Az iráni hatóságok még a tanúk és a videofilmen dokumentált bizonyítékok tömkelege ellenére sem indítottak semmiféle független vizsgálatot sem Nadának, sem pedig sok más embernek a nyilvánvalóan kormányerők által 2009. júniusa és decembere között okozott halála ügyében. Tagadják az állításokat, miszerint a Basij nevű félkatonai szervezet felelős Neda haláláért, ehelyett más embereket és szervezeteket okolnak, mint például a BBC-t, CNN-t és a CIA-t, sőt, még azt az orvost is, aki Neda segítségére sietett, mikor meglőtték.

A kormány Neda meggyilkolását követő reakciója csak tekintélyének megóvását célozta. Nagyon is jellemző az iráni hatóságokra, hogy figyelmen kívül hagyják a törvényeket és a nevükben továbbra is elkövetett bűnök elkövetőit elmulasztják felelősségre vonni.” – közölte Hassiba Hadj Sahraoui.

Az Amnesty International ismételten felszólítja az iráni kormányt, hogy tegyen lehetővé egy független, a demonstrációk idején és azokat követően történt haláleseteket és visszaéléseket célzó vizsgálatot, ideértve Neda meggyilkolását is. Az Amnesty International ENSZ emberi jogi szakértők Iránba engedésére is felszólítja a kormányt. Az ENSZ érvényben lévő meghívása ellenére a kormány nem engedett be ENSZ emberi jogi képviselőket Iránba 2005 óta. ENSZ emberi jogi képviselők eddig legalább öt alkalommal kérték, hogy beléphessenek az országba, de eddig még választ sem kaptak.

A hatóságoknak tudniuk kell, hogy a felelősségüket terhelő bizonyítékok elkendőzése nem hallgattathatja el azokat az irániakat, akik továbbra is igazságot és igazságszolgáltatást követelnek Neda és mások halálát illetően.” – jelentette ki Hassiba Hadj Sahraoui.

Háttérinformáció

Neda Agha Soltan gyilkosát a tiltakozók rövid ideig visszatartották a lövés helyszínén, ám a személyazonosságára vonatkozó információkat az eljáró hatóságok nem veszik figyelembe. A férfinél állítólag Basij igazolványt találtak, ami hatóságok által a tüntetések elnyomására alkalmazott fegyveres félkatonai szervezethez tartozik. Tanúk állítása szerint azt kiabálta, hogy ő nem akarta megölni. A demonstrációk során és után bekövetkezett legalább nyolcvan ember halálát, ideértve a letartóztatásokat követő kínzások miatti halálesetek többségét is, még nem vizsgálták ki. A fogvatartás során elkövetett túlkapásokra, nemi erőszakra és a kínzás más formáira vonatkozó független ellenőrzéseket sem indítottak. Ehelyett azokat, akik ilyesmit állítottak, a hatóságok megfenyegették, és letartóztatták azokat, akik megpróbálták kideríteni az igazságot, azokat pedig, akik bizonyítékokat próbáltak felfedni, megpróbálták mindenáron hitelteleníteni.

A választások utáni visszaélésekre irányuló vizsgálatok, már ahol egyáltalán indítottak ilyet, felületesek voltak, nem lehetett azokat figyelemmel kísérni és nyilvánvalóan csak alacsony beosztású tisztviselőket állított be az elkövetett visszaélések bűnbakjaiként. A választásokat követő visszaélésekért elszámoltathatóságot követelő kampányt a Mourning Mothers (Gyászoló Anyák) nevű csoport vezeti, és olyan anyákból áll, akiknek gyermekei a választásokat követő erőszakhullámban haltak meg, tűntek el vagy kerültek börtönbe.

Az Amnesty International 2010. júniusi jelentése, az Irán: Tüntetésről a börtönbe, Irán egy évvel a választások után címen dokumentálja a más nézetet képviselőket érő egyre erősödő megtorlást, amely miatt újságírók, diákok, politikai és emberjogi aktivisták és lelkészek szenvednek a börtönökben.

http://www.amnesty.org/en/news-and-updates/report/irans-crackdown-dissent-widens-hundreds-unjustly-imprisoned-2010-06-09