AFRIKA

Mauritánia

A 23 éves Yacoubot 2008 májusában tartóztatták le gyilkosságban való bűnrészesség miatt. A főváros, Nouakchott rendőrségére szállították, ahol 13 napon keresztül kínozták. Ennek hatására vallomást tett, és 2008 novemberében halálbüntetésre ítélték.
 
Nigéria

Mikor 14 éves volt, Solomont letartóztatták egy 2001 novemberében elkövetett gyilkosság gyanúsítottjaként. Előtte azonban bíróság elé állították és a még függőben lévő nyomozás ellenére bebörtönözték. Még mindig nem volt tárgyalása. A börtön dolgozói sem tudják, mit tegyenek érte. A fiúnak nincsen ügyvédje, sosem fog bíróság elé állni. Több mint 70 felnőtt férfival osztja meg celláját, akik mind a bírósági tárgyalásukra várnak, mindössze hetente egyszer engedik ki a cellájából, és senki sem látogatja.
 “A családom nem tudja, hogy börtönben vagyok, valószínűleg azt hiszik, hogy meghaltam.”

AMERIKA

Amerikai Egyesült Államok

Troy Davist 17 éve ítélték halálra egy olyan bűncselekményért, melyről a mai napig állítja, hogy nem ő követett el. 2008. október 27-re tűzték ki az ítélet végrehajtását, de az USA tizenegyedik kerületi fellebbviteli bírósága ideiglenes jelleggel elhalasztotta a kivégzést.

Troy Davist 1991-ben ítélték el, egy 27 éves rendőr, Mark Allen MacPhail meggyilkolásáért, akit lelőttek a Georgia állambeli savannah-i Burger King étteremének parkolójában 1989. augusztus 19-én. Troyt továbbá egy hajléktalan ember, Larry Young megtámadásával is megvádolták, akit pont azelőtt szólított meg Davis, hogy MacPhailt lelőtték. A tárgyaláson Troy Davis beismerte, hogy a gyilkosság helyszínén volt, de azt állította, hogy nem támadta meg a hajléktalant, és nem lőtte le a rendőrt sem. Semmi tárgyi bizonyítékot nem találtak, amely Troyra utalt volna és a gyilkos fegyver sem kerül elő soha. Az ellene felhozott vádak tanúvallomásokon alapulnak. A tanúk, a hosszú évek során eskü alatt tett vallomásaikban a sok esetben visszavonták a korábbi állításaikat, vagy ellentmondtak korábbi vallomásaiknak. Továbbá, egy, a bírósági eljárás utáni vallomás szerint egy másik személy követte el a gyilkosságot.

2008 márciusában a georgiai Legfelsőbb Bíróság megtagadta Troy Davistől a tárgyalás megismétlését, vagy a bírósági meghallgatást, amelyben az elítélése után felmerült bizonyítékokat bemutathatták volna. Az állami Legfelsőbb Bíróság Legfőbb Bírája, két másik bíróval együtt elhatárolódott ettől a döntéstől, mondván ebben az esetben szinte minden tanú, aki Davist azonosított gyilkosként, utóbb azt állította, hogy nem egészen biztos már állításában. Három személy azt állította, hogy Sylvester Coles bevallotta, hogy ő a gyilkos. Két tanú szerint pedig Sylvester Colesnál, a bírósági vallomásával ellentétben, fegyver volt közvetlenül a gyilkosság után. Egy másik tanú pedig a bűncselekmény olyan elmondásával szolgált, amely azt támasztja alá, hogy Sylvester Coles lőtt. A Legfőbb Bíró szerint a Davis ügyében felmerült új bizonyítékok, amennyiben hitelesnek találtatnak a bírósági vizsgálat során, okkal vethetnek fel kételyeket Davis bűnösségével kapcsolatban. Arra viszont mindenképp elegek, hogy elhalasszák a halálbüntetés végrehajtását.

A tizenegyedik kerületi bíróság még nem döntött az ügyben.

ÁZSIA

Kína

Du Yimin üzletasszonyt 2008 márciusában halálbüntetésre ítélték. Fellebbezését 2009. január 18-án elutasították és a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálja felül az ítéletet. Ha nem változtatnak az ítéleten, napokon belül kivégezhetik a nőt.

Azzal vádolják, hogy “tisztességtelen módon szerzett meg közpénzeket.” Az ítélet szerint jogtalan módon jutott hozzá 700 millió jüanhoz (102 millió amerikai dollár) több száz embertől, akik az ő kozmetikai szalonjába fektettek be.

Az ügyvédje szerint, Du Yimin ellen enyhébb vádakat kellene felhozni, ugyanis, amit szerinte védence elkövetett, az “betétek illegális gyűjtése”, amelyért mindössze 10 éves börtönbüntetés és 500.000 jüan (73.000 amerikai dollár) pénzbüntetés jár. Du Yimin azt állítja, hogy nem akarta megtartani a pénzt, hanem a cégeibe szerette volna befektetni, és hogy nem tisztességtelen eszközökkel szerezte meg azokat.

