Az Amnesty International ma megjelent jelentése szerint a nigériai rendőrség és hadsereg rendszeresen kínoz meg nőket, férfiakat, vagy akár egy 12 éves gyereket. Eszköztárukban megtalálható többek között a verés, a lőfegyverek használata és a nemi erőszak.
Töltsd le jelentésünket!

© Chijioke Ugwu ClementKínzás NigériábanGyakran hosszabb időre kikötik őket, a végtagjaikat a kosárlabdapálya körüli rácshoz rögzítik. Hátrafeszített kézzel kötik ki az embereket (ún. Tabay)...a hat-hét órán át így tartott emberek elvesztik a kezüket, akit tovább tartanak így, az bele is halhat.

A “Welcome to hell fire”: Torture and other ill-treatment in Nigeria („Üdv a pokolban”: Kínzás és embertelen bánásmód Nigériában) című jelentés részletesen beszámol róla, hogy gyakran tömegesen tartóztatnak le embereket, akiket azután büntetésből megkínoznak, hogy pénzt vagy „vallomásokat” zsaroljanak ki belőlük, és így „oldjanak meg” egyes ügyeket.

„Ez messze túlmutat a feltételezett Boko Haram-tagok elfogadhatatlan megkínzásán és kivégzésén. A nők, férfiak és gyerekek ellen – az őket védelmezni hivatott hatóságok által – Nigéria szerte elkövetett kínzás mértéke és súlyossága még a legtapasztaltabb emberi jogi megfigyelőket is sokkolja.” – nyilatkozta Netasnet Belay, az Amnesty International kutatási és érdekvédelmi igazgatója. „A kínzás még csak nem is számít bűncselekménynek Nigériában. A nigériai országgyűlésnek azonnal orvosolnia kell ezt a régóta fennálló hiányosságot, és büntethetővé kell nyilvánítania a kínzást. Semmiféle mentség nincs a késlekedésre.”

A 10 év alatt összegyűjtött több száz személyes beszámolóra épülő jelentés feltárja a rendőrségi kínzókamrák intézményesített használatát, és a hadsereg által rutinszerűen elkövetett visszaéléseket, amelyek ellen törvényt annak ellenére nem hoztak a mai napig, hogy az ország alkotmánya tiltja a kínzást.

A jelentés arról is beszámol, hogy a rabok többségét „incommunicado” tartják fogva, elzárva a külvilágtól, az ügyvédjeiktől, családjuktól és a bíróságoktól.

A kínzás a nigériai rendfenntartásnak olyan szerves részévé vált, hogy sok rendőrőrsnek nem hivatalosan még „kínzással megbízott tisztje”, úgynevezett kínzótisztje is van. Kínzómódszerek ijesztő tárházát alkalmazzák, mint például a szögek használatát vagy a foghúzást, fojtogatást, elektromos sokkolást és szexuális erőszakot.

A 24 éves Abosede elmesélte az Amnesty International-nek az esetét, amely során maradandó károsodást okozott neki a rendőrség gyomorforgató bántalmazása: „Egy rendőrnő egy kis szobába vitt és megparancsolta, hogy vegyem le az összes ruhámat. Széttette a lábaimat és könnygázt fújt a vaginámba... azt akarták, hogy ismerjem be egy fegyveres rablás elkövetését... véreztem... még ma is fájdalmat érzek a méhemben.”

A nigériai hadsereg is hasonló emberi jogi visszaéléseket követ el, miközben ezreket tartóztatnak le a Boko Haram tagjai után kutatva.

Mahmoodot, egy 15 éves fiút Yobe államból 50 másik, nagy részt 13 év 19 év közötti fiatallal együtt tartóztatták le a katonák. Elmondta az Amnesty International-nek, hogy a hadsereg három hétig tartotta fogva, és rendszeresen összeverték puskatussal, gumibotokkal és machetékkel, olvadt műanyagot öntöttek a hátára, arra kényszerítették, hogy üvegszilánkokon járjon és feküdjon, illetve végig nézették vele más rabok bírósági ítélet nélküli kivégzését. 2013 áprilisában végül szabadon engedték.

Yobe államában a hadsereg még egy 12 éves fiút is letartóztatott, akire ezután alkoholt locsoltak, megtapostak, majd arra kényszerítettek, hogy puszta kézzel tisztítson fel hányást.

