Abbéli igyekezetükben, hogy elzárják a határaikat, az Európai Unió és tagországai veszélybe sodorják a menekültek és migránsok életét és jogait – jelentette ki az Amnesty International a ma közzétett új jelentésében.

A The human cost of Fortress Europe: Human rights violations against migrants and refugees at Europe’s borders (Az Európa-erőd emberi életekben mért ára: a migránsok és menekültek ellen elkövetett jogsértések az európai határok mentén) című jelentésből egyértelműen kiderül, hogy az EU-s migrációs politika és határrendészeti intézkedések megakadályozzák a menekülteket abban, hogy Európában menedékre leljenek, valamint veszélybe sodorják életüket az egyre veszedelmesebbé váló utazások során.

„Az EU-nak a szabálytalan migránsok és menekültek beáramlásának megfékezésére irányuló intézkedései a legnagyobb jóindulattal is megkérdőjelezhető hatékonyságúnak nevezhetők. Az intézkedések emberi életeket követelnek és nyomorúságot okoznak, s ennek számokkal nem mérhető árát a világon élő emberek egyik legsérülékenyebb csoportja kénytelen megfizetni” – nyilatkozta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai programigazgatója.

Határellenőrzés

Az EU migrációs politikájának költségei több milliárd euróra rúgnak. A tagországok minden évben milliókat költenek kerítésekre, kifinomult megfigyelőrendszerekre, és a határaikat védő járőrökre.

A prioritások megoszlását jelzik az alábbi számszerű adatok: 2012 és 2013 közt az EU majd’ két milliárd eurót fektetett határainak védelmébe, de ugyanezen időszak alatt csupán 700 millió eurót szánt az EU-n belüli menekültek és menedékkérők helyzetének javítására.

Az EU és tagállamai abban is együttműködnek – és pénzügyi támogatást nyújtanak a környező országoknak, például Törökországnak, Marokkónak és Líbiának, – hogy létrehozzanak egy, az EU-t körülvevő „ütközőzónát”, mely még azelőtt feltartóztatná a migránsokat és menekülteket, hogy elérnék Európa határait. Ezzel párhuzamosan pedig szemet hunynak azon jogsértések fölött, amelyeket a migránsok és menekültek kénytelenek elszenvedni ezekben az országokban.

„Az EU tagállamai lényegében fizetnek a szomszédos országoknak azért, hogy fenntartsák a rendet a határaik területén. Mindezzel többek között az a probléma, hogy az említett országok nem alkalmasak rá, hogy biztosítsák az ott ragadt migránsok és menekültek számára az őket megillető jogokat. Sokukra szűkölködés, kizsákmányolás és zaklatás vár amellett, hogy képtelenek valódi menedékre találni” – mondta John Dalhuisen. „Az EU-tagországok nem vonhatják ki magukat a területükre belépni szándékozó személyekkel kapcsolatos emberi jogi kötelezettségek alól azáltal, hogy harmadik országok bevonásával próbálják szabályozni a migrációt. Az efféle együttműködésnek megálljt kell parancsolni.”

Jogtalan „visszafordítások”

Azokat a menekülteket és migránsokat, akik mégis sikerrel járnak, és elérik Európa határait, gyakran azonnal vissza is tessékelik. Az Amnesty International határőrök által elkövetett visszafordításokat dokumentált Bulgáriában, illetve Görögországban, ahol ez a gyakorlat különösen elterjedt. Az effajta visszafordítások törvénytelenek, megtagadják az emberektől, hogy gyakorolják a menedékkérésre vonatkozó jogaikat, jellemzően erőszak alkalmazása mellett zajlanak, és néha a migránsok és menekültek életét is veszélybe sodorják.

A visszafordítások nemcsak az EU délkeleti határai mentén fordulnak elő. 2014 februárjában a spanyol polgárőrség gumilövedékekkel, üres töltényekkel nyitott tüzet és könnygázt vetett be nagyjából 250, Marokkóból a part mentén az Észak-Afrikában található spanyol város, Ceuta felé úszó migránsra és menekültre. Tizennégy ember esett áldozatául a támadásnak. A partot elérő huszonhárom embert azonnal visszafordították, anélkül, hogy bármiféle hivatalos menekültügyi eljárást igénybe vehettek volna.

„Az ENSZ Menedékjogi Ügynöksége szerint a második világháború vége óta most él a legtöbb hontalan a világon. Elkeserítő módon az EU csupán e humanitárius válság súlyosbítása felé tett lépéseket” – jelentette ki John Dalhuisen. „Az EU-ba szabálytalan módon, iratok nélkül bejutni próbálók majdnem fele valamiféle konfliktus vagy üldöztetés elől menekül, olyan országokból, mint Szíria, Afganisztán, Eritrea vagy Szomália. A menekültek számára újabb lehetőségeket kell megnyitni, hogy biztonságosan és legálisan juthassanak el az EU-ba, és ne kelljen veszedelmes utazásokra kényszerülniük.”

Tengerbe veszett életek

Mivel az Európát szárazföldi úton megközelíteni próbáló menekültek és migránsok sorozatos akadályokba ütköznek, egyre gyakrabban választják a veszélyesebb tengeri utakat Görögország vagy Olaszország felé. Évente emberek százai vesztik életüket Európa partjai felé igyekezve.

Az olasz Lampedusa szigetét övező tragédiákat követően – melyek során 2013-ban 400 ember vesztette életét – Olaszország útnak indította a Mare Nostrum nevű mentőakciót. A misszió 2013 októberi elindítása óta több mint ötvenezer ember életét mentette meg.

Ez a kezdeményezés azonban önmagában nem elegendő. A 2014-es évnek csak az első hat hónapja alatt 200 ember halt meg a Földközi- és Égei-tengeren; ezenkívül emberek százai tűntek el, akik feltételezhetően már nem élnek. Közülük sokan a hazájukban rájuk leselkedő üldöztetés és erőszak elől menekültek.

„Az EU-felé tartó emberek haláláért kollektív felelősséggel tartozunk. Az EU többi tagországa is megtehetné, és köteles is megtenni, hogy Olaszország nyomdokaiba lépve megsokszorozza a kutatási és mentési erőfeszítéseket a Földközi- és Égei-tenger területén, és ezáltal megakadályozza, hogy az emberek vízbe fulladjanak.” – hangsúlyozta John Dalhuisen. „Az Európai Unió határain naponta lezajló tragédiák nem elkerülhetetlenek, az EU-nak pedig hatalmában állna, hogy megelőzze őket. Sokat közülük maga az EU idéz elő. Az tagországoknak végre a határok sérthetetlensége elé kell helyezniük az emberek érdekeit.”

menekultek

 

Egy szíriai menekült család Isztambulban