Jazidi nőket és lányokat tart rabszolgaként fogva, erőszakol és ver meg illetve kínoz változatos módokon az Iszlám Állam. Ezek a nők nem számíthatnak a nemzetközi közösség támogatására.

A szervezet kutatói 18, a terrorszervezet által elrabolt nővel és lánnyal készítettek interjút Irak kurdok által ellenőrzött területén 2016 augusztusában. A nőket vagy a családjuk által fizetett váltságdíj ellenében engedték ki vagy megszöktek. Sokuk közel járt az öngyilkossághoz, de voltak olyanok is közülük, akiknek a testvére vagy lánya nem bírta tovább, és megölte magát a fogságban tapasztalt szörnyűségek miatt. A túlélők szenvedéseit tetézik a jelenlegi borzalmas életkörülmények, az Iszlám Állam (IÁ) által megölt rokonaik miatti gyászuk és a még fogságban lévőkért érzett aggodalom.

„Az Iszlám Állam fogságában szenvedő jazidi nők elképzelhetetlen szenvedései új megvilágításba helyezik a csoport által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket. Sok nőt és lányt folyamatosan erőszakolnak, vernek, kínoznak és szenvednek ezek traumáitól.” - mondta Lynn Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának igazgatóhelyettese.

„Ezek a szörnyű vallomások aláhúzzák, hogy milyen azonnali és égető szükség lenne a nemzetközi közösség támogatására, hogy segíteni lehessen az általuk elszenvedett hosszan tartó fizikai és lelki traumák feldolgozásában.”

Jelenleg ugyanis nincs egy egységes rendszer, amellyel fel lehetne mérni az Iszlám Állam túlélőinek szükségleteit. Sokkal többet kell tenni, hogy valóban hozzájussanak a ahhoz a támogatáshoz és gondoskodáshoz, amelyre szükségük van, hogy újra tudják építeni az életüket.

Amióta az IÁ fegyveresei 2014 augusztusában megtámadták a Szindzsár régiót Észak-Nyugat Irakban, a jazidikat rendszeresen és szándékosan üldözik. Több ezer embert raboltak el; több száz fiatal fiút és férfit mészároltak le; sokakat fenyegettek halállal, ha nem térnek át az iszlámra. Az elrabolt jazidi nőket és lányokat elválasztják a családjuktól, majd „ajándékként” vagy pénzért cserébe adják oda a terrorszervezet katonáinak Irakban és Szíriában. Gyakran oda-vissza cserélgetik őket a harcosok, megerőszakolják, megverik, éheztetik és arra kényszerítik, hogy háztartásbeli rabszolgaként dolgozzanak.

Az Amnesty International által megkérdezettek közül sokaktól a gyerekét is elvették. A 7 évnél idősebb fiúkat harcosoknak képezik ki, 9 éves vagy idősebb lányokat pedig eladják szexrabszolgának. Helyi politikusok, aktivisták és segélymunkások becslése szerint nagyjából 3800 nő és lány lehet jelenleg az IÁ fogságában. Több száz jazidi férfi holléte ismeretlen, legtöbbjüket valószínűleg megölték.

Horror az Iszlám Állam fogságában

A 20 éves szindzsári Jamilát* augusztus 3-án rabolták el. Elmesélte, hogy adták-vették egymás között a harcosok, legkevesebb tizen rendszeresen megerőszakolták. 2015 decemberében engedték el, miután a családja egy nagyobb összeggel megváltotta a szabadságát.

Jamila azt is elmesélte, hogy a harcosok arra kényszerítették őt és más nőket is, hogy meztelenre vetkőzzenek és pózoljanak egy fotózáson, mielőtt eladták volna őket. Kétszer próbált megszökni, de minkét alkalommal elkapták. Büntetésül az ágyhoz kötözték, csoportosan megerőszakolták, kábelekkel verték és éheztették.

Mint sokan mások, a szörnyűségek hatására ő is véget akart vetni az életének. De meggondolta magát, és most már beszélni akar a tapasztalatairól:”Nem akarom titkolni, ami velem történt. Az embereknek segíteniük kell az Iszlám Állam fogságában szenvedőknek, és a túlélőknek is új életet kezdeni.”

A 16 éves Siba Sheikh Khidirből származó Nour gyereket szült a közel két évig tartó fogsága alatt. Ezalatt legalább hatszor kellett lakóhelyet váltania Szíriában és Irakban: lakott Tal A'farban, Moszulban, Aleppóban és Rakkában is.