„A katonák több száz embert tartóztatnak le a Boko Haram tagjai után kutatva, majd a gyanúsítottakat egy középkori boszorkányüldözéseket idéző „Vizsgálati” eljárás keretében megkínozzák.” – mondta Netsanet Belay. „A kínzás azért ölthetett ilyen mértéket, mert senkit nem vonnak érte felelősségre a ranglétra egyetlen fokán sem. Nigériának radikálisan meg kell változtatnia a hozzáállását, fel kell függesztenie minden olyan tisztet, aki megbízható feltételezések szerint kínzást követett el, és alaposan ki kell vizsgálnia ezeket az eseteket, hogy a kínzással gyanúsított személyeket bíróság előtt felelősségre vonhassa.”

Az Amnesty International által dokumentált legtöbb ügyben, amelyekben a nigériai biztonsági erők feltételezhetően kínzást követtek el, nem került sor megfelelő nyomozásra, és a hatóságok semmit nem tettek annak érdekében, hogy a feltételezett elkövetőket bíróság elé állítsák.

Amikor a rendőrség vagy a hadsereg mégis belső nyomozást indít, annak eredménye nem nyilvános és a javasolt intézkedéseket a legritkább esetben valósítják meg. Az Amnesty International által vizsgált több száz ügy között egyetlen olyan sem volt, amelyben a kínzás vagy embertelen bánásmód áldozata bármiféle kárpótlásban részesült volna a nigériai állam részéről.

Nigéria kormánya tisztában van a problémával, és az elmúlt évtized során legalább öt elnöki bizottságot és munkacsoportot állított fel a büntetőjogi rendszer megreformálása, és a kínzás megszüntetése céljából. Az így született javaslatok megvalósítása azonban fájdalmasan lassúnak bizonyult.

„A nigériai hatóságoknak szóló üzenetünk egyszerű: büntessék a kínzást, vessenek véget az incommunicado fogva tartásnak, és teljeskörűen vizsgáljanak ki minden feltételezett visszaélést.” – hangsúlyozta Netsanet Belay. „Mindez fontos lépés lenne ennek a szörnyű gyakorlatnak a megszüntetése felé vezető úton. Ideje bebizonyítania a nigériai hatóságoknak, hogy komolyan lehet őket venni az ügyben.”

 

Beszámolók Nigéria kínzókamráiból

Chinwe

Chinwe-t 2013. július 31-én tartóztatták le a szállodában, ahol dolgozik. A szállodában két lőfegyvert és egy emberi koponyát találtak. Elmondta az Amnesty International-nek, hogy őt és a szálloda 12 másik alkalmazottját (6 nőt és 6 férfit) levetkőztették, megverték, majd öt órára egy szellőzés nélküli rendőrfurgonba zárták a tűző napon.

Augusztus 1-jén a különleges rablás-elleni osztag központjába szállították őket, az Anambra állambeli Awkuzuba. Így írta le az Amnesty International-nek a vele történteket: „Belöktek egy cellába. Észrevettem egy táblát a falon, amin annyi állt „Üdv a pokolban!”... A kihallgatószobába vittek. A szoba egyik végében egy rendőrtiszt volt két összeláncolt gyanúsítottal. Ez volt a „színház”, a kihallgatószoba. Kötelek lógtak a plafonról, a fal mellett homokzsákok sorakoztak, valamint különböző formájú és méretű fémrudak. Hallottam a megkínzott emberek üvöltését...több vödör vizet is előkészítettek arra az esetre, ha valaki elájulna vagy a halált választaná, mielőtt még aláírta volna az előre megfogalmazott vallomását.”

Chinwe elmesélte, hogyan vallatta ki négy rendőrtiszt a családjáról és a tanulmányi hátteréről, miközben az összekötött kezeinél és lábainál fogva lógatták egy rúdról. Amikor elájult, vizet öntöttek rá.

Chinwe ellen vádat emeltek gyilkosságért és elzárták. Azóta óvadék ellenében szabadon engedték, jelenleg a tárgylását várja.

Musa

Musa piaci árus volt Yobe állambeli falujában. 2012. október 7-én a hírhedt nigériai különleges egység katonái érkeztek a faluba a Boko Haram tagjai után kutatva. 180 másik emberrel együtt Musát is letartóztatták.

Musa elmesélte az Amnesty International-nek, hogy őt és a többi fogvatartottat egy potiskumi fogdába, az úgynevezett „nyaralóba” vitték. Elmondása szerint a katonák bekényszerítették hat másik férfival együtt egy gödörbe, amiben már ott állt négy másik férfi.

A gödör alján üvegszilánkok voltak szétszórva, Musának és a többieknek azokon kellett mezítláb állniuk.

