„Egy olyan helyzetben, amikor a rendőri visszaéléseket nem vizsgálják ki, a rendőrök de facto büntetlensége, mely Franciaországban tapasztalható, elfogadhatatlan,” mondta David Diaz-Jogeix, az Amnesty International Európai és Közép-Ázsiai Programjának aligazgatója.

Az Amnesty International Public Outrage: police officers above the law in France című jelentése elítéli azt a tényt, hogy egymás után látnak napvilágot a rendőri durva bánásmódról, faji megkülönböztetésről és túlzott erő alkalmazásáról szóló vádak, ugyanakkor az ilyen vádak kivizsgálásra irányuló eljárások még mindig nem felelnek meg a nemzetközi jog által támasztott követelményeknek. A szervezet észrevételezi, hogy egyre nő azoknak az eseteknek a száma, amikor a rendőrök által elkövetett visszaélések áldozatait vagy szemtanúit rendőri személy sértegetésével vagy megtámadásával vádolják meg („erőszak” és „ellenállás”).

Azok az esetek, amelyeket az Amnesty International jelentésének elkészítése során tanulmányozott, azt mutatják, hogy bár a durva bánásmód és más, emberi jogokat sértő cselekedetek áldozatai között férfiak és nők is szerepelnek minden korosztályból, a panaszok nagy többsége etnikai kisebbségbe tartozó francia állampolgárokat, vagy külföldi állampolgárokat érint.

„A francia rendőrök nehéz és veszélyes munkát végeznek, amely gyakran hatalmas személyi kockázattal jár. Mindazonáltal, ha etikátlan rendőri cselekedetekre kerül sor, azonnali, alapos, független és pártatlan vizsgálatra van szükség,” mondta David Diaz-Jogeix.

„Az embereknek bízniuk kell a rendőrségben, azonban manapság gyakran nem ez a helyzet. És ez addig így marad, amíg nem látják, hogy megfelelő fegyelmi intézkedések történnek, és a jogellenes cselekményeket elkövető rendőröket bíróság elé állítják pártatlan és független eljárás keretében. Ez azért is elengedhetetlenül fontos, hogy fenntartható legyen a rendőrök többségének pozitív megítélése, akik magas szakmai színvonalon, és a törvények betartásával végzik kötelességüket.”

Habár nem minden, rendőrök ellen emelt panasz megalapozott, a panasztételek és a fegyelmi büntetések száma közötti eltérés felveti a kérdést, hogy vajon a vizsgálatok kellően alaposak és pártatlanok voltak-e. Értesülések szerint a rendőrségi vizsgálóbizottság által 2005-ben kivizsgált 663 panaszból 16 végződött elbocsátással, míg 2006-ban 639 panaszból mindössze nyolc végződött hasonlóan. A rendőrök ellen tett panaszok igen jelentős részét anélkül zárja le az ügyész, hogy bíróság elé kerülne az ügy.

„Az embereknek joguk van panaszt emelni, de a rendőrséggel szemben nem sok esélyük van a panasztevőknek. Az igazságszolgáltatás szükségszerűen részrehajló a rendőröket érintő ügyekben. Az áldozatokat, kiknek többsége etnikai kisebbséghez tartozó francia állampolgár, vagy külföldi állampolgár, az igazságszolgáltatás gyakran hagyja magára.” – mondta David Diaz-Jogeix.

Az Amnesty International továbbra is arra kéri a francia hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket a jelenlegi rendszer megreformálására, és állítsanak fel egy független rendőrségi panaszbizottságot, melynek megfelelő hatásköre és forrásai vannak mélyreható és eredményes vizsgálatok lefolytatására.

„A francia hatóságoknak intézkedésekkel kell biztosítani, hogy senki se kerülhesse meg a törvényt. Életbevágóan fontos, hogy a közvélemény bízzon a rendvédelmi erőkben.” – tette hozzá David Diaz-Jogeix.

Háttér információ


Az Amnesty International hosszú ideje aggódik a francia rendőrök által elkövetett, emberi jogokat sértő cselekedetekről szóló vádak miatt, és amiatt, hogy a felelősök nem kerülnek bíróság elé egy független, pártatlan és eredményes nyomozás során. 2005-ben a szervezet kiadta a France: The search for justice című jelentést (AI index: EUR21/001/2005), amelyben rendőrök által elkövetett, emberi jogokat komolyan sértő cselekedeteket vizsgált meg, 1991-ig visszamenően.