Drámai mértéket öltött Mexikóban a kínzás és a rossz bánásmód: az Amnesty International legfrissebb jelentése szerint az elmúlt évtizedben 600%-os növekedés volt tapasztalható a területen. Az emberi jogi szervezet felszólítja a mexikói kormányt, hogy azonnal intézkedjen, és szabjon gátat a rendőrség, illetve a fegyveres erők által széles körben alkalmazott kínzásnak.
Out of control: Torture and other ill-treatment in Mexico

Kínzás STOPAktivisták a mexikói nagykövetség előtt

Az Out of control: Torture and other ill-treatment in Mexico című jelentés a kínzás és egyéb rossz bánásmód gyakoriságának komoly növekedéséről számol be, amelyet a hatóságok részéről érdektelenség és büntetlenség övez. Szövetségi bíróságokon mindössze hét esetben született elmarasztaló ítélet kínzás ügyében, míg állami szinten ez a szám ennél is alacsonyabb.

A hatóságok nem hunyhatnak szemet a kínzás felett. A kínzás és egyéb rossz bánásmód megelőzését célzó védőintézkedések figyelembe vételének rutinszerű elmulasztása és a gyakran elfogult, a visszaélés súlyosságát kisebbíteni próbáló vizsgálatok együttesen egy olyan kormány képét festik le, amely nem védelmezi kellőképpen az emberi jogokat.” nyilatkozta Erika Guevara Rosas, az Amnesty International amerikai kontinenssel foglalkozó programjának igazgatója. „A kínzás alkalmazásának drasztikus növekedése Mexikóban azt jelenti, hogy az ország minden lakosa ki van téve a rossz bánásmód veszélyének. Az Amnesty International felmérése szerint a mexikói állampolgárok 64%-a tart tőle, hogy letartóztatása esetén kínzásnak vetnék alá a hatóságok.”

A mexikói jelentés az első abból az öt országjelentésből, amelyek az Amnesty International Kínzás STOP kampánya keretében kerülnek majd publikálásra.

A jelentés részletesen beszámol róla, hogy 2010 és 2013 vége között a Nemzeti Emberi Jogi Bizottsághoz több mint hétezer panasz érkezett kínzásról vagy egyéb rossz bánásmódról. 2014-ben ugyan kevesebb bejelentés érkezett, számuk így is jelentősen magasabb az egy évtizeddel korábbinál.

Az ország különböző részeiről származó áldozatok arról számoltak be az Amnesty International-nek, hogy verésnek, halálos fenyegetésnek, szexuális bántalmazásnak, elektromos sokkolásnak és fojtogatásnak vetette őket alá a rendőrség és a fegyveres erők, gyakran „beismerő vallomások” kicsikarása céljából vagy azért, hogy másokra tegyenek súlyos bűncselekmények esetében terhelő vallomást.

Ángel Amílcar Colón Quevedo-t, egy fekete hondurasi állampolgárt bevándorlói státusza és bőrszíne miatt vetett alá kínzásnak és bántalmazásnak a rendőrség és a hadsereg. Megverték, műanyag zacskóval fojtogatták, levetkőztették, arra kényszerítették, hogy megalázó dolgokat tegyen, és rasszista jelzőkkel illették. Jelenleg a rácsok mögött várja ügyének bírósági tárgyalását, miután vádat emeltek ellene egy kínzással kikényszerített vallomás alapján. A férfit az Amnesty International lelkiismereti fogolynak nyilvánította.

Az Amnesty International jelentése több mint húsz olyan, Ángel Colón-éhoz hasonló esetet dokumentált, amelyben a mexikói hatóságok kínzást alkalmaztak.

A törvényi tilalom ellenére a bíróságok rendszeresen fogadnak el önkényes elzárás és kínzás segítségével szerzett bizonyítékokat. Ez nemcsak a kínzás és egyéb rossz bánásmód további használatára sarkallja a hatóságokat, de egyben azt is jelenti, hogy gyakoriak a tisztességtelen eljárások és az igazságtalan ítéletek, ami tovább rombolja az igazságszolgáltatás hitelességét, és a büntetőperek vádlottjainak emberi jogait.

Abban a ritka esetben, amikor egy kínzási ügyben vizsgálat indul, az gyakran nem megfelelő.

A szövetségi főügyész hivatala által a kínzással és rossz bánásmóddal kapcsolatos ügyek kivizsgálására alkalmazott különleges igazságügyi eljárás gyakran elmarad az Isztambuli Jegyzőkönyvben lefektetett nemzetközi normáktól. Hibáik ellenére az ügyészek és bírók rendszeresen hagyatkoznak ezen vizsgálatok eredményeire, elutasítva minden egyéb független forrásból származó bizonyítékot.

A feltételezett kínzási ügyekre vonatkozó hiteles, átfogó vizsgálatok hiánya hozzájárul a halmozott visszaélésekhez. Ha a hatóságok elmulasztják a bántalmazásról tanúskodó bizonyítékok begyűjtését, akkor az áldozatok jogorvoslati lehetőség nélkül maradnak, mivel nem tudják bizonyítani, hogy kényszer hatására tettek beismerő vallomást.” mondta Erika Guevara. „Ideje radikálisan átalakítani a kínzás és rossz bánásmód kivizsgálására vonatkozó eljárásokat, különös tekintettel az Isztambuli Jegyzőkönyvben foglalt, nemzetközileg elismert normák alkalmazására. A mexikói hatóságoknak biztosítania kell a független igazságügyi orvosszakértők által begyűjtött bizonyítékok felhasználásának lehetőségét a bírósági tárgyalásokon.”

A jelentés felsorol egy sor különböző intézkedést, amelyek segítségével megelőzhető, kivizsgálható és büntethető lenne a kínzás és a rossz bánásmód. Legelőször azonban a kormánynak nyilvánosan el kell ismernie a kínzás gyakoriságának mértékét, és ígéretet kell tennie ezen súlyos emberi jogi visszaélés visszaszorítására.

További információk:

2010 és 2013 vége között, amikor a Nemzeti Emberi Jogi Bizottsághoz (CNDH) hétezer panasz érkezett kínzásról és egyéb rossz bánásmódról, a szövetségi főügyész hivatala 364 ügyeben indított különleges eljárást, és 26 esetben talált bizonyítékot kínzásra.

2006 és 2013 között a szövetségi főügyész hivatala 1219 vizsgálatot indított kínzással vagy rossz bánásmóddal kapcsolatos ügyekben, de csak 12 esetben emelt vádat. A szövetségi bírósági jelentés szerint mindössze 7 esetben született elmarasztaló ítélet kínzási ügyben a szövetségi bíróságokon. Ez 0,006%-os aránynak felel meg. Állami szinten még ennél is jelentősebb a kínzás büntetlensége.

A Nemzeti Emberi Jogi Bizottság gyakran elmulasztja a panaszok mindenre kiterjedő, időszerű kivizsgálását és az áldozatok jogainak megfelelő védelmét. A 2010 és 2013 között beérkezett hétezer panaszból csupán 44-et találtak elég megalapozottnak nyilvános ajánlás kiadásához.

Az Isztambuli Jegyzőkönyv az ENSZ Kínzás és Egyéb Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Hatékony Kivizsgálására és Dokumentálására Vonatkozó Útmutatójának hétköznapi neve. A jegyzőkönyvet 1999-ben fogadták el. Képek: https://adam.amnesty.org/asset-bank/images/assetbox/fc5a1a10-7db1-4895-aeb3-bec470d3f29e/assetbox.html Videó: http://youtu.be/g2Bq7BjZyI4