Musa három napot töltött a gödörben. Megtudta, hogy egyik rabtársa már három napja a gödörben volt, amikor Musa megérkezett. A férfi kezei hátra voltak kötve, karjairól pedig lemarta a bőrt a sav, amivel a kötél át volt itatva. A testét vér borította. Musa szerint a katonák időnként hideg vizet vagy forró, olvadt műanyagot öntöttek rájuk, amíg a gödörben voltak.

Musát ezután a „Guantanamo” néven ismert Damaturu táborba szállították, ahol három napig élelem és ivóvíz nélkül tartották fogva. Musa beszámolója szerint a katonák rendszeresen bakanccsal taposták a fogvatartottakat, reggelente megverték, és egész nap szellőzés nélküli cellákban tartották őket. Becslése szerint a bánásmód következtében minden nap meghalt legalább egy-két ember.

Musát végül vádemelés nélkül szabadon engedték, de el kellett hagyni otthonát, mert félt, hogy újra elkapják és megkínozzák.

Egy katona, aki egykor Damaturuban teljesített szolgálatat a következőt mondta a rutinszerű kínzásról az Amnesty International-nek: “Elektromos bottal bírják beszédre az embereket. Gyakran hosszabb időre kikötik őket, a végtagjaikat a kosárlabdapálya körüli rácshoz rögzítik. Hátrafeszített kézzel kötik ki az embereket (ún. Tabay)...a hat-hét órán át így tartott emberek elvesztik a kezüket, akit tovább tartanak így, az bele is halhat. A vallatótisztek gyakran kézen vagy térden lövik a gyanúsítottat vagy bottal ütik őket...”

Abosede

Abosede 24 éves volt, amikor 2013. november 18-án letartóztatta a rendőrség. Elmondta az Amnesty International-nek, hogy rendszeres szexuális erőszaknak volt kitéve, mialatt lopás gyanújával öt hónapig fogva tartották. Elmondása szerint rendszeres volt ezen kívül vele és a többi női fogvatartottal szemben a szóbeli bántalmazás is. A rendőrök prostituáltnak és rablónak nevezték őket.

Abosede elmondta, hogy egy rendőrnő többször egy kis szobába vitte és levetkőztette, majd a földre fektette. A tiszt ráparancsolt, hogy vallja be a lopást, és könnygázt fújt a nemi szervébe. Bár több alkalommal sikerült ellenállnia a kínzásnak, végül megtörte a fájdalomtól való folyamatos rettegés. Egyszer sem vitték kórházba, hiába vérzett rendszeresen a kínzástól.

Abosede ellen lopás miatt vádat emeltek és a lagosi Kirikiri női börtönbe vitték. Tíz hónappal a letartóztatása után még mindig a tárgyalására vár.

Moses Akatugba

Moses 16 éves volt, és éppen az érettségije eredményére várt, amikor örökre megváltozott az élete. 2005. november 27-én letartóztatta a nigériai hadsereg, és megvádolták három telefon eltulajdonításával.

Moses elmondta, hogy a letartóztatása során a katonák a fejét ütötték és kézen lőtték. Először a katonai támaszponton tartották fogva, ahol a katonák egy hullát mutattak neki. Amikor nem sikerült azonosítania a halott férfit, összeverték.

Miután a Delta állambeli Epkan rendőrőrsre szállították, további kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetették alá. Moses elmondta egy emberijog-védőnek, hogy a rendőrök machetével és gumibottal ütötték, összekötözték, és több órára fellógatták a vallatószobában, majd fogóval tépték ki a körmeit, hogy rávegyék két vallomás aláírására.

Moses tárgylását a Delta állambeli Effurun bíróságán folytatták le. A nyomozók nem jelentek meg a tárgyaláson, Mosest így az áldozat (Moses ügyvédje szerint ellentmondásos) tanúvallomása és a kínzással kikényszerített vallomások alapján ítélték el.

Nyolc évnyi börtön után Mosest kötél általi halálra ítélték. Moses Akatugba nem fellebbezhetett a bírósági döntés ellen az általa elszenvedett kínzás miatt. Jelenleg halálsoron van, és csak havonta kétszer láthatja a családját. 2014 februárjában ezt mondta nekik: „Elviselhetetlen a kínzás. Nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a napot. Elképzelhetetlen fájdalmakat okoztak a rendőrtisztek. Soha életemben nem tapasztaltam még ilyen embertelen bánásmódot.”

Lásd a mellékleteket