A rendőrségi jelentés szerint az eset kapcsolódhat a Magyarországon zajló romákat célzó támadássorozathoz. Az Amnesty International aggodalmát fejezte ki az egyre növekvő számú romákat ért támadások, illetve a rendőrségi nyomozások eredménytelensége miatt. 

A szervezet örömmel fogadta a döntést, hogy a Magyar Nemzeti Nyomozóiroda nyomozást indít a gyilkosság és a látszólag rasszista indíték ügyében. Az ügynökség a súlyos bűncselekmények vizsgálatára jött létre.

2008. január és 2009. június között az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) 39 roma,- és romatulajodon elleni támadást dokumentált. 8 ember vesztette életét ezekben a támadásokban.

Februárban a tatárszentgyörgyi 29 éves Csorba Róbert és 5 éves fia vesztette életét, miközben valószínűleg szándékosan felgyújtott házukból menekültek. A 39 éves roma származású Kóka Jenőt április 22-én, Tiszalökön lőtték agyon, amikor házából lépett ki, hogy megkezdje az éjszakai műszakot a helyi vegyi gyárban.

Tavaly novemberben egy nőt és egy férfit lőttek le, miután Molotov- koktélt dobtak házukra az észak-kelet magyarországi faluban, Nagycsécsen. A roma emberek és otthonaik elleni támadások növekvő száma félelem és fenyegetettség légkörét eredményezte az országban.

„A magyar kormány határozottan elítéli a roma közösségek ellen irányuló támadásokat.”- nyilakozta Nicola Duckworth, az Amnesty International európai és közép-ázsiai Programjának igazgatója. „Ez egy kedvező lépés, de amire most a legnagyobb szükség van, az a hatékony rendőrségi nyomozás.”

A tatárszentgyörgyi ügyben a helyi bűnügyi hivatal vezetősége szegte meg a nyomozás szabályzatát, tette közzé jelentésében az ERRC, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ).

Az Amnesty International aggodalmát fejezte ki, miszerint nagy lehet a száma a be nem jelentett támadásoknak is, emellett pedig sürgeti a magyar hatóságokat, hogy tegyenek pozitív intézkedéseket a roma közösségeket érintő előítéletek ügyében.

A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság 2009-es magyarországi jelentésében megjegyezte, hogy „az ilyen cselekmények áldozatai gyakran vonakodnak attól, hogy megemlítsék a jelentésben a személyük ellen felmerülő rasszista tényezőket, bizonyos értelemben a szégyenérzet és a megtorlás félelme miatt, illetve azért, mert úgy érzik, hogy valószínűtlen a bűncselekmény ezen tényezőjének a komoly nyomon követése.