Mindössze két héttel a Dadaab menekülttábor bezárásának határideje előtt a kenyai kormányhivatalnokok szándékosan arra kényszerítik a menekülteket, hogy térjenek vissza Szomáliába, ahol megsérülhetnek vagy meggyilkolhatják őket a folyamatos fegyveres konfliktusban.

JELENTÉS

A kormány májusban bejelentette, hogy bezárná a világ legnagyobb menekülttáborát, amely több mint 280 000 főként szomáliai menekültnek ad otthont. Az elhatározást biztonsági, gazdasági és környezeti gondokkal, illetve a nemzetközi közösség támogatásának hiányával indokolták. Azóta kormánytisztviselők nyilatkoztak a sajtóban, meglátogatták a tábort, és megfenyegették az embereket, hogy menjenek el a 2016. november 30-i bezárás előtt.

"A menekültek csapdába estek. A kenyai kormánytisztviselők azt mondják nekik, el kell menniük a hónap végéig vagy erősszakkal fogják őket kitenni." - mondta Michelle Kagari, az Amnesty International kelet-afrikai, északkelet-afrikai és a Nagy-tavak környékének programjáért felelős igazgatóhelyettese.

"Ezek a lépések ellentmondanak a kenyai kormány által a nemzetközi közösségnek tett ígéreteknek, amelyek szerint biztosítják, hogy minden repatriálásra csak önkéntes alapon, biztonságban és tisztességes eljárás keretében kerül sor."

Az Amnesty International kutatói augusztusban Dadaabba látogattak, ahol 56 menekülttel készítettek interjút, további 35 fővel pedig fókuszcsoportos megbeszélést tartottak.

A meghallgatottak között volt egy 15 és 18 éves testvérpár, akik 2016 januárjában visszamentek Szomáliába, majd négy hónappal visszatértek Daadabba. Emondták, hogy amikor Szomáliába értek, az édesapjukat a szemük láttára ölték meg, az al-Shabaab pedig erőszakkal betoborozta őket. Végül megszöktek és sikerült visszatérniük Dadaabba.

A szomáliai fegyveres konfliktussal járó veszélyek nagy részét az ENSZ és a a Dadaabból Szomáliába visszatérést elősegítő civil szervezetek nem hozzák a menekültek tudomására. Augusztusban például, amikor emberek ezrei mentek keresztül a visszatelepítési folyamaton, a UNHCR Szomália biztonsági helyzetére vonatkozó információit 2015 decembere óta nem frissítette a több területen növekvő bizonytalanság ellenére. Az ENSZ és a civil szervezetek jelenleg az információk frissítésén dolgoznak, bár az nem egyértelmű, hogy mikor fejezik be és milyen részleteket foglalnak bele.

Szomáliában - amely jelenleg több mint 1.1 millió belső menekülttel küzd - hiányoznak a menekültek Dadabból való nagy számban történő visszatérését lehetővé tevő körülmények. A szolgáltatások, ideértve a szállást, egészségügyi ellátást és oktatási lehetőségeket, kétségbeejtően hiányoznak.

A legtöbb az Amnesty International által meghallgatott menekült elmondta, hogy csak a kenyai kormányhivatalnokok fenyegetése miatt döntöttek a távozás mellett.

Egy, a kenyai kormány és az UNHCR által júliusban és augusztusban készített felmérés szerint a menekülteknek csak a 25%-a állította, hogy vissza szeretne menni. A menekültek a kenyai hatóságok fenyegetéseit említették távozásuk okaként: azt mondták nekik, ha nem mennek el maguktól, erőszakkal rakják ki őket, és a UNHCR által nyújtott támogatást sem kapják meg.

Hadi, aki az utóbbi 24 évet Dadaabban töltötte, ezt mesélte az Amnesty Internationalnek: Ők [a kenyai hatóságok] kényszerítenek vissza Szomáliába. Odajöttek a sátrainkhoz mikrofonokkal és ezt mondták:" Regisztrálnotok kell magatokat, hogy Szomáliába menjetek... Ha nem mentek most regisztrálni, akkor gyalog kell majd mennetek a gyermekeitekkel a hátatokon."

Vallomását a 8 éve a táborban élő Samira is megerősítette: "Az emberek azt hiszik, hogy november után nem kapják meg a kis útravaló csomagjukat és nem fognak a szállításukról sem gondoskodni. Az emberek elindulnak, mielőtt elveszítik ezeket.”