Du Yimin halálra ítélése nagy vitákat váltott ki a halálbüntetés következetes alkalmazásával kapcsolatban. A halálos ítéletének kihirdetését megelőző napon egy hivatalnokot, aki 15,8 milliárd jüan közpénzt használt fel személyes kiadásainak fedezésére mindössze határozott idejű börtönbüntetésre ítéltek.

A halálbüntetést Kínában 68 bűncselekmény elkövetése esetén szabhatják ki, amely között számos nem-erőszakos bűncselekmény is található.

Japán

Hakamada Iwao 1968 óta van halálra ítélve. Egy tisztességtelen bírósági eljárás után ítélték el azzal a váddal, hogy 1966-ban megölte annak a gyárnak az igazgatóját, valamint annak feleségét és két gyermekét, ahol dolgozott.

Hakamada bevallotta a bűntett elkövetését, miután 20 napon keresztül vallatták ügyvéd jelenléte nélkül. Az előzetes fogva tartás japán rendszere szerint a fogvatartottakat 23 napig lehet kikérdezni. A kihallgatások időtartama nincs korlátozva, amelyek alatt egyébként is csak korlátozottan léphet kapcsolatba az ügyvéd a védencével. Hakamada később visszavonta a vallomását, és azt mondta, hogy a rendőrök korábban megverték és arra kényszerítették, hogy írja alá a vallomást. Tépték a haját és pofozták a kihallgatások alatt, amely több mint 12 órán át tartott minden egyes nap. Mindezek ellenére bűnösnek találták és 1968-ben halálra ítélték. Fellebbezését a tokiói bíróság elutasította 1976-ban és 1980-ban a Legfelsőbb Bíróság is. Ezután kérelmezte az újratárgyalást, de a Shizuoka kerületi bíróság 1994-ben, a tokiói bíróság pedig 2004-ben elutasította. A Legfelsőbb Bíróság 2008. március 24-én harmadik alkalommal is elutasította kérelmét.

Az egyik bíró, Kumamoto Norimichi, aki Hakamadát gyanúsítja, 2007-ben nyilvánosan kijelentette, hogy hisz Hakamada ártatlanságában. Elmondása szerint a tárgyalások alatt két másik bíróval együtt amellett érvelt, hogy ártatlannak kell nyilvánítani a férfit, de a többi bíró leszavazta.

A Hakamada elleni bizonyítékok egyike egy ruhadarab volt, amelyen Hakamada vére volt, és amelyet egy tartályban találtak meg a gyár területén. Ugyan a ruha kicsi volt Hakamadára, de a vád szerint bizonyára összement a tartályban. Az ügyvédje szerint Hakamada kése, amellyel állítólag elkövette a gyilkosságot, arra alkalmatlan, nem lehet vele halálos sebet ejteni, és az ajtó, amelyen keresztül elvileg bejutott a házba és elmenekült onnan, zárva volt.

Hakamada jelenleg Japán leghosszabb ideje halálbüntetésre váró elítéltje. A halálbüntetésre ítéltek nem beszélhetnek más bebörtönzöttekkel, nem nézhetnek televíziót és semmilyen tevékenységet nem folytathatnak. Mentális megbetegedésben szenved a 28 évnyi magányos fogság miatt. Bármikor kivégezhetik, hacsak nem részesíti kegyelemben az Igazságügy Miniszter, vagy nem rendelnek el újabb tárgyalást.

Afganisztán

Perwiz Kambakhsh-t (diák és újságíró) 2008 januárjában ítélték halálra istenkáromlásért. Az ítéletet semmisnek nyilvánította 2008. október 21-én a kabuli Fellebbviteli Bíróság és 20 év börtönbüntetésre módosította. Egy olyan törvény szerint ítélték el, amely egyébként nem legfeljebb 5 éves büntetés kiszabását teszi lehetővé.

Perwiz Kambakhsh-t 2007. október 27-én tartóztatták le és három hónappal később halálra ítélték első fokon Mazar-e-Sharif-ban. Sem az ítéletnek, sem a büntetésnek nem volt jogi alapja. A vád szerint letöltött egy cikket az internetről, amely a muzulmán nők helyzetét kérdőjelezte meg. Ehhez kommentárokat írt és így terjesztette a Balkh Egyetemen, ahol tanult.

Kambakhsh ezt tagadta, és az állította, hogy erőszakkal kényszerítették vallomásra. Ennek ellenére, a büntető törvénykönyv 347. cikkelyének megsértésével vádolják (rituális szertartás megzavarása vagy leállítása, vagy szent hely, templom megrongálása). Ez a vád maximum 5 éves börtönbüntetést von mag után, de a bíróság szerint egy kiskapu van a törvényben, amely következtében a saríát (iszlám vallási törvénykezés) lehet alkalmazni az afgán alkotmány 130.-ik cikkely értelmében.