Elmesélte, hogy az IÁ fegyveresei hogyan fosztják meg a jazidikat emberi méltóságuktól:

„Számukra mi káfirok, vagyis hitetlenek vagyunk, akikkel azt tehetnek, amit akarnak. Iszonyú megalázó volt. Foglyok voltunk, nem adtak enni, vertek minket, még a kisgyerekeket is, adtak-vettek minket kényük-kedvük szerint...Mintha számukra nem emberek lennénk.” - mondta, majd hozzátette, hogy három testvére és nagynénje még mindig az IÁ foglya.

„Én már szabad vagyok, de mások még mindig ebben a rémálomban élnek, és nincs elég pénzünk, hogy kiváltsuk a rokonainkat.”

Fahimának a szindzsári régióból származó édesanyának hét gyereke van. 2016 februárjában szökött meg a fogságból, de két lánya a 12 éves Nadia és a 3 éves Nurin még mindig az IÁ kezében van Fahima három nővérével, apjával, bátyjával, négy unokahúgával és unokaöccsével együtt. Elmondta, hogy mielőtt elrabolták, Nadia rettegésben élt: „Tudta, hogy az IÁ lányokat visz el. Sokszor mondta: „Mama, ha elvisznek, én megölöm magam.”

A túlélők elmondása szerint depresszió illetve düh jeleit észlelték magukon, és az öngyilkosságon gondolkoztak. Sokan megkísérelték megölni magukat már a fogságban vagy a szökésük után.

A 32 éves hat gyerekes Shirin eredetileg egy nyugat szindzsári falu, Tel Qasab lakója volt. 2014 augusztusában 5 gyerekével (5-11 évesek) együtt Solakhból rabolták el. 13 éves lánya megölte magát, miután megszökött az Iszlám Állam fogságából.

„Mindenféle nemzetiségű IÁ katonák voltak. Láttam európait és arabot, még kurdot is... Elvitték a legidősebb fiamat (10 éves) és két lányomat, Nermeent (11) és Seveht (17). Sevehhel ott volt a kisbabája is.” - mesélte Shirin.

Lánya, Seveh elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy hat IÁ katona fogságában is megfordult Irakban és Szíriában, mielőtt a családja 2015 novemberében „visszavásárolhatta”. Rendszeresen megverték és megerőszakolták, de nem kímélték a három hónapos csecsemőt sem az ütlegelésektől. Rendszeresen éheztek. Háromszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni, de kínzói megakadályozták.

Seveh továbbra is szenved fizikailag és lelkileg is az átélt szörnyűségektől, gyászolja a testvérét, aki megölte magát a szökése után, illetve aggódik az eltűnt rokonokért.

Testvére, Nermeen annyira megzavarodott a traumáktól, hogy a zakhói belső menekültek befogadására létrehozott táborban bezárkózott egy faházba, és felgyújtotta magát. Kórházba vitték, de három nappal később belehalt sérüléseibe.

„A kórházban megkérdeztem tőle, miért tette. Azt mondta, hogy nem tudta tovább elviselni. Fájdalmai voltak, állandóan sírt.” - mondta Nermeen anyja, és hozzátette, a család rendszeresen kérte, hogy speciális terápiát kaphasson külföldön.

A traumáik mellett sok olyan túlélő, mint Shirin küzd azért, hogy vissza tudja fizetni azt óriási kölcsönt – amely akár több tízezer amerikai dollár is lehet – amit a családjuk kért kölcsön, hogy kiválthassa őket a fogságból.

Elégtelen nemzetközi segítség

Az Iszlám Állam fogságából megszökött több száz jazidi nő és lány él szörnyű körülmények között, sokszor az otthonaikat otthagyni kényszerülő, elszegényedett rokonaikkal együtt, vagy a belső menekültek számára fenntartott táborokban Irak kurdok által felügyelt területén. A rendelkezésre álló támogatás messze nem elég a szükségleteik kielégítésére.

Sokan szorulnak pénzügyi és pszichológiai segítségre is. Egy szindzsári régióból származó 42 éves nő, aki négy gyerekével 22 hónapot töltött az Iszlám Állam fogságában még mindig súlyosan traumatizált. Elmesélte, hogy egy különösen kegyetlen IÁ harcos hogyan törte ki a hat éves fia fogait, majd kinevette, és azt is elmondta, hogyan verte a férfi addig a 10 éves lányát, amíg az bevizelt.

