Száz napja vannak börtönben török kollégáink és barátaink: az Amnesty International felszólítja a török hatóságokat a tizenegy jogvédő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására.

A tíz aktivistát, köztük az Amnesty International törökországi igazgatóját, Idil Esert, július 5-én tartóztatták le, az Amnesty török elnökét, Taner Kilicet pedig egy hónappal korábban. Október 4-én az ügyész előterjesztette a vádiratot, amelyben mind a tizenegy jogvédőt terrorizmussal vádolja meg, amely akár 15 évig terjedő börtönbüntetést is jelenthet számukra.

Száz napja vannak a kollégáink azért börtönben, mert kiálltak az emberi jogokért. Minden egyes nappal egyre világosabbá válik, hogy fogvatartásuk a puccskísérlet utáni bosszúhadjárat része, és jól jellemzi a török igazságügyi rendszer jelenlegi katasztrofális állapotát – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.

A vádirat aljas lejáratás és hazugságok keveréke, és a legkevésbé felel meg a valóságnak. Ezeknek a nevetséges és egymásnak ellentmondó találgatásoknak egyetlen magát valamennyire is komolyan vevő bíróságon sincs helye.”

Három hónapnyi nyomozás során sem sikerült semmilyen, az ügyész állításait alátámasztó terhelő bizonyítékot találni, vagy azt megmagyarázni, hogy az állítólag „titkos Büyükada szigeti” workshopnak mi köze van a terrorizmushoz.

Az aktivistákat azzal vádolják, hogy több „fegyveres terrorszervezetet” támogattak. Olyan szervezetekről van szó, amelyek egymással homlokegyenest ellenkező ideológiát és célokat képviselnek. A 15 évnyi börtönnel fenyegető vádak között szerepel, hogy az olyan mindennapos emberi jogi tevékenységek, mint tiltakozni könnygáz árusítása ellen, támogatási kérelmet benyújtani vagy éhségsztrájkoló tanárok szabadon engedéséért kampányolni a terrorista szervezetek érdekeit szolgálja.

Néhány állítás alapja olyan nyilvános amnestys anyagok és jelentések, amelyek még azelőtt készültek, hogy Idil Eser a szervezet igazgatója lett volna.

A jogvédők bezárásának egyértelműen az volt a célja, hogy világos üzenetet küldjön: a hatalommal ellentétes véleményeket nem tolerálják. De az Idil Eser és kollégái mellett kiálló nemzetközi közvélemény még ennél is egyértelműbb üzenetet küld: a kritikus hangokat nem lehet elhallgattatni.” - John Dalhuisen.

A török hatóságoknak azonnal és feltétel nélkül szabadon kell engedniük a bebörtönzött jogvédőket, és véget kell vetniük a puccskísérlet óta az országban dúló bosszúhadjáratnak.”

Háttér

Az Isztambuli Tízeket egy július 5-én, az isztambuli Büyükada szigetén tartott workshopon tartóztatták le. Július 18-ig különböző isztambuli rendőrörsökön tartották őket fogva, akkor a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte őket.

A nyolc börtönben lévő jogvédő İdil Eser (Amnesty International), Günal Kurşun (Human Rights Agenda Association), Özlem Dalkıran (Citizens’ Assembly), Veli Acu (Human Rights Agenda Association), Ali Gharavi (IT konzultáns), Peter Steudtner (civil szervezeti tanácsadó), İlknur Üstün (Women's Coalition) és Nalan Erkem (Citizens’ Assembly). Velük egyidőben még két jogvédőt tartóztattak le, de őket óvadék ellenében szabadon engedték: Şeyhmus Özbekli (Rights Initiative) és Nejat Taştan (Association for Monitoring Equal Rights).

Taner Kilicet, az Amnesty törökországi elnökét június 6-án tartóztatták le, és azzal vádolják, hogy a “Fethullah Gülen Terrorista Szervezet” tagja. A vádat azzal a hamis állítással próbálják meg alátámasztani, hogy letöltötte telefonjára a ByLock nevű titkosított üzenetküldő alkalmazást.

Saját szavaikkal:

Kész vagyok megfizetni az emberi jogi munkám árát, és nem félek. A börtönben töltött idő csak még elszántabbá tesz, hogy kiálljak az értékeimért. Nem fogom őket feladni.” Idil Eser, 2017. augusztus 8.

Azt akarjuk, hogy a nők ne legyenek szegénység és elnyomás áldozatai. Oktatást szeretnénk nekik, és védelmet a zaklatástól és szexuális erőszaktól. Ha ez bűn, akkor bűnösök vagyunk, és továbbra is azok maradunk.” İlknur Üstün, 2017 augusztus

Nagyra értékelem a szabadon engedésünkért és a jogvédőkért folyó hazai és nemzetközi kampányt. Soha nem éreztem még magam ennyire az emberi jogok családjának részének. Nagyon boldog vagyok, hogy élek, és hogy mindannyian élünk.” Özlem Dalkıran, 2017 október

Nekem fontos, hogy sem a politikai, sem a jogi felelősség a helyzetünkért nem Törökország mint államot vagy az ott élőket terheli...Menjünk tovább együtt erőszak nélkül az emberi jogok útján.” Peter Steudtner, 2017 szeptember