A tárgyalási eljárás mind első fokon, mind a fellebbvitel esetében tisztességtelen módon zajlott. Az elsőfokú meghallgatáskor, amely mindössze 4 percig tartott, Perwiz Kambakhsh jogi képviselője nem volt jelen, és nem biztosítottak számára lehetőséget, hogy megvédje magát. A fellebbviteli bíróság elmulasztotta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Kambakhsh vallomása nem volt kikényszerítve. Az afgán büntetőeljárási jog szerint szabadon kellett volna engedni akkor, amikor a fellebbezése utáni két hónap semmilyen eredményre nem vezetett. Őt azonban nem engedték szabadon, pedig 5 hónapig tartott a fellebbezés.
 

EURÓPA

Fehéroroszország

Ihar Danchenkát gyilkosság miatt 2006. december 1-én halálra ítélték. Azzal vádolták, hogy egy bűnözői csoport tagjaként 1990 és 2004 között több gyilkosságban is részt vett Homyel régióban. 46 másik személlyel, köztük öt rendőrrel együtt hallgatták ki. A tárgyalás – biztonsági okokból - abban a börtönben zajlott, ahol a vádlott vizsgálati fogságban volt, sem a rokonok, sem a nyilvánosság előtt nem volt nyitott a tárgyalás. Mikor Ihar Danchenka 12 éves fia a televízióból megtudta, hogy apját és keresztapját Syarhey Marozaw-ot halálra ítélték, azt kérdezte édesanyjától: “Mama, miért veszik el mindkét apukámat egyszerre?”

Ihar Danchenkát valószínűleg kivégezték 2008. január 12-én, fejbe lőtték. Sem neki, sem a családjának nem mondták meg előre az időpontot és az özvegye csak január végén kapott postai értesítést a történtekről. Az ügyvédje csak következtetni tud a pontos dátumra. A család nem tudja, hol temették el a holttestet és temetést sem tudtak szervezni neki. Ihar Danchenkát a Legfelsőbb Bíróság, mint elsőfokú bíróság ítélte el, ezért nem tudott hová fellebbezni.

Kegyelemért fordult az elnökhöz. Az ügyvédje az Amnesty International-nek elmondta, hogy nem ért egyet a büntetéssel, és úgy érzi, hogy Ihar Danchenkát azért ítélték halálra, mert büntetett előítéletű volt. “Gyakorlatilag a múltbéli bűneiért – azokért, amikért már megbűnhődött- büntettek meg ismét. Olyan bűnökért elítélhetnek, amelyeket a jelenben követtél el, de az nem helyes, hogy azért büntessenek, mert rossz gyerek voltál”

KÖZEL-KELET

Irán
 
A fiatalkorú elkövető Mohhamad Fedai, akit 2005-ben ítéltek el, egy 2004-ben elkövetett gyilkosságért, amikor 17 éves volt. A börtönből írt levelében, 2008 júniusában azokról a kínzásokról ír, amelyekkel hamis vallomásra akarták rákényszeríteni, és leírja, hogy 2008 áprilisában majdnem kivégezték.

“Arra kértek, hogy írjam le a végakaratomat, azon az éjszakán, mielőtt felakasztanak. Azt sem tudtam, mi az a végakarat. Mikor a hurkot a nyakam köré tették, becsuktam a szememet és kértem Istent, hogy segítsen. Néhány másodperccel később leállították az egészet, mert kiderült, hogy az ügyvédem nem volt igazi ügyvéd. Mikor jöttem le a lépcsőkön, újra azt éreztem, hogy van remény, és hogy visszamehetek még az iskolámba.”

Mohamed Fedai azóta is halálra ítéltként van börtönben.

Szaúd-Arábia

Suliamon Olyfemi nigériai származású férfit halálra ítéltek egy 2004-től 2005-ig tartó tisztességtelen eljárás után egy rendőr 2002-es megölése kapcsán. Olyfemi továbbra is kiáll ártatlansága mellett. Jelentések szerint, 2002. szeptember 28-án férfiak egy csoportja, köztük rendőrök, megérkeztek egy olyan körzetbe, ahol többnyire afrikai származásúak dolgoztak autómosóként. A szóváltásból verekedés lett, és egy rendőrt megöltek. Másnap a biztonsági erők tömeges letartóztatásokat tartottak abban a körzetben.

Suliamon Olyfemit és 12 másik nigériai származású férfit bíróság elé állítottak a gyilkossággal kapcsolatban. Nem volt jogi képviseletük és nem biztosítottak számukra tolmácsot a kihallgatás és a tárgyalás során sem, amely arab nyelven zajlott.

A jelentések azt igazolják, hogy a kihallgatás során a rendőrök arra utasították őket, hogy az ujjlenyomatukkal “írják alá” a nyilatkozatokat, miszerint nem tudnak olvasni, és amelyek tartalma egyébként sem volt teljesen világos számukra. Feltételezhető, hogy ezek a nyilatkozatok olyan beismerő vallomásokat tartalmaztak, amelyeket később bizonyítékként használtak ellenük az eljárás során. A férfiak közül néhányat megkínoztak a fogva tartás alatt. Mind a 13 férfit elítélték: Suliamon Olyfemit halálra ítélték, a többieket börtönbüntetésre és korbácsolásra. Olyfemit a kivégzés fenyegeti, mivel minden lehetséges fellebbezési fórumot végigjárt már.