Matteo de Bellis, az Amnesty International olaszországi kampányosa augusztus közepén egy hetet töltött az olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben részt vevő fregattjának, a Virginio Fasan-nak a fedélzetén. Beszámolója első részének szomorú aktualitást ad, hogy a hétvégén vízbe fulladt 18 Olaszországba tartó afrikai menekült Lampedusa partjainál. Egy másik menekülteket szállító hajó 170 utassal Líbia partjainál süllyedt el, amelyről eddig csak néhány embert sikerült kimenteni.

Virginio FasanAz olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben résztvevő fregattja

A turistaszezon közepén Szicília szigete sokak számára napos partokat, isteni tengeri ételeket és kellemes, szellős estéket ígér. Több ezren azonban nem emiatt keresik a szigetet. Fegyveres konfliktus, üldözés és nyomor elől menekülnek az életükért.

Férfiak, nők, gyerekek – elsősorban Szíriából és a szubszaharai Afrikából – túlzsúfolt és hajózásra alkalmatlan csónakokra szállnak, hogy Európában keressenek menedéket és egy jobb életet. Hetente százak indulnak így útnak, elsősorban Líbia partjaitól.

Egy ilyen út könnyen az utolsó lehet számukra: csupán idén már legalább ezer ember vesztette így az életét. A pontos szám ennél is sokkal magasabb lehet.

A mi utunk ellentétes irányú, a kelet-szicíliai Augusta kikötőjéből indul vasárnap este. Az olasz tengerészet vadonatúj fregattjának, a Virginio Fasan-nak a fedélzetén vagyok, tisztek és tengerészek kíséretében. A küldetésük egyszerű: megmenteni minél több életet. Megengedték nekem, hogy pár napig kísérjem őket, hogy megtekinthessem a Földközi-tenger átkelése közben bajba jutott férfiak, nők és gyerekek megsegítésére indított mentőakciókat.

Ahogy elhalványodik a gyönyörű naplemente és átveszi a helyét a káprázatos telihold, útnak indulunk, miközben tiszteletet parancsolóan tornyosul fölénk a csendes Etna vulkán.

Szent Lőrinc éjszakáját ünneplik ma Olaszországban. Az emberek ilyenkor hullócsillagokat keresnek az égen, hogy teljesüljenek a kívánságaik. Kint a tengeren mi kézzelfoghatóbb dolgokat keresünk a sötét vízben.

„A telihold előnyös, - mondja az egyik olasz tengerésztiszt - „este sokkal könnyebb észrevenni az embereket, ha segít a holdfény is.”

Több mint százezer embert mentettek meg

Ahogy elhagyjuk az olasz vizeket, tudjuk, hogy valószínűleg már elindult Líbiából egy csónaknyi kétségbeesett ember, aki északnak vette az irányt, pont fordítva, mint mi. Tudjuk jól azt is, hogy valószínűleg nem élnék túl az utazást az olasz tengerészet Mare Nostrum [„A mi tengerünk”] hadművelete nélkül.

Szinte mindennap bevándorlókat és menedékkérőket mentenek ki a tengerből, hogy aztán különböző dél-olaszországi kikötőkbe vigyék őket. A hadművelet 2013. októberi indulása óta több mint százezer embert mentettek meg. A kezdeményezés hátterében a közfelháborodást kiváltó hajótörések álltak, amelyekben tavaly Lampedusa szigeténél több mint 500-an vesztették életüket, köztük sok gyerek is.

Mielőtt felszálltam volna a Virginio Fasan-ra, számos férfival, nővel és gyerekkel beszéltem, aki hajóval érkezett Líbiából Szicíliába. Meséltek arról, milyen erőszaknak voltak kitéve a Líbiába tartó, majd Líbiát átszelő keserves útjuk során, meséltek a rettegésről, ami végigkísérte a nehéz és gyakran tragikus kimenetelű hajóutakat, meséltek a barátokról és családtagokról, akik odavesztek.

A hazájukban, például Szíriában és Eritreában, de a Líbiához hasonló célállomásokon is tapasztalt véget nem érő emberi jogi visszaélések ezreket kényszerítenek arra, hogy Európába vegyék az irányt. A Mare Nostrum hadműveletben részt vevők áldozatos munkájának és kimagasló eredményeinek ellenére továbbra is sokan fulladnak a tengerbe.

A legutóbbi példa két szír férfitól származik, akiket a kelet-szicíliai Catania városában interjúvoltunk meg. Augusztus 2-án, 18 órával azután, hogy elhagyták a líbiai Zuara városát, a több mint 600 embert szállító hajójuk felborult.

Az olasz tengerészet 268 embert kimentett, és a líbiai partoktól körülbelül 40-50 mérföldre megtalálta egy nő és egy gyerek holttestét. A tengerészet becslései szerint ugyan kevesebben voltak a hajón, de mint sok hasonló esetben, a tragédia valódi mértékét nehéz megállapítani. Ami biztos, az az, hogy több tucat család várja szerettei hívását, ami soha nem fog megérkezni.

A legtöbb európai kormány mégis csukva tartja a szemét.

Csökkenthetnék a Földközi-tengeren életveszélyes utakra vállalkozó emberek számát, ha vízumot biztosítanának azoknak a konfliktusok elől menekülő embereknek, akik Európában keresnek menedéket, illetve ha több menekültnek tennék lehetővé a letelepedést és a családegyesítést a befogadó országban.

Mindaddig, amíg ez meg nem történik, az európai kormányoknak együtt kell működniük, és növelniük kell a felkutatási és mentési műveletek támogatását. Olaszország nem tudja ezt egyedül megtenni.

Csak idő kérdése

Amikor találkozom velük, a Virginio Fasan személyzete éppen 2010 férfit, nőt és gyereket tett a partra, akiket két nappal korábban mentettek ki. Most végre pihenhetnek egy kicsit, a fedélzeten oldott a légkör. Van zene, van pizza, nyugodtan, rohanás nélkül lehet végre beszélgetni és több mint 4-5 órát lehet aludni – ritka alkalom az ilyen a mentőakciókban. Nagyon szükség volt már erre, hogy levessék a stresszt és feltöltődjenek.

A hétfő reggel hamar eljön. A hajónk megérkezik a Földközi-tenger közepéhez, ahol járőrözni fog. A tenger nyugodt, de mindenki komolyra veszi a szót, most nincs idő fecsegni. Halljuk, hogy a tengerészet egy másik hajója most kötött ki a dél-olaszországi Reggio Calabriában, több mint 1.700 menekülttel a fedélzetén.

Tudjuk, hogy előbb-utóbb újabb segélyhívást kapunk. Csak idő kérdése.

Matteo's beszámolójának második része hamarosan következik. Az Amnesty International Magyarország petíciójának aláírásával bárki felszólíthatja az EU-t, hogy mentse meg a menekültek és migránsok életét Európa határainál: bit.ly/soseuropa