„Verte a gyerekeimet, és bezárta őket egy szobába. Sírtak bent, én az ajtó előtt ültem, és bőgtem. Könyörögtem neki, hogy öljön meg minket, de azt mondta, nem akar emiatt a pokolra kerülni.” - mesélte a nő.

Az asszony amiatt is aggódik, hogyan fogja visszafizetni a pénzt, amit a váltságdíjra kértek kölcsön. Nem jár már orvoshoz sem, mert nem telik rá.

A túlélőket muszáj támogatni, és megadni számukra minden segítséget, hogy segíteni tudjanak magukon és családjaikon. Jelenleg nincs egy egységes rendszer, amellyel fel lehetne mérni az Iszlám Állam túlélőinek szükségleteit, így a legtöbben csak a közösségeikben vagy családjaikban bízhatnak. A kormányok, civil szervezetek és az ENSZ szervezetei által nyújtott jelenlegi támogatás alulfinanszírozott, és komoly minőségbeli eltérések vannak az egyes szolgáltatások között.

Egy a német kormány által finanszírozott program keretében 1080 jazidit - szexuális erőszak túlélői és közvetlen családjuk – vittek Németországba speciális terápiára, de sokkal több hasonló programra lenne szükség.

Egy szindzsár beli hatvanas éveiben járó nő jelenleg a Chem Meshko tábor lakója. 32 rokona tűnt el vagy van az IÁ fogáságban. Azt mondta az Amnesty Internationalnek: „Az egész világ tudja mi történik a jazidikkal... Azt szeretném tudni, hogy mit tesznek értünk?”

„Többet lehetne és kellene is tenni, hogy segítsünk begyógyítani a mély fizikai és lelki sebeket, amelyeket ezek a nők és lányok szenvedtek el a fogságuk alatt, reményt kell nyújtani számukra, hogy újjá tudják építeni szétrombolt életüket.” - mondta Lynn Maalouf.

„Az Iszlám Állam által a jazidi nők ellen elkövetett horrorisztikus szexuális erőszakot és brutális bánásmódot övező megdöbbenésünket és az áldozatok iránt érzett együttérzésünket konkrét cselekedetekre kell váltanunk. Speciális támogató programokat kell létrehozni és működtetni konzultálva a túlélőkkel, a helyi aktivistákkal és a segélymunkásokkal.”

A túlélők gyakran az iraki hatóságok bürokratikus eljárásai miatt nem tudják igénybe venni a legalapvetőbb szolgáltatásokat vagy szabadon mozogni – sokan nem kapnak személyazonosító vagy utazásra jogosít okmányokat azok pótlására, amelyek még az Iszlám Állam támadásakor semmisültek meg.

Bár egyre több túlélő hajlandó beszélni az átélt szörnyűségekről, a stigmától és a társadalom előítéleteitől nehéz szabadulni, ami ráadásul nagyban megnehezíti, hogy a nők és lányok férjhez tudjanak menni.

Jogsértések és felelősségvonás

Irakban egyelőre senki sem állítottak bíróság elé a jazidik ellen elkövetett bűnökért. A kisszámú, az Iszlám Állam által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló tárgyaláson nem sok szó esett az elkövetett jogsértésekről és az áldozatok és túlélők számára biztosítandó kártérítésről. Példának okáért 40 embert vádoltak meg, hogy közreműködtek 1700 síita kadét meggyilkolásában a Speicher kiképző táborban 2014 júniusában, azonban a tárgyalás súlyosan aggályos volt, sok „vallomást” például kínzással kényszerítettek ki.

„Ha az iraki hatóságok komolyan gondolják az Iszlám Állam fegyveresei elleni fellépést, akkor haladéktalanul ratifikálniuk kell a Római Statútumot és lehetővé kell tenniük, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága kiterjedjen az Irakban a konfliktus során elkövetett jogsértésekre. Büntetendővé kell nyilvánítaniuk a háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket, és a nemzetközi előírásoknak megfelelően reformokat kell életbe léptetniük a nemzetbiztonság és az igazságszolgáltatás területén.” - mondta Lynn Maalouf.

„Eközben Iraknak együtt kell működnie a nemzetközi közösséggel, hogy biztosítsák a hatékony nyomozásokat és vizsgálatokat ezeknek a bűncselekményeknek az ügyében. A legfontosabb a bizonyítékok megőrzése, hogy a felelősöket egy tisztességes eljárás során bíróság elé lehessen állítani, enélkül a jazidi és más áldozatok számára elképzelhetetlen, hogy igazságot és kártérítést szolgáltassanak.”

*A túlélők biztonsága érdekében a neveket megváltoztattuk