Kenya és a nemzetközi közösség a menekültek nagy része számára, akik nem akartak hazatérni Szomáliába, nem biztosított más választási lehetőséget. Sokan a veszélyek mellett az alapvető szolgáltatások hiányát és a diszkriminációtól való félelmet is felsorolták, amikor arról kérdeztük őket, hogy miért nem akarnak visszamenni.

Azok között, akik aggodalmukat fejezték ki a visszatéréssel kapcsolatban, vannak fogyatékkal élő emberek és kisebbségi csoportok tagjai. A Szomáliába való visszatérés nem szabad választás számukra, mivel további védelmük nem biztosított.

Mouna, egy fogyatékkal élő gyermek anyja elmondta: "Nincsenek lehetőségek a fogyatékkal élő emberek számára Szomáliában. Menekültekként már így is mindenben az utolsók vagyunk. Fogyatékkal élő gyerekekkel a sor legvégén leszünk, ha segítségnyújtásra kerül sor."

Amina, akinek 6 éves fia albinizmussal él ezt mesélte: "Egy másik nagyon fontos ok, amiért nem akarok visszamenni, mert az emberek nem értik az albinizmust." Már itt is néhányan azt mondják, hogy ő törvénytelen, idegen. A többi gyerek kinézi maguk közül, mert másmilyen. Szomáliában ezt sokkal rosszabbnak látom. Ahhoz a krémhez sem fog hozzájutni, amelyet a bőrére kap."

A Kenyának nyújtott nemzetközi támogatás hiánya, beleértve a következetesen alulfinanszírozott támogatási formákat és a rendkívül korlátozott számú áttelepítési helyet a sérülékeny menekültek számára, hozzájárult a szörnyű helyzethez, amelyben Dadaab lakói jelenleg élnek. Mindössze 10 ország fogadja be a világ több mint 21 millió menekültjét - Kenya az egyik.

"A szomáliai menekültekkel szemben Kenyában bevezetett korlátozások a gazdag országok sikertelenségéből is fakad, hogy eleget tegyenek a globális felelősségvállalásból arányosan rájuk eső feladatoknak." A Szomáliába való visszaküldés helyett, ahol a menekültek jogsértések veszélyeinek vannak kitéve, a nemzetközi közösségnek inkább együtt kellene dolgoznia Kenyával, hogy hosszútávon fenntartható megoldásokat biztosítson." - tette hozzá Michelle Kagari.

"Ezt azt jelenti, hogy még több áttelepítési hely kell a legkiszolgáltatottabb menekültek számára, de ideértendő az is, hogy Kenyának garantálnia kell a menekültek jogainak érvényesülését, és meg kell találnia, hogyan tudja a nemzetközi közösség teljes támogatásával integrálni őket a befogadó közösségbe távol a táboroktól."

Háttér

A menekültektől származó információkat összevetettük a Dadaabban dolgozó kormányzati és civil szervezetek, illetve a Kenyában menekült ügyekben járatos források információival. Kutatóink tanulmányozták a kenyai menekültek helyzetével foglalkozó kutatások anyagait, illetve a releváns belföldi jogi és szakpolitikai dokumentumokat.

Kenya több mint 500 000 menekültet fogadott be.Legalább 330 000 közülük szomáliaiak, akik közül körülbelül 260 000 a dadaabi menekülttáborban él. Kenya igen korlátozott támogatást kapott a nemzetközi közösségtől. A 2016. október 31-i állapot szerint a UNHCR 272 millió amerikai dollárról szóló finanszírozási felhívásának csak 38%-a áll rendelkezésre. 2015-ben 5001 embert telepítettek át Kenyából, közülük több mint 3500-an az Egyesült Államokba mentek. Csak 671 menekültet telepítettek át az európai országok. 2016-ban eddig 1648-an mentek az Egyesült Államokba, 118-an pedig az Európai Unióba.

Az utóbbi években az al-Shabaab támadásai – többek között a 2013-as a Nairobi Westgate bevásárlóközpont elleni és a 2015 -ös Garissa egyetemi kollégium elleni támadások - és a Szomália biztonsági helyzetében megfigyelt javulás egyre nagyobb nyomást gyakorol a kenyai hatóságokra, hogy hazatelepítse a szomáliai menekülteket.

Szomáliát több évtizedes konfliktus sújtja. Az Afrikai Unió csapatai által támogatott kormányerők és az al-Shabaab harcosok közötti harcokban a civilek emberi jogai súlyosan sérülnek, a konfliktus pedig tönkretette az alapvető szolgáltatásokat és az infrastruktúrát.

Fotógaléria