A korábbi sah, Mohammad Reza Pahlavi által kinevezett kormányokról széles körben elfogadott nézet, hogy korruptak voltak, és példátlan módon sértették az emberi jogokat. Az Iráni Iszlám Köztársaság egy 1979. április 1-én megtartott országos népszavazás után jött létre. Egy másik népszavazás 1979 decemberében elfogadta az alkotmányt, és megerősítette Khomeini ajatollah legfőbb vezetői posztját.

Az ajatollah ígéretei ellenére, miszerint az irániak szabadon élhetnek majd, az elmúlt harminc év történelmét áthatották a folyamatos emberi jogi sértések. A kiterjedt és súlyos jogsértések, amelyeket az Iszlám Köztársaság korai éveiben követtek el, később valamennyire csökkentek. A szólásszabadság korlátozásának viszonylagos feloldása Khatami elnök reformjai alatt reménykeltő volt az emberi jogi helyzet javulása tekintetében. Ennek ellenére lényeges javulásról nem beszélhetünk. Mahmud Ahmadinedzsad hatalomra kerülése azonban minden ilyen jellegű reményt összetört.

Büntetlenség, önkényes letartóztatások, kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód alkalmazása, valamint a halálbüntetés használata jellemzi Iránt ma is. Egyes társadalmi csoportok – mint az etnikai kisebbségek – továbbra is széleskörű hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, míg más csoportok – különösen bizonyos vallási kisebbségek – helyzete jelentősen romlott. Az állam hivatalos és nem hivatalos irányelveitől eltérő nézeteket valló polgároknak lelkiismereti, szólás-, egyesülési és gyülekezési szabadságuk jelentős korlátozásával kell szembenézniük. A nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri – mind a törvények szerint, mind a gyakorlatban. Az emberi jogi sértések büntetlensége is elterjedt. 

Az Amnesty International az 1960-as évek közepétől dokumentálja az iráni emberi jogi sértéseket. Ennek az évfordulónak az alkalmából felszólítjuk az iráni hatóságokat, hogy:

  • Engedjenek szabadon mindenkit, akit politikai, vallási vagy más jellegű nézetei, etnikai származása, nyelve, nemzeti és társadalmi származása, szexuális beállítottsága, vagy más miatt tartanak fogva, és nem követett el erőszakot, vagy nem szólított fel erőszakra, vagy nem áll fenn esetében gyűlöletkeltés;
  • Utasítsák a kormány, az igazságszolgáltatás és a biztonsági szolgálatok hivatalnokait, hogy vizsgálják felül minden politikai fogvatartott ügyét. Ebbe beleértendő minden tisztességtelen eljárás során elítélt politikai fogoly szabadon bocsátása, és a nemzetközi normáknak megfelelő új eljárás lefolytatása. Engedjék szabadon azokat, akik ellen még nem folytattak eljárást, kivéve, ha azonnal és tisztességes módon, jog szerint létező bűncselekmény elkövetése miatt eljárást indítanak ellenük;
  • Vessenek véget az emberi jogi sértések büntetlenségének, és vizsgálják ki a korábbi jogsértéseket, mint a politikai foglyok 1988-ban történt tömeges meggyilkolását, az ún. „börtönmészárlásokat”;
  • Tegyék világossá az állami hivatalnokok számára, hogy a kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód alkalmazása nem elfogadott, és állítsák bíróság elé az ilyen cselekmények felelőseit;
  • Alakítsák át az igazságügyi kormányzat kulcsfontosságú területeit, hogy senkit se tartóztathassanak le önkényesen, ne folytathassanak tisztességtelen eljárást, és hogy a kínzással és kegyetlen bánásmóddal megszerzett bizonyítékokat a bíróság ne vehesse figyelembe.