Mint mindig, az érvényes nemzetközi emberjogi törvényekből indultunk ki, ebben az esetben leginkább az önkifejezés és a vallásgyakorlás szabadságára támaszkodva. Ezek a törvények egyértelműen kimondják, hogy mindenki számára szabadon eldönthető, hogy mit szeretne vagy nem szeretne hordani. Ezért az Amnesty International ellenzi a kötelező öltözködési szabályokat, amelyeket az iráni vagy szaúd-arábiai törvények előírnak, ugyanúgy, ahogy határozottan ellenezzük azt, hogy az állam bizonyos ruhadarabok mellőzését kényszerítse a polgáraira.

 

Az önkifejezés és vallásgyakorlás szabadságára vonatkozó törvények általános, és nem abszolút jellegűek. Tehát korlátozhatóak olyan esetekben, amikor erre egyértelműen szükség van a közbiztonság, a közrend védelme, az érintett egészségi állapota vagy mások emberi jogainak a védelme miatt. Egy általános érvényű tiltás azonban a fenti esetek egyikében sem indokolt.

 

A nők jogai védelmének a csődje

 

A tiltás támogatói, beleértve egyes emberi jogokat védő közösségek tagjait és nőjogi aktivistákat is, nagy hangsúlyt fektetnek érvelésükben az állam kötelességére, hogy biztosítsa a nemi egyenlőséget, és megvédje a nőket a közösségük vagy családjuk nyomásától, amely a burkák viselésére kényszeríti őket.

 

Aggodalmaik egyértelműen jogosak: az önkifejezés és vallásgyakorlás szabadságának a tényleges gyakorlásához elengedhetetlen, hogy az egyén ténylegesen rendelkezzen a választás szabadságával. Valóban, az államnak kötelessége biztosítani ezen jogokat és megvédeni a polgárait bármely harmadik fél beavatkozásától.

 

De ezt nem lehet általános tiltásokkal elérni. A nők jogának a megvonása, hogy úgy döntsenek, el szeretnék takarni az arcukat, nem legitimálható azzal, hogy bizonyos nőket erre kényszerítenek. Továbbá a tiltás nyilvánvaló következménye, hogy azok a nők, akiket jelenleg a burka viselésére kényszerítenek, a jövőben nem mehetnek ki az utcára, az állam által otthoni börtönbüntetésre ítélve pedig egyáltalán nem lesz lehetőségük a tanulásra, munkára, szolgáltatások igénybe vételére, a helyzetük, jogfosztottságuk pedig ezáltal tovább súlyosbodik.

 

A kormányoknak inkább a muszlim nők diszkriminációja ellen kellene harcolniuk a közösségeiken belül és kívül egyaránt. Inkább azt kellene elérni, hogy ezeknek a nőknek módjában legyen meghozni a saját döntéseiket, ahelyett, hogy csökkentik a lehetőségeiket.

 

A közbiztonság szempontjából szükségtelen

 

Néhányan úgy érvelnek, hogy a teljes arcot eltakaró kendők tilalma szükséges a közbiztonság miatt. A valódi biztonsági szükségletek azonban kielégíthetőek az olyan szabályokkal, amelyek csak bizonyos magas kockázatú helyeken írják elő a kendők tilalmát. A rendőrségnek példáuk joga van bárkit igazoltatni, hivatalos dokumentumok fotóin az arcnak láthatónak kell lennie. Az országok többségében jelenleg érvényben lévő törvények már megengedik mindezt.

 

A „burka-tilalom” népszerűségének egyik oka az a sokak által táplált érzés, hogy az arcot eltakaró kendők idegenek a nyugati hagyományoktól és értékektől. A nemzetközi emberi jogi törvények azonban nagyon egyértelműen kimondják, hogy egyes csoportok, akár a többség nemtetszése vagy kényelmetlensége nem lehet legitim indoka a vallás és önkifejezés gyakorlásának a tiltásához.

 

A nyugati kormányok és társadalmak hajlandósága az ilyen jellegű tiltások bevezetésére nagyon aggasztó tendenciát mutat a világ emberi jogi helyzetének a szempontjából. Abban a pillanatban, amikor egy kisebbség egy jogának a gyakorlását népszavazástól vagy parlamenti szavazástól teszik függővé, a jog megszűnik jognak lenni. E helyett kiváltsággá válik, amelynek élvezetéhez a többség nagylelkű beleegyezése szükséges.

 

A jogok kiváltságokká való degradálása az emberi jogok rendszerének a központi problémája. Ezért ebben a kérdésben a rendszer integritása is komolyan érintett, és mindazoknak, akik ezt fontosnak tartják, ellenezniük kell ezt a tiltást.

 

 

Where we stand

 

Amnesty International opposes comprehensive bans on full-face veils, explains why and looks at some of the key human rights issues.

In the last few months Belgium, France, the province of Quebec and a number of municipalities in Spain have moved to ban the wearing of full-face veils in public. There is a strong possibility that similar bans will now be introduced in other countries.

 

In opposing these bans Amnesty International has, not for the first time, gone against the current of popular opinion. Why have we done this?

 

As always, our starting point is international human rights law; in this case, in particular, the rights to freedom of expression and religion. As a general rule, these rights entail that all people should be free to choose what - and what not - to wear. For this reason, Amnesty International opposes mandatory dress codes such those in Iran and Saudi Arabia, just as strongly we object to state-imposed restrictions prohibiting certain forms of dress.

 

The rights to freedom of expression and the manifestation of religious belief are not absolute. Restrictions may be imposed where they are demonstrably necessary in the interests of public safety, the protection of public order, health or morals or the protection of the rights of others. However, comprehensive bans on the wearing of full face veils have not been shown to be necessary to achieve any of these goals.

 

Failing to protect women’s rights

 

Advocates for the ban, including some voices from the human rights community and the women’s rights movement, have focused heavily on states’ obligation to ensure gender equality and protect women against pressure – at home or within their communities – to wear full face veils.

 

These are clearly important considerations: the full enjoyment of the rights to freedom of expression and religion requires that individuals are able to exercise genuine freedom of choice. Indeed states are obliged to safeguard these rights against interference by non-state actors.

 

But comprehensive bans are not the way to do this. Denying women the right to choose to wear full-face veils cannot be justified in the name of preventing some women being forced to do so. They also carry a risk that women who currently wear full face veils will become confined to their homes, less able to work or study and to access public services.

 

Governments should instead be looking to strengthen efforts to combat the discrimination faced by Muslim women, both in their communities and in the broader societies in which they live. Their focus should be on empowering women to make their own choices, rather than limiting the range of choices available to them.

 

Unnecessary for Public safety

 

Some argue that comprehensive bans on the wearing of full face veils are necessary for public safety. However, legitimate security concerns can be met by targeted restrictions on the complete covering of the face in high risk locations.   Individuals may also be required to reveal their faces when objectively necessary, for instance for identity checks.  The law in most countries already allows for this.

 

One of the main reasons for the popularity of so-called “burqa bans” is the feeling that full-face veils are alien to western traditions and values. International human rights law is quite clear on this point, however: the disapproval or discomfort of some, even a majority, can never be a legitimate reason for restricting the freedom of expression or religion of others.

 

The willingness of western governments and societies to proceed with such bans is indicative of a worrying attitude towards human rights in general. In effect, the moment the enjoyment of a right by a minority is subjected to a popular or parliamentary vote it ceases to be a right at all. It becomes instead a privilege, whose enjoyment is conditional on the approval or goodwill of the majority.

 

This downgrading of rights to privileges strikes at the very core of the human rights system. All those concerned for the integrity of this system should strongly oppose these bans.