold everyone’s rights to food, health, housing and water. Yet they spent precious time in negotiations fighting over whether human rights obligations they signed up to more than 40 years ago should even be referenced in the plan of action,” said Salil Shetty.

“If the MDGs are to achieve real change, world leaders must bring their national policies and practises in line with their obligation to respect and promote human rights,” said Salil Shetty.

“The Summit has failed to specify clear and binding accountability mechanisms. But world leaders can still take action – and ensure that the MDGs do not fail the world’s poorest people,” said Salil Shetty. “The way forward now lies with individual governments setting national targets to realise economic, social and cultural rights. They must also act to end discrimination and ensure people living in poverty can participate in MDG efforts and hold governments to account through courts and regulatory bodies.”