Az ausztrál kormány – szemtelenül semmibe véve a nemzetközi jogot - egy tudatosan végiggondolt, kegyetlen rendszernek teszi ki a menekülteket és menedékkérőket, hogy távol tartsa őket a partjaitól – áll az Amnesty International ma megjelent jelentésében.

JELENTÉS

Több hónapos kutatómunka után, ideértve több mint 100 Naurun és Ausztráliában készített interjút is, a Kétségbeesés szigete című jelentés leleplezi, hogy a kormány Naurun zajló „menedékkérelmek feldolgozása” névre keresztelt eljárása mi is valójában: a kegyetlenség és nemtörődömség szándékos és szisztematikus rezsimje.

„Naurun a kormány egy szabadtéri börtönt üzemeltet, hogy pont annyi szenvedést okozzon az embereknek, amely elég ahhoz a világ legkiszolgáltatotabb embereinek egy része meg se próbáljon Ausztráliában menedéket keresni.” - mondta Anna Neistat, az Amnesty International kutatási igazgatója, egyike azon keveseknek, akinek sikerült bejutnia a távoli szigetre és ott a jogsértéseket dokumentálni.

„Az ausztrál kormány sérülékeny nőket, férfiakat és gyerekeket zárt el a világtól egy távoli helyen, amit nem tudnak elhagyni. Teszi mindezt azzal a szándékkal, hogy ezek az emberek szenvedjenek. És szenvednek is – borzalmas, időnként helyrehozhatatlan kínokat élnek át.”

Hetekkel azután, hogy az ausztrál miniszterelnök Malcolm Turnbull az ENSZ menekültügyi csúcsán „példaértékűként” jellemezte hazája menekült politikáját, az Amnesty International jelentése bemutatja, hogy az ausztrál menekültpolitika valójában az emberi jogsértések sokkoló katalógusát jelenti.

„Az ausztrál kormány politikája éppen az ellentéte annak, amit a többi országnak csinálnia kellene. Minimálisra csökkenti a védelmet, miközben maximálisra növelni a szenvedést. Az egyetlen, amiben Ausztrália élen jár a világon ebben a kérdésbe, az a veszélyes nemtörődömség.” - mondta Anna Neistat.

„Hat évtizeddel ezelőtt éppen Ausztrália aláírása után lépett hatályba a Menekültügyi Egyezmény. Irónikus, hogy éppen ez az az ország, amely olyan sokkal tartozik a menekülteknek, sérti meg a nemzetközi jogot, és biztat másokat is arra, hogy ugyanilyen jogsértő módon járjanak el.”

Több milliárd dollárjába kerül az országnak, hogy fenntartsa ezt az alapjaiban hibás, jogsértő rendszert. Az ausztrál számvevőszék szerint a „menedékkérelmek feldolgozása” Naurun és a pápua-új guineai Manus szigeten több mint 573 000 ausztrál dollárba (12 041604 forint) kerül emberenként minden évben.

A pénz jelentős részéből azokat a Naurun dolgozó cégeket fizetik, akik közül már többen bejelentették, hogy felfüggesztik a munkát a szigeten. A cégek munkavállalói közül néhányan – vállalva, hogy eljárást indítanak ellenük – kiszivárogtatták, hogy milyen elképesztő körülmények uralkodnak Naurun.

„Az ausztrál kormánynak is ugyanígy kéne tennie, vagyis felfüggesztenie a szigeten zajló jogsértő eljárásokat, és végre elfogadnia a tényt, hogy minden menekültnek és menedékkérőnek joga van Ausztráliába menni. Az emberek nem várhatnak tovább egy humánus megoldásra.” - mondta Anna Neistat.

Amikor az áldozatokat büntetik

A Naurun fogságban lévő menekültek és menedékkérők egyre gyakrabban esnek áldozatul a helyiek, köztük a hatóságok támadásainak. A támadásokat – köztük nemi erőszakot – bizonyító több tucat, hitelesnek tekinthető bizonyíték ellenére az Amnesty International információi szerint senkit sem vontak felelősségre a helyi közösségből.

Ezzel szemben a menekülteket és menedékkérőket önkényesen letartóztatják és fogva tartják. Ahogyan egy helyi elmesélte a szervezetnek: ”Az önkényes letartóztatás a megfélemlítés egyik eszköze Naurun.”

Hamid Reza Nadaf, egy kisgyermekes iráni menekült elmesélte, hogy június 3. és szeptember 7. között volt börtönben, miután koholt vádak alapján letartóztatták.

