„Az igazságszolgáltatás fogalmával teljesen összeegyeztethetetlen az, hogy Ausztriában gyakorlatilag kétszintű igazságszolgáltatási rendszer működik. A külföldiekkel, vagy bizonyos vallási és etnikai csoportokkal kapcsolatos sztereotípiáknak és a mindennapos társadalmi előítéleteknek semmi keresnivalójuk a rendfenntartás folyamatában.” - nyilatkozta John Dalhuisen, az Amnesty International Ausztria szakértője. 

Az osztrák hatóságoknak egyértelművé kell tenniük mind az igazságszolgáltatásban dolgozók, mind a szélesebb közvélemény előtt, hogy a fogvatartottak bántalmazása és rasszista megkülönböztetésük semmilyen körülmények között sem fogadható el, és az ilyen magatartást a rendészeti szervek kivizsgálják és a megfelelő módon kezelik.

Az „Áldozat vagy gyanúsított? Bőrszín kérdése. Rasszista diszkrimináció az osztrák igazságszolgáltatásban ” című jelentés az osztrák rendőrség által elkövetett faji alapú visszaéléseket és hátrányos megkülönböztetést mutatja be, valamint rávilágít arra, hogy az osztrák igazságszolgáltatás egésze nem képes azonos bánásmódot biztosítani a migránsok és az etnikai kisebbségek tagjai számára.

Az Amnesty International kutatása szerint a színes bőrű osztrák állampolgárokat nagyobb valószínűséggel gyanúsítják bűntény elkövetésével, illetve nagyobb eséllyel számíthatnak nem megfelelő bánásmódra a rendőrség részéről. Lényegesen kisebb eséllyel számíthatnak azonban arra, hogy panaszukat az igazságszolgáltatás képes méltányosan kivizsgálni, és adott esetben számukra jogorvoslatot biztosítani.

John Dalhuisen elmondása szerint a rendőrség diszkriminatív gyakorlata olyannyira elterjedt, hogy emiatt nem csupán az egyének, hanem egész kisebbségi közösségek érzik kifejezetten fenyegetve magukat.

Nincsenek statisztikai adatok a nem megfelelő rendőrségi bánásmód miatt panaszt emelők etnikai hovatartozásáról, vagy a rendőri bántalmazás áldozatairól. Az igazságszolgáltatási rendszer rasszizmusának gyanúja elmondások alapján merült fel, továbbá azért, mert a rendőri bántalmazást elszenvedők körében az Amnesty International felé jelzett esetek többségében megdöbbentően nagy százalékában az áldozat etnikai kisebbségi csoport tagjának bizonyult.

Az Amnesty International-t aggasztja, hogy a rendőrség által bántalmazott vagy az igazságszolgáltatásban nem megfelelően kezelt személyek többsége nem lesz képes jogorvoslati lehetőséget találni ugyanazon igazságszolgáltatási rendszeren belül. A panaszokat nem vizsgálják ki megfelelően, a rendőrség dolgozói ellen nem tesznek feljelentést, vagy ha mégis, úgy aránytalanul könnyű büntetést kapnak.

„Legfőbb ideje, hogy a politikai vezetők és a hatóságok tisztviselői elismerjék a rendőrségen belüli rasszizmus problémáját. A társadalom nem bízhat meg a rendőrségben, ha a rendőri tisztviselőkről kiderül, hogy súlyos emberi jogi sértéseket követtek el, és mégis a helyükön maradnak, mondta el John Dalhusien.

Az Amnesty International felszólítja a hatóságokat, hogy
  • a rendészeti szervek rasszista gyakorlataival kapcsolatos állításokat megfelelően vizsgálják ki, és az elkövetőket arányos büntetésben részesítsék;
  • javítsanak a rendészeti szervekben megjelenő rasszista gyakorlatok kiszűrésén és a megfelelő intézményes válasz kidolgozásán;
  • tudatosítsák a rendészeti dolgozókban a diszkriminációmentes bánásmód kötelességét; biztosítsák a külföldi állampolgárok és etnikai kisebbségek tagjai által bejelentett bűnesetek vizsgálatát és az eljárások ügymenetét, ide értve a rasszista indítékkal elkövetett bűncselekményeket is.

Esetek:

2006. április 7-én Bakary J. gambiai állampolgárt egy Gambiába tartó repülőre ültették, miután kiszabadult a börtönből.  A fedélzeten Bakary J. tudatta a személyzettel, hogy akarata ellenére toloncolják ki az országból. A pilóta ennek megfelelően ragaszkodott hozzá, hogy leszálljon a gépről. A rendőrök ezután egy elhagyatott raktárépületbe vitték, ahol megverték és erőszakosan a padlóra lökték. Az egyik rendőr Bakary J. fejét, és nyakát ütötte, amíg a padlón feküdt. Ezután kórházba vitték, ahol azt állították, hogy a fogva tartott menekülési kísérlet közben szenvedett sérüléseket a fején, csípőjén, bal vállán és gerincén. Bakary J. felesége eközben kapcsolatba lépett az Amnesty International-lel és a médiával, és nyilvánosságra hozta az ügyet. Az esetet ezek után kivizsgálták, és per indult a rendőrök ellen. Kevesebb, mint egy év felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, amelyet a bíróság később pénzbüntetésre enyhített, majd később ezt az összeget is csökkentette. Mindössze hét hónappal az eset után az elítélt rendőrök újra munkába állhattak, bár más beosztásban.

2006 októberében a ghánai származású A. épp munkahelyéről sétált hazafelé Bécsben, amikor egy férfi mellérohant az utcán, fényképeket készített róla és drogkereskedőnek nevezte. A. megpróbálta kivenni a kezéből a fényképezőgépet, ekkor a férfi felesége is megjelent, és gázspray-vel A. szemébe fújt. A támadás után A. magatehetetlenül hevert az utcán, a férfi pedig baseball-ütővel készült nekitámadni, de a járókelők megakadályozták benne, és kihívták a rendőrséget. A kiérkező rendőrök azonban nem voltak hajlandók felvenni a szemtanúk vallomásait, a támadó pár elleni vádakat pedig elejtették.

H. lengyel származású osztrák állampolgár 2007 júniusában késő este hazafelé tartott Bécsben, amikor egy lengyelül beszélő csoporttal találkozott, akik két emberrel vitatkoztak. H. sikertelenül próbált segíteni a helyzeten. A rendőrség akkor érkezett a helyszínre, amikor a vita már megszűnőben volt. A tanúvallomások felvétele helyett a rendőrök sértegetni és ütlegelni kezdték H-t, majd a földre lökték. H. a mobiltelefonján a vészhelyzeti szolgálati egységet hívta, akik rögzítették a hívást, amelynek során hallható volt, ahogy a rendőrök H.-t ütlegelik és „kis segglyuknak” nevezik. Ezután rendőrjárműbe ültették és tovább verték. Vádat emeltek ellene rendőri hatósággal szembeni ellenállás miatt. H. panaszt emelt, de a rendőrökkel szemben valamennyi vádat elejtették. A H. elleni vádakat csak akkor ejtette a bíróság, amikor a Független Közigazgatási Szenátus elé terjesztette fel az ügyet.