Azért tarthatták fogva, mert fényképeket készített a menekülteket fogvatartó állomásról. Nyolc éves, TBC-ben szenvedő fia egyedül maradt a táborban, miközben Nadaf három hónapos elzárását töltötte.

A naurui hatóságok tartóztattak le olyan menedékkérőket és menedékkérőket is, akik kárt okoztak magukban. Sokszor az illető mentális egészsége a határozatlan idejű fogvatartása miatt romlott meg.

„Ez egy ördögi csapda. A gyötrődő emberek megpróbálnak véget vetni az életüknek, hogy kiszabaduljanak, erre bezárják őket egy, a börtönön belüli börtönbe.” - mondta Anna Neistat.

Romló mentális egészség

Majdnem minden az Amnesty International által megkérdezett ember – köztük a fiatal gyermekek is – rossz mentális állapotban voltak. Tagadhatatlan, hogy a határozatlan ideig tartó fogvatartás közvetlen és negatív hatással van az ember mentális egészségére – állítja az Ausztrál és Új-Zélandi Pszichiáterek Királyi Kollégiuma.

Az emberek nem kapnak segítséget a mentális problémáikkal vagy más betegségükkel kapcsolatban. Laleh (nem ez a valódi neve) egy iráni nő, aki a három éves lányával és férjével menekült el. Az elmondása alapján depresszióval küzd, „de ez nem érdekli őket” - meséli.

Laleh lányán, Nahalon (nem ez az igazi neve) is mutatkoznak mentális problémák, miután 18 hónapja élnek egy sátorban Naurun. Miután az orvos megállapította, hogy Nahalnak mentális problémái vannak, felírt neki egy olyan gyógyszert, amely nem adható gyerekeknek.

Amikor Laleh és férje kérdőre vonták az orvost, lerázta őket. Azt mondta nekik, „Ha nem tetszik itt, akkor menjetek vissza a hazátokba”– mesélték az Amnesty Internationalnak.

„Az, hogy szándékosan semmit sem tesznek a mentális betegségek kezelése érdekében, az ausztrál kormány menekülteket elrettentő politikájának a része.

Dr. Peter Young a Nemzetközi Egészségügyi és Orvosi Szolgáltatások (IHMS) korábbi mentális betegségekkel foglalkozó igazgatója szerint „mindent annak rendeltek alá, hogy ne jöjjenek ide a menekültek.”

Kínzással ér fel a menekültekkel szemben tanúsított bánásmód

Az Amnesty International által gyűjtött bizonyítékok alapján a menekültekkel és menedékkérőkkel szemben Naurun tanúsított bánásmód kínzásnak minősül.

A mentális problémák, a szándékosan a fájdalom okozására kitalált rendszer és az a tény, hogy a „parti” eljárás célja, hogy megfélemlítse vagy arra kényszerítsen másokat, hogy egy előre meghatározott eredmény szülessen azt jelenti, hogy Ausztrália eljárása kimeríti a nemzetközi jog kínzás meghatározását.

A jelenleg miniszterelnök, Malcolm Turnbull kijelentette, hogy a kormánynak biztosítania kell, hogy a „partmenti eljárás” szigorú.

Mint a kommunikációért felelős miniszter 2014 májusában agy nyilatkozott: „Szigorúak, többek szerint kegyetlenek az általunk alkalmazott eszközök… (de) tény, hogy ha szembe akarsz szállni a csempészekkel, akkor nagyon, nagyon keménynek kell lenned.”

2015 szeptemberében, részben beismerve, hogy vannak fenntartásai a naurui körülményekkel kapcsolatban, ezt mondta:” tudom, hogy ez kemény, szigorú a határvédelmünk, akár még kíméletlennek is nevezhető, de működik.”

Ausztrália nem akarja, hogy a Naurun zajló jogsértéseket teljes egészében megismerje a világ, és egészen messzire is elmegy, hogy ezt titokban tartsan, de a potenciális menedékkérőknek, akik Ausztráliában keresnének menedéket tudniuk kell, hogy a rájuk váró megpróbáltatások kegyetlenek. A határőrök munkájának „sikere” az emberek szenvedésének mértékén múlik.

„Az ausztrál kormány próbálja sikerként eladni a világnak ezt a rendszer, miközben elismerte az emberek előtt, hogy kegyetlen. A rendszer, amely legitimmé teszi a menekültekkel szemben alkalmazott erőszakot egy zsákutca. Az egyetlen, amire jó, hogy miatta Ausztrália hírhedtté vált, mint az a hely, amely egyrészt mindent megtesz, hogy a menekültek ne érjék el a partjait, másrészt bünteti azokat, akik mégis megpróbálják.” - mondta Anna Neistat.